A Tátra Nemzeti Park erdőközösségei európai jelentőségű élőhelyekből és nemzeti jelentőségű élőhelyekből állnak. Az európai jelentőségű élőhelyek közül elsősorban a következő élőhelyek képviseltetik magukat: Kosodrevina, Áfonya lucfenyőerdők, Magaslevelű lucfenyőerdők Smrekovcovo-végtagerdők, Tőzeglucfenyőerdők, Hegyi éger ártéri erdők. Az országos jelentőségű élőhelyek közül a fenyő és fenyő lucfenyő erdők élőhelye képviselteti magát a legjobban.

erdei

Kosodrevina (Kr10/4070 *)

A rododendronállományok külön nagy magasságú, körülbelül 200 m széles vegetációs stádiumot alkotnak. és zökkenőmentesen kövesse a fenyőerdő felső határát. A TANAP területén a ciprusállomány körülbelül 9 630 ha. A geológiai altalaj főleg gránitból és gneiszből áll, a Belianske-Tátra területén karbonátos kőzetek találhatók, ahol az állományok florisztikailag gazdagabbak. A talaj sekély a podzolizáció jeleivel, itt a humifikáció lelassul. A rododendron állványokban szórványosan akadnak fák, mint pl. Norvég lucfenyő, fenyőfenyő, madárlábú leveles lomb és lombhullató lucfenyő. A lágyszárú réteg gyenge, túlnyomórészt a közönséges áfonya, az áfonya, az erdőszőr, az alpesi homoktövis, a diótörő és mások. A rododendron állványok felső határában természetesen szétesnek, és szigetek formájában átjutnak az alpesi pólusok és a törmelék szakaszába. Az élőhely fontos lavina- és eróziógátló funkciót tölt be.

Áfonya lucfenyőerdők (Ls9,1/9410)

A biotóp a legmagasabb hegyvidéki helyeken (az erdő felső határa) éghajlati viszonyoktól függő lucfenyőket ábrázol, abszolút túlsúlyban van a lucfenyő és gyakran a lucfenyő keveréke. Külön 7. erdei vegetációs stádiumot alkotnak. Alszigetelt talajok alakultak ki az ásványi anyagokban szegény szilikáttalajon, ahol a nyers humusz felhalmozódik a tetején. A növényi szintézis fajszegény, oligotróf és acidofil fajok dominálják, mint pl. áfonya, áfonya, hím páfrány, szőrös csiga, erdei szőr, alpesi homoktövis, közönséges oxigén és mások. Az állományok jelentősége és jelentősége elsősorban a vízgazdálkodás és a talajvédelem funkciójában rejlik.

Magas lucfenyő lucfenyőerdők (9,2/9410 Ls)

Ezek hegyi övezetű lucfenyőerdők, amelyek nedvesebb és trófiailag kedvezőbb élőhelyeken fordulnak elő, mint az áfonya lucfenyőerdők. Mészköveken, melafirákon és kristályosságon ritkán fordulnak elő. Az uralkodó fafaj a lucfenyő, jellemzően hegyi juhar. A gyógynövényes réteg főként nagy növekedésű nitrofil fajokból áll, mint pl. fokhagymás makréla, alpesi páfrány, nőstény páfrány, fokhagyma páfrány, osztrák zerge és mások.

Lucfenyő erdők (9,4/9420 Ls)

A Tátra Nemzeti Parkban található biotóp területe csak mintegy 400 ha. A Tátrában a limba és a lucfenyő nem képez külön vegetációs stádiumot, mint például az Alpokban. Ezek a fás szárú növények különböző mértékben vesznek részt a rododendron aljnövényzetű fenyők építésében az 1400 és 1900 m közötti tengerszint feletti övezetben. m. szélessége 40–120 méter. A legjellemzőbbek a nagyon robusztus sziklákon kifejlesztett limba és lucfenyő állományok, amelyek minimális talajréteggel eltömítik a törmeléket vagy a lejtőket, amelyek gyakran jelentős éghajlati szélsőségeknek vannak kitéve (főleg szél). Az aljnövényzetben rendszeresen előfordul áfonya, áfonya, harkály, harkály, fekete varasodás, bolyhos haj és mások.

Tőzeg fenyőerdők (Ls7,3/91D0 *)

A tőzegfenyőerdők a savas altalajon fordulnak elő nedves és hideg hegyvidéki területeken, jelentősen üvegezett talajjal. Az élőhely sík vagy enyhén lejtős, magas talajvízszintű terepen fordul elő, amely csak lassan folyik 700–1100 m tengerszint feletti magasságban. m. A tőzeg jeleivel járó nyers humusz felhalmozódik a felszínen. A faösszetételben a lucfenyő dominál, amely a legjobban ellenáll a hideg agglomerált talajok körülményeinek. Az állományok szabálytalanok és ritkán érintettek, a fák gyakran rövidek. Száraz helyeken fehérfenyő, madárláb, míg nedvesebb helyeken redukált lombkoronával nyárfa nyárfa, szürke éger, nemezelt nyír és fűz közelít. Az élőhely lágyszárú rétegében a lucfenyőfajok mellett vannak nedvességkedvelő fajok, amelyek tolerálják a könnyű, nedves és nem levegős savas talajt. Domináns fajok pl. zsurló, szőrös csiga, tőzeglápok, mocsárgörgők, szil, nyárfák, különféle sásfélék és mások.

Hegyi éger ártéri erdők (Ls1,4/91E0 *)

Az élőhelyet szürke éger állományok jellemzik lucfenyő vagy más fás szárú növény keverékével. Főleg hideg völgyekben a hegyi patakok partján fordul elő. Jellemző a többszintes szerkezet, a bokrokban a megfiatalodott éger egyedek dominálnak. A lágyszárú rétegben állandó vagy ideiglenes nedvesítést toleráló fajokat alkalmaznak. A biotóp a hegyi szakaszban 1200 m tengerszint feletti magasságig képviselteti magát. m. A gyógynövényfajok közül szőrös zsizsik, mocsári mocsár, gazda egres, szőrös nyak, mocsári hattyú és mások.

Fenyő és lucfenyő erdők (Ls8)

A fenyő és a fenyő lucfenyő erdők viszonylag elterjedtek a Tátra Nemzeti Parkban. Előfordulásának széles skálája van, a tengerszint feletti magasság 300 és 1300 m között van. m. Az élőhely erdei fenyőkeverékekből áll, leggyakrabban lucfenyővel. A lágyszárú aljnövényzetben alacsony termetű oligotróf és acidofil fajok, valamint a páfrányok dominálnak. Éghajlati okokból kifolyólag a bükk nincs az állományokban.