A legfontosabb ok a hasnyálmirigy-savak örökletes atrófiája, amely a fiatal német juhászokat érinti.

hasnyálmirigy-elégtelenség

A betegség eredete:

Az exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség (EPI) egy krónikus betegség, amely néhány kóros folyamat eredményeként alakul ki, amelynek jellemzője a hasnyálmirigy-acinok exokrin sejtjeinek számának csökkenése, és ez a hasnyálmirigy-enzimek termelésének zavart eredményez. Az exokrin hasnyálmirigyre nagy funkcionális tartalék jellemző, így a klinikai tünetek a funkcionális kapacitás 80-90% -os elvesztéséig nyilvánulnak meg. A hasnyálmirigy-acinok atrófiája dominál a fiatal németjuhászokban és a hosszúszőrű kolliákban, amelyek várhatóan autoszomális recesszív öröklődéssel bírnak. A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás rostos elváltozásokat eredményez, különösen az idősebb kutyáknál. A hasnyálmirigy-daganatok gyors lefolyásúak, ezért nincs idejük exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség kialakulására. A funkcionális exokrin hasnyálmirigy-elégtelenséget nem a hasnyálmirigy morfológiai változásai, hanem olyan folyamatok okozzák, amelyek megzavarják a hasnyálmirigy-lé szekréciójának normál stimulálását. A hasnyálmirigy-enzimek hiánya az intraluminális hasadás rendellenességéhez vezet, és az ozmotikus mechanizmusok alapján hasmenés malabszorpciós csúcsát, a villák atrófiáját, majd alultápláltságot eredményez, ami polyphagia kialakulását eredményezi. Bizonyos esetekben a vékonybélben nem kívánt baktériumok szaporodnak, és ez bonyolult állapothoz vezet.

A betegség tünetei:

Ennek a betegségnek a fő tünetei a polifágia, az alultápláltság és a fogyás. Fiatal állatok betegsége. Ez növekedési retardációt eredményez túlzott székletürítéssel, ahol túlzott mennyiségű emésztetlen takarmány található. A széklet sárgás színű és savas szagú. A szőrzet minőségének romlása olajos, kiemelkedő, ami az ásványi anyagok és vitaminok, különösen a 3 és 6 omega zsírsavak elégtelen felszívódásának bizonyítéka, ami az anyagok bélbolyhokon keresztül történő átjutásának zavarát jelzi. A fogyás kissé leáll, ha átáll az étrendi táplálékra.

A betegség diagnózisa:

A diagnózis a vérből származó enzimek, különösen az AMYL-amiláz, az LPS-lipáz, a GGT-gamma-glutamil-transzferáz, az AST-aszpartát-aminotranszferáz vizsgálatán alapul. Egy másik lehetőség a steatoreu kimutatása Lugol-oldattal történő festéssel - ez csak orientációs vizsgálat. Terápia: A terápia a hiányzó enzimek beadásából áll. Leggyakrabban tabletta formájú emberi készítményeket alkalmaznak. Az enzimek eltérő mennyisége miatt székletet kell megfigyelni, és a beadott gyógyszer mennyiségét a széklet állaga és térfogata alapján kell beállítani. A kezelésre adott elégtelen válasz esetén növelhetjük a gyógyszerek adagját.

A szerző: MVDr. Radovan Bozalka