Eljárási eljárás, amelyben a hivatalos iratokat okirati bizonyítékként olvassák, vagy olyan eljárási eljárás, amelyben vádiratot nyújtanak be arról, hogy az ilyen hivatalos nyilvántartásokon alapuló bűnös ítélet helytelen-e, mert a PZ tagjai által írt hivatalos nyilvántartások nem bizonyítékok a büntetőeljárásokban, és ezért a főmeghallgatáson nem is lehet okirati bizonyítékként olvasni, és nem lehet vádemelési javaslatra vagy az ügyész más előkészítő eljárásban hozott érdemi döntésére alapozni.

nyilvántartás

A 119. §. 2 Tr. Lt., bizonyítékként szolgálhat mindaz, ami hozzájárulhat az ügy megfelelő tisztázásához, és ami a büntetőeljárási törvénykönyv vagy egy külön törvény alapján bizonyítási eszközökkel nyert.

A fent említett törvényi rendelkezésből világosan kitűnik, hogy a tényállás csak törvényes úton, a Büntetőeljárási Törvénykönyvben szabályozott vagy külön törvényből eredő bizonyítékokkal bizonyítható. Annak ellenére, hogy a 119. §. 2 Tr. por. a bizonyítás eszközeit csak demonstratív módon számolja ki, a bizonyítás korlátozó tényezője éppen a törvényesség elve, azaz. j. az a tény, hogy csak a büntetőeljárási törvénykönyvben vagy egy külön törvényben szabályozott bizonyítékokkal bizonyítható. Ha az ügy tényállását olyan eszközökkel bizonyítják, amelyeket a Büntetőeljárási Törvénykönyv vagy egy külön törvény nem tekint bizonyítéknak, akkor az ilyen bizonyítás eredménye nem lehet a büntetőeljárás során felhasználható bizonyíték, azaz egy ilyen eszköz nem szolgálhat a tények megfelelő megállapítására és a bíróság nem jelentheti megalapozását. A PZ tagjai által írt hivatalos nyilvántartások a Büntetőeljárási Törvénykönyv értelmében nem bizonyítási eszközök (ez nem okirati bizonyíték).

A büntető törvénykönyv 269. §-a szerint. por., írásbeli nyilatkozatok, vélemények, állami szervek jelentései és egyéb dokumentumok (itt a törvény hasonló dokumentumokat jelent, például jelentéseket és kimutatásokat, például különféle szerződéseket stb.), amelyek a bizonyítás bizonyítására szolgálnak a főtárgyaláson, olvasható részben vagy egészben a bizonyított tényhez kapcsolódnak, és lehetővé teszik a felek számára, hogy láthassák őket, és ha szükséges, tanúkat és szakértőket.

Így ha a bűnüldöző hatóság vagy a bíróság a hivatalos rendőrségi nyilvántartásban szereplő információkat relevánsnak vagy relevánsnak tartja az ügyben hozott döntés szempontjából, akkor azokat csak a büntetőeljárásban szereplő bizonyítékokra "utalhatja" át, ha meghallgatja azokat, akik írta a hivatalos jegyzőkönyvet, tanúként, mert itt csak tanúvallomásuk tekinthető bizonyítéknak. A rendőrség hivatalos nyilvántartása tehát csak annak a kérdésnek a felmérésére használható fel, hogy a Büntetőeljárási Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján szükséges-e ilyen bizonyítékokat gyűjteni. Ha egy rendőr a tanú eljárási helyzetében kihallgatása során kijelenti, hogy nem emlékszik a körülményekre, akkor nem lehet a hivatalos jegyzőkönyvet elolvasni neki, és csak azután hallani a tartalmáról. Hasonlóképpen, a hivatalos jegyzőkönyv tartalma és az azt követő tanúvallomások közötti eltérések sem oldhatók meg.

A hivatalos rendőri nyilvántartásoknak a főmeghallgatáson történő dokumentális bizonyítékként történő elolvasása és a vádlottak e nyilvántartásokkal kapcsolatos meggyőződésének későbbi megállapítása szintén a megtámadott ítélet lényeges hibájának tekinthető, ami igazolhatja az ítélet megsemmisítését a Fellebbviteli Bíróságon 321. § Tr. por.), vagy a fellebbezési eljárásban hozott bírósági határozat megsemmisítésének oka (a Büntető Törvénykönyv 317. § (1) bekezdés, 371. § (1) bekezdés g) pont). por.).

A teljesség kedvéért kijelenthető, hogy a hivatalos következtetések büntetőeljárásokban való alkalmazhatatlanságára vonatkozó fenti következtetések az önkormányzati rendőrség tagjaira is érvényesek. Az ítélkezési gyakorlat következtetései, amelyek szerint az önkormányzati (városi) rendőrség egyik tagja hivatalos nyilvántartást ír ki, a Büntetőeljárási Törvénykönyv szerint nem minősül cselekménynek, és nem lehet bizonyíték a végrehajtás helyén jelen lévő személyek magatartására. az önkormányzati rendőrség egyik tagja. Ezeknek a személyeknek a büntetőeljárásokban tanúsított magatartására utaló bizonyíték az önkormányzati rendőrség egyik tagjának kihallgatása tanú eljárási helyzetében (NS ČR 7 Tz 232/2000).