Bonyolultabb hatású gyakorlatok
Mivel ezek bonyolultabb mozgásstruktúrák, nagyobb számú izomcsoport vesz részt megvalósításukban, hatásuk a testgyakorlók izomrendszerének fejlődésére szélesebb, ami a koordináció (irányítás) mozgáskészségére gyakorolt pozitív hatásban is megmutatkozik.
1. A kanyartól függőlegesen álló alacsony körökre húzva, függőlegesen megemelve a csípőt, és csúsztatva a függőlegesen álló kanyarhoz.
 |
2. Csúsztassa be az alsó rúd tengelyén a támasztékot (30. ábra). A kiindulási helyzet egylábú kanyar, a lengő lábbal az elülső lábon. A mozgásfeladat bevezetése úgy valósul meg, hogy a csípőt a póznához emelik, és a vállakat visszahúzzák, ami a testmozgót fej helyzetbe fordítja. A forgásképtelen tehetetlenség a test testét vezeti át az oszlopon, és a mozgás vége a vállak felemelésével és túlmelegedéssel (a kéz csuklóba fordításával) megy végbe. Térjen vissza a kiindulási helyzetbe, mielőtt a lehajlás következő ismétlése megtörténhet, ha előre csúszik a fej helyzetében, vagy hátra ugrik.
3. Az elért vagy ugró rúdon a kitámasztás a támasztóba (31. ábra). A mozgási művelet a felfüggesztésből indul ki, behúzva a hajlítást, és a további mozgások menete hasonló az alacsony pólus elhajlásához. Térjen vissza a kiindulási helyzetbe, mielőtt a lehajlás következő ismétlése megtörténhet úgy, hogy előre csúszik a napellenző feje fölött, vagy hátra csúszik a kanyar felett.
4. Húzza fel a támaszt felváltva kézzel az elért vagy leszálló keresztlécre. A mozgás gyors, nagy hajlítással kezdődik (mellkas a pólusig). Azonnal követi a könyök és a váll gyors mozgását, felváltva kézzel (az egyik és az egyik szegmens közvetlenül a másik) a keresztléc felett a forgattyúba. A hajlításról a hajtókarra történő átmenet kezelésének szükséges előfeltétele a törzs hajlítása (ásása). A mozgás a test merevítésével ér véget.