Erzsébet és világa - a szemközti partról 55)
Tudod, anya, hogy amikor egy csecsemő megbetegszik, anya és apa izzadtabbá válik? Amikor a gyerekek egészségesek, mindent kezelni lehet. Ezt mondod. Süt a nap, te vele. De amikor nyelni kezdek, köhögök, lázas vagyok, felhők jönnek, viharok, jégeső. Még ha nem is mondod, a szíved dobog a félelemtől. Látom, hallom és érzem. Ne aggódj, anya, a betegségek nem a világ vége. Igen, egyesek engem is elvihetnek. De fontosak, tudod?
Emlékezzünk először, anya. Emlékszel, amikor a nagymamától a kis házunkba költöztünk? Rögtön az üzlet után megbetegedtem. Nagyon sokáig köhögtem. Féltél, bántál velem, egy lépést sem tettél el tőlem. Nem értette, hol fogtam el. Nos, nem fogta el. Nagy változás történt, anya. Elhagytuk szeretett nagymamánkat. Tudtam, hogy meg fog történni, de senki sem beszélt velem erről. Senki nem mondta nekem - aha, mostantól csak ebben az ágyban alszunk. Elfelejtette, hogy nekem is stresszem volt a költözés miatt, és hiányzott a nagymamám. Senki sem hallgatott rám.
Aztán vannak olyan betegségek, amelyek azért jönnek, mert baromságokat eszem, vagy pulóver nélkül fogyok el, és nem vagyok hajlandó cipőt venni, pedig fázom. Elfelejtem hallgatni, amit a testem mond nekem. Tehát elmagyaráztad nekem, hogy amikor megfázni kezdek, a lábam összeszorul vagy a kezem remegni kezd, a testem azt mondja velem, hogy hideg van. Ha nem teszem fel és nem melegítem fel, akkor a bacilusoknak tetszeni fog. De találd ki, ki tanított meg, hogy ne hallgassak a saját testemre, anya? Végül is te. Amikor elmondtam, hogy a testem azt mondta nekem, hogy meleg van, nem volt hajlandó levetkőzni, állítólag azért, mert hidegnek tűntél. Izzadtam. És amikor fújt, megrázott. Tanulj meg többet hallgatni rám, akkor nem fogok összezavarodni, ha a testemre vagy másra kellene hallgatnom.
A félelem, anya, minket is gyengít. Amikor látom, hogy félsz a fulladástól és a köhögéstől, érzem, hogy valami rossz történik. Így érzed magad. Ez a félelem fülbemászó. Azt is kezdem hinni, hogy a betegség rossz dolog. Nem szabad ezt elhinni. A betegség betegség, és nem szeretjük, de a testünk így beszél velünk. Valószínűleg hiányzik neki valami, rosszul csinálunk valamit, és ezen változtatni kell. Gyümölcsök, zöldségek és vitaminok füttyentése, teafogyasztás gyógynövényekkel. A fokhagymát is viszem egy kanállal. Hagymát is mézzel. De nem kell annyira félnünk. Kicsit igen, mert a láz nem kellemes. De jól van, anya, mert a test harcol.
A betegség olyan, mint egy szó. Megmondja testünknek vagy belsőnknek. Beszél fáradtságról, stresszről, félelemről, rossz emlékekről, túl édesről, túl sok zöldségről. Látja azokat a betűket és szavakat, amelyeket az elolvasott könyvek nyomtatnak. Az íratlanokat nehezebb olvasni, nem? És ugyanúgy, mint a nyomtatottak, meg kell tanulnunk olvasni azokat a nem nyomtatottakat, amelyeket testünk és belső térünk használ a velünk való kommunikációhoz.
Alžbetka
Fotó: Alžbetka édesanyja
Alžbetka minden héten megosztja velünk világnézetét.
Olvassa el a kis Elizabeth sorozat előző részét is:
Erzsébet és világa - a szemközti partról 54)