Az élet, mint olyan, a tengerben kezdődött, és ma is testünk több mint 70% -ban vízből áll. A tengervíz pH-ja 8 és 8,5 között van. Testünk pH-ját 7,36–7,44 tartja a vérében; ingadozások vannak. (A sav-bázis pH-skála 14 fok; minél alacsonyabb 7 alatt van, annál savasabb az anyag.) Ha a vér pH-értéke a lehető legkevesebbre csökken, akkor meg kell halnunk. Életünket tehát annak köszönhetjük, hogy testünk belső környezete semleges, valójában nagyon enyhén lúgos.
Miért vagyunk túlzásban
A természetgyógyászatban minden kezelés alapja a szervezet sav-bázis egyensúlyának beállítása. Enélkül egyetlen kezelés sem lehet hatékony. A modern táplálkozási szakemberek már régóta rámutattak a savak és bázisok kezelésének egyensúlyának szükségességére; sokan az egészség alapjának nevezik, bár nem minden esetben támasztják alá cáfolhatatlan tudományos bizonyítékok. A klasszikus orvoslás nem mindig eléggé összpontosít az acidózisra, mint a betegségek kiváltó okára, de anyagcserezavarnak számít (de természetesen nem csökkenti ezt). Ehhez járul, hogy az orvostudományban a savak állapotát a testben általában a vérből mérik - de viszonylag szigorúan semleges állapotban tartják a vért (ritka kivételekkel).
Vegyük észre azt az ijesztő tényt, hogy a sav-bázis egyensúly ingadozása, amely ma már szinte általános dolog, mindent megöl, ami él, beleértve az emberi sejteket is.
Az anyagcsere folyamata során a savban folyamatosan képződnek olyan savak, mint a húgysav, a szénsav, a tejsav, az ecetsav, sőt a sósav (sósav), ami tovább fokozza a test savanyulási állapotát. Az egészséges vesék által nem feldolgozott savak nem választódnak ki a szervezetből.
A savak általában romboló hatásúak. Akár kőt vagy fémet is megehetnek. Ha ezeket az elvek nem semlegesítik, és a testben maradnak, ez elkerülhetetlenül különféle betegségekhez vezet.
Elég, ha legalább egy kicsit fizetünk a kérdésből, és nagyon gyorsan megtudjuk, mennyire fontos a sav-bázis egyensúly a testünk számára, és mennyire veszélyes, sőt romboló hatású savanyítás is működik. Az erdőirtás közvetlenül összefügg a talaj savas esők okozta savanyításával. A savas eső néhány éven belül megeszi az idős hölgyeket, így pl. a homlokzatok alakjain ma már nincs arc. Mivel a sav még a követ is annyira lerombolja, nem meglepő, hogy mekkora terhet ró a testre.
A betegségek biztosan nem szükségesek, éppen ellenkezőleg, a természetes állapot az egészség, amint azt a régóta fennálló etnikai csoportok tagjai ma egyértelműen bizonyítják. Sokéves kötelességszegéssel okozunk betegségeket. A fogszuvasodásnak és számtalan más betegségnek csak egy oka van: a túlsavasság. A reumás ízületi gyulladás, a köszvény, az ízületi gyulladás és a vesekő is savakat okoz. Ha rájövünk, hogy a természet eredetileg táplálékként felajánlott senki sem tartalmaz savakat, akkor világossá válik számunkra, hogy anyagcserénk nem alkalmazkodik a savak hasznosításához. Az érési folyamat során még a gyümölcsben lévő savak is nagymértékben lebomlanak. A gyümölcsöt azonban érés előtt betakarítjuk, hogy hosszabb ideig eladható legyen, és ezzel kárt okozunk.
Természetellenes étkezési szokásaink arra késztették valakit, hogy tudja, hogy testünkben az elvek aránya gyakorlatilag mindig túl alacsony. Ezért a legtöbb ember teste túlsavasodik. Ehhez sok harag és stressz közelít, ami még jobban megnöveli a savak arányát. Amíg a test még képes bázisokat elvinni a saját szövetéből, eréből és csontjából, bizonyos eséllyel semlegesíti a felesleges savakat. Ez azonban eltávolítja az ásványi anyagokat; a csontok törékennyé válnak, az edények pedig törékennyé válnak. Ezek a tények ezután szívrohamhoz, szélütéshez vagy csontritkuláshoz, de reumához, köszvényhez, osteoarthritishez, gerincdeformitásokhoz stb. És tudta, hogy a hajhullás, a depresszió, az ekcéma és a fogszuvasodás is a savasodás következményei? A savasodásnak serkentő és nyomasztó hatása is van. Eleinte erőteljesnek érzi magát, de hamarosan legyengül, nagyon gyorsan elfárad és hosszú pihenő fázisokra van szüksége.
Ezenkívül az emberek számtalan, sokszor sajnos ismeretlen toxinnak vannak kitéve. Ezek elsősorban rovarölő, rovarirtó és gyomirtó szerek, de számos aromaanyag, tartósítószer, ételfesték és hasonlók is. Nem szabad megfeledkezni az ivóvíz és a használati víz klórozásáról sem. Mindez együtt sok nyomot hagy számunkra, a későbbi következmények alapját, amelyekről még előre sem tudhatunk.
A test mindent megtesz, hogy a lehető legdrasztikusabban megszabaduljon a salakanyagoktól. Ezért fontos szerveket, különösen a magasabb rendű szerveket (mint például az agy, a szem, a fül és a szív), csak rendkívüli vészhelyzet esetén használja fel nem használt maradékok hulladéklerakóként. A szürkehályog vagy halláskárosodás eseteit ezért még komolyabban kell venni. A stroke és a szívroham a legkritikusabb, és néha az utolsó reakció a savanyított testben.
A kritikus állapot felé vezető út azzal kezdődik, hogy a test arra kényszerül, hogy lebontja a tárolt értékes ásványi anyagokat a saváradat semlegesítése érdekében. Ennek eredményeként egyik hulladéklerakót kell létesítenie a másik után - nincs más választása, mint annyi sav kiszorítása. Ugyanakkor nemcsak könnyű elkerülni a helyzet ilyen alakulását, hanem hatáskörünkbe tartozik ennek megfordítása is. Egy-három év alatt megtisztulhat a test, feloszlathatók a veszélyes hulladékok lerakói, és ismét feltölthetők a kimerült rendszeres ásványi anyagok raktárai. Az elme újra tiszta lehet (egy olyan állapot, amelyet egyszer már régen átéltünk és amelyet csak röviden említünk meg), és az ember belső szépsége újra előkerül.
Honnan származik ennyi sav?
Miért sokkal valószínűbb a szervezetben az acidózis (a savak túlsúlya), mint az alkalózis (a bázisok túlsúlya)? Nos, mivel a savakat a test részben önmagában képezi (elég emlékeztetni őket a gyomorsavra), de az alapokat kizárólag (főleg étellel) lehet bevenni és folyamatosan fogyasztani.
Ezenkívül elsődleges lehetőséget biztosítunk a test számára, hogy természetes módon megtisztuljon a savaktól, mert az elsődlegeset isszuk, és elégtelenül mozogunk. Ezért nagyon kevés sav kerül ki a tüdőn keresztül. Ezenkívül: az oxigénhiány más savak képződéséhez is vezet. A szervezet krónikus vitamin- és nyomelemhiány miatt savakat is gyárt, mivel egyes anyagcsere-folyamatok nem fejeződhetnek be. Ez akkor történik, amikor alkalmatlan időben eszünk, ha elegendő ételt fogyasztunk, vagy ha túl gyorsan eszünk. Ilyen esetekben a lúgos ételeket savszolgáltatóvá is lehet alakítani (a dietetikában ezt "paradox alkáli hatásnak" hívják). Az emésztőrendszer jelenlegi helyzete fontos szerepet játszik. Túlterhelés esetén a félig megemésztett nyers étrend a bélben erjed és savképzővé válik.
Ez különféle nehézségekhez vezet. A személy gyengének érzi magát, krónikusan fáradt, csak nagyon lassan és elégtelenül gyógyul meg, feszültséget, fejfájást és hátfájást érez. A bőr hajlamos az ekcémára, az orr és a szem irritálódik, és a leginkább megmagyarázhatatlan fájdalom jelenik meg. Ez jelzi a test számára, hogy már nem képes megbirkózni a saváradattal, és sürgősen segítségre van szüksége. Ha a testet nem lehet megtisztítani a füstöktől és a savaktól két étkezés között és az éjszaka folyamán, a sav az ínszalagban felhalmozódik, amíg a látens acidózis hevessé nem válik. Ha nincs változás, annak súlyos, néha végzetes következményei lehetnek.
Ezért a szervezet általános környezetének az alapoktól meg kell változnia. Ez azt jelenti, hogy a testet rendszeresen meg kell tisztítani a savaktól. Amint a test megszabadul a terheléstől, a testi funkciók kiigazodnak, a helyi nehézségek és a betegség tünetei arányosan eltűnnek.
Már Hippokratész (Kr. E. 5. század) azt mondta:
"Az összes vegyület közül a savak a leginkább károsak fizikai erőnkre."
A környezet két rendellenes eltérést mutathat bizonyos anyagok hiányában vagy feleslegében. Mindkettő egyszerre fordulhat elő, mert az egyik hiányát a másik feleslege szabja meg. Ha a környezetet nem elégítik ki valamivel, akkor a sejtek elsősorban létfontosságú tápanyagokat, azaz vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket kapnak. Minél nagyobb a hiány, annál kevésbé képesek a sejtek ellátni funkcióik komplexumát. Ha a hiány továbbra is fennáll vagy meghalad egy bizonyos fokot, a sejtek elpusztulnak.
Ugyanez történik, amikor a test környezetét elárasztják káros anyagok. Az oxigén és a tápanyagok mennyisége korlátozott, az égéstermék-elvezetés a sejtekből megkötve van, míg végül a sejtek elfulladnak saját hulladékuk által. Eleinte funkcionális rendellenességek és gyulladások túlterhelését okozza, de végül (és ez nem feltétlenül súlyosbítja a negatív hatást!) A szövet pusztulásához vezet. Az egyetlen hatékony segítség a test alapos és rendszeres tisztítása savaktól.
A szervezet savasodása után, amely gyakran évtizedekig tart, már nem elegendő a táplálékot csak lúgos ételekre, például gyümölcsökre, zöldségekre és burgonyára átirányítani. Szükséges a testet hosszabb ideig táplálékkiegészítőkkel ellátni, és pótolni a hiányzó ásványi anyagokat ezekkel.
Még a mély légzés is megtisztítja a testet a savaktól. Hasonlóképpen, az alapos rágás és az ételek jó összekeverése a nyállal növeli lúgosságát. A legtöbb sav táplálékból származik, különösen a túl sok fehérjéből. A fehérjeszegény étrend idősebb korban történő fogyasztása egyértelműen befolyásolja az élet meghosszabbítását. Emésztetlen ételmaradékok és savak kiürítésére a belekből, sejtekből stb. napi "elvárásokra" van szükségünk, lehetőleg reggel.
A szervezet acidózisa a rák kialakulásának alapvető előfeltétele, amelynek elvileg savas környezetre van szüksége. Az osteoarthritis sem az életkor közvetlen következménye (bár általában ezt így értjük); idősebb korban csak a porc, ez az elvek tárháza miatt gyakoribb, a megsavanyodott test már elviselhetetlen mennyiségű elvet ürített ki, és még mindig így tesz. Tehát a maradék egyfajta kristálycsiszoló, amely ízületek kopását okozza.
A savaktól való alapos megtisztulás lelki és fizikai jóléthez is vezet. Körülbelül két órás egész testes lúgos fürdő (körülbelül 8,5-es pH-értékkel) alkalmas a bőr tisztítására. A migrénes roham és a szénanátha tünetei elkerülhetők, ha az ember az első jeleknél (azaz a teljes kitörés előtt) megelőzően alkalmazza a dombos teáskanál bikarbonát-szódát, amelyet egy pohár meleg vagy forró vízben (nem ásványvízben) oldunk.
A savasítással történő minden egyes tisztítás során ügyelni kell arra, hogy elegendő folyadékot használjunk fel az oldott savak kimosásához. Ha a vizelet még lúgos szer alkalmazása után is megtartja savértékét, az azt jelenti, hogy a felhasznált mennyiség nem volt elegendő. A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet az egészség és a vitalitás, és ezáltal az életöröm felé. A sav-bázis egyensúly az egész szervezet összes funkciójának alapja. A test növekvő füstgázszennyezésével az egyes sejtek ellátása egyre nehezebbé válik, és a test megpróbálja megbirkózni vele a vérnyomás növelésével, így megpróbál megbirkózni az alacsonyabb vaszkuláris permeabilitással. Amikor a magas vérnyomás elleni gyógyszert szedik, a nyomás jelenleg ki van igazítva, de az erek állapota romlik.
A savasodás a szakmai karrier egyik nagy féke is, mert csökkenti az állóképességet, a stresszt semmi sem kompenzálja, és növeli az agressziót. A savas ember hiperaktív, nem tud megnyugodni, állandóan fut, elborult és stresszes. Mindez visszahúzódik, amint a testet hatékony szabályos beáramlás segíti.
Rák
A test megsavanyodása a rák kialakulásának első feltétele és alapja is, amelynek mindig savas környezetre van szüksége; alapkörnyezetben nem alakulhat ki.
Ezt különösen a Nobel-díjas prof. Warburg Ottó. Felfedezte, hogy a rákos sejt a fermentáció metabolikus anyagcseréje alapján él, így a mai hagyományos fermentációs étrend támogatóan hat a rákra. A sav által kiváltott bélterhelés felgyorsítja a legyengült immunitást és a sejtek lebomlását.
Bár mindannyian rákos sejteket fejlesztünk ki, általában naponta többször, az egészséges immunrendszer felismeri és eltávolítja azokat. Csak az immunitás savas gyengülésével következhet be a rákos sejtek túlzott szaporodása. Ebben az esetben az oxidációs folyamat, ill. erjesztés.
Míg a test egészséges sejtje cukrot éget szén-dioxidért, addig a rákos sejt cukrot erjeszt a tejsavért. Ez elmélyíti a test savterhelését és megfelelő savas környezetet teremt. A rákos sejt tehát egy olyan sejt, amely optimálisan alkalmazkodik a test savanyításához, és így potenciálisan nem halálos. A sejt egoizmusa azonban a test pusztulásához, ezáltal annak kihalásához vezet.
A szervezet savterhelése a rákos sejtek savtermelésével növekszik, amíg a betegség végül visszafordíthatatlanná válik. Ilyen körülmények között a normális testsejtek egyre kevésbé életképesek, míg végül az egész szervezet megszűnik működni. Mivel ez a folyamat az egész testben végbemegy, a daganatos műtétnek vagy a helyi besugárzásnak gyakran csak felfüggesztő hatása van.
Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy még a negatív és romboló gondolatok is jelentősen gyengítik az immunrendszert. Ami savanyúvá tesz minket (és nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is) eltávolít minket az élettől, és végül eltávolít (és szó szerint is!). Ezért fontos a felmerülő konfliktusokat a lehető leghamarabb valóban megoldani, mielőtt helyrehozhatatlan károk keletkeznének. Aki gondoskodik arról, hogy ne legyen "savas" (vagyis sem átvitt értelemben - sem bosszantott, sem pedig szó szerint - belsőleg megsavanyodott), az mindent megtesz a rák megelőzésében.
A NOXI Kiadó könyvének "A fiatalító savtalanítás" szerzője népszerű pszichológus és gyógyító prof. dr. Kurt Tepperwein, akinek az életről és az önsegítésről szóló könyvei sok nyelven elérhetők. Munkásságáért elnyerte az "Ezoterika első német díját".