A fehérfarkú sirály (Coracias garrulus) az egyik legszínesebb madár, akivel természetünkben találkozhatunk. De nemcsak a szín tűnik ki. Univerzális vadászkészségének köszönhetően a krakle "élelmiszergép", amelyet ritkán tévednek. Sok ember még életében nem hallott erről az érdekes madárról, és amikor kimondja nekik a "recsegés" szót, meglepődve látják, miről beszél. Lehetőségünk volt megfigyelni a magyarországi crackereket fészkelésük során, és szeretnénk bemutatni nektek ezt a szokatlan fajt.

Tollak a kék minden árnyalatában

A krill ugyanahhoz a családhoz tartozik (crackerek), mint a folyami jégmadár (alcedo atthis) vagy az arany méhész (merops apiaster). Mindhárom művelet megkülönböztethető feltűnő és szokatlan színű. A hegedű teste és szárnyai azúrkék, és amikor a nap süt rá, minden árnyalat megjelenik, amelyet a tollába pattint. A krill elég gyorsan repül, és amikor egy darabig a fafedélben pislákol, kék villámnak tűnik. A hátam barna. Feltűnő megjelenésének köszönhetően szinte lehetetlen összetéveszteni más, hazánkban élő fajokkal.

veszélyes

Fehérfarkú szarvas (Coracias garrulus) teljes szépségében.

Sokoldalú vadász

Elképesztő élmény látni egy repedést vadászat közben. Egy pillanatra a levegőbe emelkedik, ahol méhészként vadászik rovarokra, és szinte azonnal visszatér valamilyen fogással a csőrében. Rövid idő alatt hirtelen alacsonyan repül a föld felett élesen beleesik a fűbe, ahol gyíkot vagy rágcsálót fog. A kígyók azonban sem félnek. Amikor a vizes szélén kúszik, keményen a csőrébe szorítja, kemény szőnyegre ül és a zsákmány fejének erős ütésével a párnán megöli. A krakel szinte mindent elkap. Az ételek sokfélesége ellenére azonban csaknem 100% -os sikerrel vadásznak kekszre. Vadászati ​​stratégiáját mindig a jelenlegi helyzethez igazítja, és a zsákmánynak ezért gyakorlatilag esélye sincs. Legalább vannak kölykeik kiegyensúlyozott és változatos étrend.

A krakel a kifogott kígyót a fészkelőüregben lévő fiatalokhoz viszi.

A civilizáció nem tesz neki hasznot

A krill egykor gyakori fészkelési hely volt hazánkban, különösen Dél-Szlovákiában. Évről évre azonban a körülmények egyre csökkennek, és ma megfigyelése területünkön óriási ritkaság. Imádnivaló képességei ellenére kraklova nem tud megbirkózni egy problémával - az ember negatív hatásával a környezetére, amelyben él. A túléléshez és a sikeres fészkeléshez elegendő a fa régi üregéhez (például a harkály vagy az erdő után) és elegendő élelemhez a környéken. És tevékenységeinktől megfosztjuk az ételtől. Ahol legelők voltak, rovarok repültek körbe, és más élelmek szaladgáltak. Ma ugyanezeken a területeken olyan extenzív mezőgazdasági monokultúrákat találunk, amelyeket peszticidekkel olyan tökéletesen kezelnek, hogy megrepedjenek nincs elég étel. Főleg azért hagyja el területünket, mert nem tudja itt etetni önmagát és fiait. Hazánkból származó emberi tevékenység eredményeként is elveszítik az öreg fákat üregekkel, amelyekben fészkelhet.

Hazánkban a kekszek állapota csökken a fészkelési lehetőségek hiánya és az étel vadászatának rossz körülményei miatt.

A harmadik tényező, amely negatívan befolyásolja a crackerek számát, az övék vadászat a migráció alatt. Ez nemcsak a csótányt, hanem gyakorlatilag az összes vonuló madarat is érinti, akik a téli hónapokat Afrikában töltik. Hosszú úton várják őket célzott fegyverek vagy különféle csapdák "Szenvedélyes vadászok". Például Máltán a vándormadár-vadászat hagyomány, és Európa-szerte a természetvédelmi szervezetek erőteljes nyomása ellenére sem lehet megállítani. Más országok azonban hasonló perverziókról ismertek. Évente több ezer cracker, méhész, de kenuk és sólymok is meghalnak. Úgy tűnik, mintha az ember minden áron megpróbálná elpusztítani a természet által kínált szépséget. Ezért a jövő kilátásai nem néznek ki jól és talán csak elmondjuk gyermekeinknek, hogy régen volt olyan csodálatos és gyönyörű madár hazánkban, mint a ropogás ...

A krillekre legálisan és illegálisan vadásznak migrációs útvonalukon több helyen. Ilyen gyakran meghiúsul az a törekvés, hogy megvédjük őket és javítsuk helyzetünket régiónkban.