Közép-európai Pszichoszofia Akadémia

empatia

  • ANGOL
    • ESEMÉNY Naptár
    • Csatlakozzon a pszichofonetika alapítványához
  • Pszichofonetika
    • A pszichofonetika hatásai
    • ETIKAI ELVEK
    • TANÁCSADÓ
    • TERÁPIAI ÜLÉS
    • HIVATKOZÁSOK
  • TANFOLYAMOK
    • RÖVID TANFOLYAMOK
      • SZERVEZETEKHEZ
      • SZEMÉLYES FEJLESZTÉSRE
      • A GYÓGYSZEREKNEK
    • Az empátia iskolája
      • Jelentkezés a tanulmányra
      • AZ EMPATIA ISKOLÁBAN TANULMÁNY FELTÉTELEI
      • ISKOLA DÁTUMAI EMPATIE
      • TANULMÁNY TARTALMA
  • Blog
  • KÖNYVTÁR
    • KÖZLEMÉNYEK ÉS FORRÁSOK
    • Videók
  • ARCHÍVUM
  • RÓLUNK
    • A PÁCA SZABÁLYAI
    • KAPCSOLATBA LÉPNI
    • INTÉZMÉNYEK

Láss, hallj és ismerj meg

Az empátia napjainkban az emberiség legfontosabb kihívása

Mindenkinek szüksége van rá. Mindig és sürgősen. És senki sem mondhatja, hogy már tökéletesen irányítja. A kereslet hatalmas és még mindig növekszik. És a készlet még mindig szűkös. Az empátia az a képesség, hogy felismerje a másikat az ő szemszögéből, hogy belülről megértse.

Nem a szimpátia, vagyis a másik szeretete, sem az antipátia, vagyis a másik iránti gyűlölet. Az empátia a másik megismerése, ahogy ismeri önmagát, a hallgatás és egy másik lény megismerése a lény belsejéből: Láss, hallj, ismerj meg.

Semmi sem pótolhatja. Ez nem csak egy eltúlzott, fenséges, távoli emberi ideál, amelyben mindenki hisz, de senki sem várja el tőle, hogy életében éljen, mint a feltétel nélküli szeretet, a hősiesség vagy az önfeláldozás. Az empátia ma alapvető szükséglet, és mindannyian elvárjuk, hogy nagyszerű legyen gyermekeink, partnereink, barátaink, kollégáink, ügyfeleink vagy pácienseink érdekében. Sürgősen szükségünk van empátiára életünk minden lényeges emberétől.

És mindannyian folyamatosan csalódunk az empátia hiányában az életünkben, az interperszonális interakciókban, csalódunk szeretteinkben és önmagunkban. Mert hirtelen, az elmúlt ötven évben mindannyiunknak szüksége van rá, de senki sem tudja eleget adni. Hogyan alakult ki ez az egyensúlyhiány?

Az empátia új

Szinte mindenki, akivel a világ körüli utazásaim során találkozom, beleértve a mentálhigiénés szakembereket is, úgy véli, hogy az empátia évezredek óta létezik, akárcsak a szimpátia, az antipátia és az apátia. De nem így van. Sem az empátia jelensége, sem pedig képessége esetén.

Az empátia egy új képesség új szója, amely új lépést jelent az emberi evolúcióban. Az evolúció folytatódik, de már nem a vadonban zajlik. Ott a Föld öregszik, az egyes állat- és növényfajok kihalnak, újak pedig nem keletkeznek.
Most az evolúció az emberi személyiségen belül zajlik, mi vagyunk azok, akik tovább fejlődünk, nem fizikai, hanem belső, mentális és szellemi lényegünkben. De ez az evolúció, az emberi empátia evolúciója csak tudatosan haladhat az egyéni szabad ösztönzés gyakorlati eredményeként, hogy személyesen fejlődjön.

Igen, a szimpátia, az antipátia és az apátia az ókori görög szavak, amelyek évezredek óta léteznek, valamint a releváns emberi jelenségek, amelyekre a neveket létrehozták.
Az empátia azonban olyan kifejezés, amely csak 1909-ben jelent meg új szóként, és csak 1951-ben kezdett aktívan használni. Az empátia szó nem létezik az 1940-es Oxfordi Filozófiai és Pszichológiai Szótárban. És 1940 előtt a világ bármely pontján egyetlen más nyilvános szótárban sem találná meg. Egyszerűen csak a 20. században nem létezett, az embereknek szükségük volt rá, és létrehozták.

Az empátia rövid története

Az empátia szót először a nyomtatott szövegben használta, ezért feltalálójának tekintette Robert Vischer (1847-1933) az 1873-as optikai formaérzékelésről szóló értekezésében.
A kifejezést később Theodor Lipps (1851-1914), az esztétika, a pszichológia és a fenomenológia prominens filozófusa fogadta el, aki Sigmund Freudot inspirálta a tudattalan fogalmában. Lipps "Einfulungsvermogen" -re, az Einfulung képességére változtatta a szót, és esztétikai filozófiai munkáiban használta fel.

Az empátia kifejezés valódi megalapítója, Edward Titchener (1867-1927) brit-amerikai pszichológus, a strukturalizmus megalapítója Németországban folytatott tanulmányai során találkozott Einfulung és Einfulungvermogen szavakkal Wilhelm Wundt-nál, a kísérleti pszichológia alapítójaként. Tetszett neki az Einfulungsvermogen szó, és amikor a New York-i Cornell Egyetem pszichológia professzora lett, megpróbálta Amerikában használni ezt a kifejezést.
Ez a bonyolult német szó azonban nyilvánvalóan nem érvényesült az amerikaiak körében. 1909-ben Titchener az Einfulungsvermogen szó fordításaként vezette be az empátia kifejezést, amelyre még soha nem volt példa. És hirtelen úgy hangzott a kifejezés, mintha ősi idők óta itt lenne. Titchener sokkal jobban ismert, mint aki az empátia fogalmát hirdeti, mint elméleti munkája.

Csak 1951-ben az amerikai pszichológus, Carl Rogers (1902-1987), a humanisztikus pszichológia társalapítója, az empátiát tudományos, kulturális, használható kifejezéssé változtatta, és konceptuális alapot adott személyközpontú pszichológiájában.
Carl Rogers az empátia, mint pszichológiai kifejezés igazi megalapozója. Ebből a helyzetből az empátia visszapattant, hogy meghatározza az emberi evolúció legfontosabb lépését, amelyet most megteszünk, hogy új módon, de csak szabadon választott, tudatos erőfeszítéssel érthessük meg egymást.

Amerikából ez a kifejezés empátiának és empátiának tért vissza Európába, és az európaiak úgy vélik, hogy ez egy görög szó, amely már ősidők óta ott van. Nem tudják, hogy az empátia valódi eredete Közép-Európában van. Empátia itt csak az emberi lény 200 éves közép-európai idealista megértésének eredményeként merülhet fel.

Éppen úgy, ahogy ezt a sok évezredet átéltük korábban?

Nem volt szükségünk egyéni ingerre, hogy tudatosan próbáljuk megérteni a másikat belülről. Ösztönösen megértettük egymást, törzsekben, vérontásokban, hagyományokban, vallásokban, később pedig nemzetiségekben élő közös lelkünkön keresztül.
Nem volt szükségünk az empátiára, mint szükséges tulajdonságra, amíg nem azonosítottuk a csoport szervezetének elválaszthatatlan részeként.
A törzsi közösség elég volt. De a törzsek között nem volt empátia. Az évezredek során a törzsek harcoltak egymás között, és a birodalmak felálltak és elpusztultak.

Csak az egyéni identitás, tudat és gondolkodás mint kulturális erő térnyerése a 16. század óta, a törzs hatalma gyengülni kezdett, és az egyéniség ereje egyre nőtt. És csak a 20. század közepén jutott el ez az egyéni képződési folyamat abba a szakaszba, hogy a legtöbb ember normális jellemzőjévé vált.
A törzsi tagok közötti ösztönös megértés már nem szolgálhatta az egyének közötti személyközi megértést. Az emberi én dominanciája révén elszigetelődtünk. Csak az emberi én vezethet ki bennünket az elszigeteltségből az empátia tudatos cselekedete által.

Ezen a ponton, a háború utáni Európa legmélyebb elszigeteltségében, amikor annyira boldogtalanul csalódtunk a régi, csoporttudaton alapuló emberi megértésben, az empátia hasznos kifejezéssé vált, mert szükségünk volt rá. Új volt. Még mindig új.

Az empátia az egyes emberek önfejlesztésének gyakorlati módja

Már jóval azelőtt, hogy az empátia kifejezés új szóként megjelent volna, Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák filozófus és oktató lefektette az elméleti alapokat és a lehetséges gyakorlati utat az empátia új, futurisztikus képességének megteremtéséhez.
A szabadság filozófiája (1894) című művében empátiával megalapozta a filozófiai - ismeretelméleti munkát. A felsőbb világok felfedezése című könyvében (1904) gyakorlati utat vázolt fel minden ember önfejlődéséhez. A Pszichoszofia (1910) című könyvben megfogalmazta az önimpátia objektív folyamatának kialakulásának kereteit, amely alapot szolgáltatott az empátia további fejlődéséhez mások munkájában.

A pszichoszofia és a pszichofonetika Ausztráliában és Dél-Afrikában alakult ki az 1980-as és 1990-es években. Ebben a munkában az empátia a személyes lelki növekedés útjává vált. A módszertani empátia Ausztráliában és Dél-Afrikában született 2000 és 2005 között, és jelenleg a világ 6 országában tanítják, köztük Szlovákiában.

Láss, hallj és ismerj meg

A Lásd engem, hallj meg és ismerj meg három mély emberi szükséglet, az emberiség jövőjének három ideálja és az empátia három új képessége.

Minden ember tehet egy lépést az empátia megteremtésében minden nap. Ez a legmagasabb küldetés, amelyet mindannyian vállalhatunk az emberiség jövője érdekében.

Szerző: Jehuda Tagar
Fordítás: Silvia K. Galatová