A hiperaktív gyermek diagnózisának megakadályozása érdekében a szülőnek kezdnie kell egymással. A nyilvánosságnak azonban nem szabad azonnal engedetlennek "címkéznie" az ADHD-ban diagnosztizált gyermeket.

között

A pszichológus tavalyi első látogatásán ötödével több gyermek látta el, mint 2009-ben. Éves összehasonlításban a szakértők 2,4 százalékpontos növekedést regisztráltak, ami összesen 5662 gyermeket jelent. A fiúk nagyobb valószínűséggel fordulnak orvosokhoz, mint lányok.

Az érzelmi vagy viselkedési rendellenességek a leggyakoribbak 14 évesnél fiatalabb gyermekeknél. Az Országos Egészségügyi Információs Központ által közzétett adatok szerint ez a viselkedés a mentális betegségben diagnosztizált gyermekek 59 százalékában fordul elő.

Az ADHD, a hiperaktivitással járó személyiségzavar is ebbe a kategóriába tartozik. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központja szerint csak az Egyesült Államokban több mint hatmillió gyermeknél diagnosztizálják a betegséget.

Ajánljuk:

Matrica "engedetlen"

Az ilyen diagnózissal rendelkező gyermekekre jellemző, hogy impulzívak, figyelmetlenek, nem tudnak megfelelően koncentrálni, másrészt néha három dolgot is csinálnak egyszerre. "Az ADHD-ban szenvedő gyermekek akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy kizárják őket az osztályteremben és más csoportokban. Bár már iskolás gyerekek, megnyilvánulásuk gyakran a kisgyerekek szintjén van ”- magyarázza Nadežda Feketeová, pszichoterapeuta és a Szlovák Köztársaság Gyermekalapjának projektgaranciája. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a gyerekeket nem szabad engedetlennek nyilvánítani a nyilvánosság előtt. A pszichoterapeuta szerint az ilyen negatív hozzáállás a gyermekek ennél a diagnózisnál még alacsonyabb elfogadásához vezethet.

A szakértők azonban rámutatnak, hogy fontos tisztában lenni e rendellenesség előfordulásával. E mögött gyakran a szülők viselkedése áll. A kiváltó ok a bonyolult szülésfolyamat is lehet, de például az anya szoptatási szokásai is. "Az anyának a szoptatás során a babára kell összpontosítania, de ennek a tevékenységnek a során gyakran mást csinál" - mondja Fekete. Lýdia Blaho gyermekpszichológus azonban emlékeztet arra, hogy az ADHD-t nem csak egy tényező váltja ki, hanem több is. "Ez egy multifaktoriális betegség, amelyben a jelenlegi kutatások szerint a genetika jelentős szerepet játszik, valamint a prenatális fejlődés körülményei, maga a szülés körülményei, de a környezet hatása is" - magyarázza a Forbes.

Nincs szabad idő

Ezért a gyerekek már kiskoruktól elsajátítják ezeket a szokásokat. Amikor óvodába vagy iskolába járnak, több klubba járnak, és alapvetően nincs szabadidejük. "A gyerekek csak minimálisan élik meg a békét, keveset mennek a természetbe, legközelebbi barátjuk gyakran okostelefon. Akaratlanul is támogatjuk azt a tényt, hogy a gyerekek állandó tevékenységben élnek "- mondja a pszichoterapeuta.

Szakértők szerint a korai diagnózis fontos, és függetlenül attól, hogy rendellenességben szenvedő gyermekről van-e szó, vagy valóban csak engedetlen. "Akkor egyszerűen rájöttünk. Az orvosoknak gyakran meg kell vizsgálniuk azt a környezetet is, ahonnan a gyermek származik, és hogy hajlamos-e rá az ADHD-re "- mondja Peter Blaškovitš, az Országos Egészségügyi Információs Központ főigazgatója. A szakértők azt is tanácsolják a szülőknek, hogy kérjék a tanárok vagy a nagyszülők együttműködését.

Szakértők tanácsot adnak a gyermek megközelítéséhez, ha a szülő gyanítja az ADHD-t:

  • A pszichiáternek először segítenie kell a szülőt abban, hogy megkülönböztesse, csupán engedetlenségről vagy diagnózisról van-e szó.
  • Nem elég a gyereket szakmai gondozásnak átadni, a szülőnek is dolgoznia kell önmagán.
  • A pszichológust meg kell látogatnia a szülőnek, és neki is változtatnia kell a viselkedésén. Például: megtanulni nem reagálni sikítással vagy csatával, hanem érzelem nélkül magyarázni a helyzetet a gyermeknek.
  • Amikor a szülő megváltoztatja a viselkedését, akkor a gyermek is.
  • Legyen előrelátó: Ha a szülőnek van egy kérése egy gyermek iránt, akkor meg kell előznie a reakciót és fel kell készülnie rá.
  • Feszült helyzetekben a szülőknek nyugodtnak kell maradniuk. Ha a szülő gyorsan mérges lesz, a gyermek tehetetlennek érzi magát.
  • Fontos a kommunikáció megtanulása, nemcsak a megtanult kifejezések, a szemkontaktus is.
  • Rendszeresen beszéljen a helyzetről az iskolai tanárokkal vagy oktatókkal.
  • Állítsa be a határokat és ragaszkodjon hozzájuk.
  • Hallgassa meg a gyermeket, és ésszerűen magyarázza el neki a követelményeit.