elv 1. o. Törvény 1., 2. 2. o. elv, 1. szabály
szabály 1. általánosan elfogadott, kialakított cselekvési mód • szabályozás: közlekedés, vámszabályok, előírások • elv • elv: alapelvek, helyes táplálkozás alapelvei • elavulás. al. telefon hívás. regula: katonai szabályozás • kánon (általánosan érvényes elvek összessége): költői kánon • norma (rendeletek, szokások stb. által megállapított kötelező szabály): erkölcsi norma • furcsa. normatív: részvény normatív
törvény 1. objektíven a világ jelenségeinek a tudomány által feltárt összefüggései; pontos megfogalmazásuk: természeti, fizikai törvényszerűségek • szabályszerűség (amit a belőlük következő törvények szerint végeznek): a nyelv fejlődésének törvényszerűségei • elv (általános alaptörvény): cselekvés és reakció elve
2. egy bizonyos egység tagjaira kötelező rögzített szabály; állandó eljárás egy bizonyos tevékenységben: az emberiség természetes törvényei • norma: társadalmi, erkölcsi norma • elv: szilárd életelvek • szokás (állandó viselkedésmód): hazai szokás • szokás: regionális szokások • szokás: évszázados szokás • szokás • rendszeresség: a művészetnek megvannak a törvényei, a törvényszerűségei • alapelve: a tudományos munka alapelvei
elvi gondolat, amely al. minden körülmények között alkalmazni: minden ember egyenlőségének elve • elv (alapelv): önkéntesség elve • deviza: alapművészeti külföldi csere • tézis (alapötlet): egy bizonyos tézis megvédése • szabály (elfogadott elv): az együttélés szabályai • norma (elv, amelyet a rendeletek, szokások stb. állapítottak meg): jogi normák • hiedelmek (elv, amelyet az ember vitathatatlannak tart): ragaszkodni meggyőződéséhez • törvény (kötelező érvényű elv): az emberiség törvényei • eszme: terjeszteni a tolerancia eszméi • mottó (rövid elv): politikai szlogenek • könyv. hitvallás: életvallás