Az egyensúlyozás dinamikus folyamat. Zavar esetén a kísérő jel a szédülés szubjektív érzése - vertigo. A vertigó a mozgás illúziójának jellegzetessége. Az egyensúlyvesztés érzésével jár, ill. maga a veszteség. Lehet rotációs vagy helyzeti jellegű. A diagnózis alapos kórelőzményen és neurológiai vizsgálaton alapul. Ha ismertek a betegség okai, akkor nagy az esélye a sikeres kezelésnek.
Az egyensúlyozás összetett folyamat. Magában foglalja azokat a folyamatokat, amelyekben részt vesz az egyensúlyrendszer megfelelő működése, a látás, a hallás és az ép végtag érzékenység. A spirál jellegű egyensúlyhiány és szédülés szubjektív érzését orvosilag vertigónak nevezik.
A klinikai gyakorlatban számos olyan betegség létezik, amelyet a vertigo, az egyensúly megzavarásának érzése jellemez. Ez a második leggyakoribb szubjektív tünet az orvostudományban. A 60 év feletti korcsoportban minden második beteg beszámol róla. Az Egyesült Államokban az általános népesség 42% -ának szédül életében legalább egyszer. 75 év felett a lakosság 50-60% -át érinti, és ez az orvoslátogatás leggyakoribb oka.
A vertigo okai a következők:
- belső fülbetegségek 30 - 50%,
- magas vérnyomás, aritmia (szívritmuszavar), hipoglikémia (alacsony cukortartalom), ortosztatikus hipotenzió (álló vérnyomásesés), hiperventilációs szindrómák (tetánia) 5 - 30%,
- neurológiai betegségek 2 - 30%,
- pszichiátriai betegségek 15 - 50%,
- ismeretlen ok - kb. 50%.
Vestibularis rendszer
A vestibularis rendszer perifériás és központi részből áll. A perifériás rész a hallószerv, amely anatómiailag a külső, a középső és a belső fülből áll. A belső fülben labirintus és három kicsi csatorna található, speciális folyadékkal és a fej mozgására érzékeny sejtekkel. Ez az egyensúly teste, az ún vestibularis készülék. A rendszer központi része az agy.
Az egyensúlyi rendellenességek a következőkre oszlanak:
- periférikusan a labirintusból és a vestibularis idegből származik
- központilag az agytörzsből, a kisagyból, a thalamusból és a kéregből származik.
Perifériás egyensúlyhiányok
A perifériás egyensúly rendellenességei közé tartoznak az egyensúlyi rendszer érrendszeri betegségei, Ménier-kór - neuronitis vestibularis - a kiegyensúlyozatlan ideg gyulladása vagy az egyensúlyi-hallóideg daganata. Ezeknek a betegségeknek olyan jellegzetes megnyilvánulásai vannak, amelyek egészen pontosan elválasztják őket a központi típusú egyensúlyi rendellenességektől.
Egyoldalú fogyatékosság esetén egyensúlyhiány van a jobb és a bal labirintus tónusa között, az egészséges érvényesül a beteg felett. A vertigo intenzitása összefügg a rendellenesség mértékével, valamint az objektív tünetekkel. Harmonikus vestibularis szindrómának is nevezik.
A perifériás egyensúlyhiány jellemző tünetei
- hirtelen kezdet,
- erős intenzitás, amely korrelál a nystagmus intenzitásával (gyors, oszcilláló szemmozgás),
- másodpercek és percek, esetenként órák és napok közötti időtartam (a folyamat megszakítható),
- a nystagmus iránya egyirányú, többnyire vízszintes (soha nem csak függőleges, vízszintes vagy forgó),
- súlyosbítja a fej helyzete - gyakran az egyik helyzet kritikus,
- halláskárosodás állhat fenn, beleértve a fülzúgást (fülzúgást),
- nincs más neurológiai tünet, a kompenzáció gyors
Központi egyensúlyhiányok
A központi egyensúlyhiányt az agy és a gerincvelő károsodása, valamint a végtagok érzékenysége okozza. A perifériás betegségekre jellemző tünetek, mint például a nystagmus és a központi vertigo vegetatív tünetei, gyakran hiányoznak. A központi egyensúlyi rendellenességek számos betegségben fordulnak elő (érelmeszesedés, szklerózis multiplex, Lyme-kór, az egyensúlyi rendszer egyensúlyhiánya, a temporális csont törései).
Az egyensúly patológiáját tekintve a perifériás és központi rendellenességek mellett vegyes rendellenesség is fennáll, amely a nyaki vertigo (szédülés a nyaki gerinc betegségei esetén) kialakulására is vonatkozik.
A központi egyensúlyzavarok jellegzetes tünetei
- általában fokozatos kezdet (de lehet hirtelen is),
- enyhe vagy közepes intenzitású, gyakran aránytalan a nystagmushoz képest,
- időtartama általában hetektől hónapokig,
- a tanfolyam folyamatos, megszakítás nélküli,
- a nystagmus iránya lehet vízszintes, rotációs, függőleges, átlós (a különböző pozíciók különböző irányok érvényesülnek),
- a fej helyzetének hatása kicsi,
- egyéb neurológiai tünetek általában jelen vannak,
- halláskárosodás nem következik be, a kompenzáció lassú
Beszédek szédülés
Gyakorlati szempontból fontos megkülönböztetni az igazi szédülést - a szédülést a térbeli dezorientáció egyéb érzéseitől, az ún. szédülés, szédülés, szédülés. A szédülés az ún hamis szédülés.
A vertigó mindig a hallucinációval kapcsolatos mozgás illúziójának a jellegzetessége, és az egyensúlyvesztés, sőt az egyensúlyvesztés érzésével jár. Az érzés vagy rotációs, vagy helyzeti jellegű (akkor jelenik meg, amikor a fej helyzete megváltozik). A félkör alakú csatornák (az egyensúlyi berendezés része) hibája esetén a megnyilvánulás a forgás és a forgás. Az otolit rendszer (az egyensúlyi berendezés másik része) meghibásodása esetén ez egy húzóerő, amíg az egyik oldalra nem esik.
Egyéb érzések, amelyeket a beteg magában foglal a szédülés kifejezés alatt, de nem szédül a szó valódi értelmében:
- bizonytalanság érzés járás közben,
- homályos látás,
- szédülés vagy ájulás érzése,
- ingadozó, billenő, leeső, forgó, pattogó vagy oszcilláló érzés,
- lebegés, kóborlás, úszás vagy váltás érzése az űrben.
Ezek az érzések többnyire a környezettől származó információk fogadásának rendellenességeihez kapcsolódnak - polineuropátia (a végtagok idegrostjainak károsodása), hátsó agy szindróma (gerincvelő sérülés).
Diagnosztika
A diagnózis helyesen megszerzett anamnézisből és egyszerű neurológiai vizsgálatból áll. Gyakran elegendőek a vertigo eredetének megkülönböztetésére a perifériás vagy központi vestibularis készülékben (a fül egyensúlyi szerve). Ez a kérdés döntő a diagnózis szempontjából, mivel a perifériás vestibularis rendszer betegségei általában jóindulatúbb (ártalmatlanabb, kevésbé káros) prognózissal rendelkeznek, míg a centrális vestibularis szindrómákat gyakran egy súlyosabb eredetű agy szerves elváltozása okozza.
A vestibularis rendszer zavara a következő tünetek kombinációjával nyilvánul meg:
- perceptuális - fogadó (vertigo),
- okulomotor (nystagmus és az egyensúlyi reflex hiánya),
- testtartás - egyensúly fenntartása (ataxia - egyensúlyhiány),
- vegetatív (rosszullét - hányinger, hányás).
A betegség típusának differenciálása időtartam szerint
Néha meg lehet jósolni a nosológiai egységet a betegség időtartamának tényezője alapján.
Ha ez másodperc, akkor erről van szó:
- rövid távú szédülés 5-90 másodpercig (többnyire 5-20 másodpercig)
- rövid ideig tartó, nem vérellátás az agy egyensúlyrendszerében 2 perc és 2 óra (többnyire 2 és 20 perc) között
- M. Menieri - 20 perc és 24 óra (többnyire 4-8 óra)
- bazilaris migrén (szédüléssel nyilvánul meg)
- egyensúlyi ideggyulladás (24 órától 7 napig, esetleg tovább)
- a labirintus sokkja (egyensúlyi készülék), pl. fej sérülés
- a temporális csont törése
ha napokról hetekre:
- nem vérellátás az agy egyensúlyközpontjában
- sclerosis multiplex - több mint 3 nap.
Vizsgálati módszerek
Kiegészítő vizsgálati módszerek a neuro képalkotás (CT és MRI) és a neurofiziológiai módszerek (kiváltott potenciálok - a hallási út, a látási út és a szemmozgások vizsgálata). Vitathatatlan a hozzájárulásuk a betegség diagnosztizálásához.
A kezelésben a siker legnagyobb reménye az oksági terápia (a betegség okára és az azt okozó állapotokra összpontosító terápia).
A betegség okát azonban nem mindig lehet meghatározni, mivel ez gyakran összetett probléma. Ilyen esetben tüneti kezelés (a betegség tüneteinek kezelése), ill. különböző kezelések kombinációja, amely magában foglalja a gyógyszeres, fizikai rehabilitációs, sebészeti és pszichoterápiás megközelítéseket.
A perifériás eredetű akut vertigo számos formája hajlamos spontán futni az ún kompenzáció - öngyógyító. Ezeket a mechanizmusokat gyakran tovább javíthatják a drogok és a célzott rehabilitáció.
Használt gyógyszerek
Külön fejezet egyes antivertiginózisok - antiemetikumok - alkalmazása, amelyek a hatásmechanizmusuk révén elnyomják az egyensúlyi rendszer megfelelő működését (metoklopramid, moxasztin, embramin, dimenhidrinát, tietilperazin, benzodiazepinek és mások). Tüneti enyhítést nyújthatnak a vertigo kellemetlen kísérő vegetatív tünetei, különösen az émelygés ellen. Több napon át alkalmazva azonban bizonyíthatóan károsak, sőt az állapot dekompenzációját okozhatják. Az ajánlott adagolás legfeljebb 3 nap. Gyakran előfordul, hogy az orvosok 7 napig tartják ezt a kezelést.
A betahisztin speciális helyzetben van, amelynek beadása a belső fül arterioláinak véráramlásának növekedéséhez vezet. Nincs nyugtató hatása. Hatása csak az alkalmazás után néhány nappal vagy héttel válik nyilvánvalóvá. A kezelés időtartama növeli a betahisztin profilaktikus hatását teljes terápiás dózisában, a vertigo rohamainak gyakoriságának, intenzitásának és időtartamának csökkenése szempontjából.
Ne becsülje le a szédülést
A szédülésben szenvedő betegeket általában frusztrálják betegségük következményei, amelyek nagyban befolyásolják mindennapi munkájukat a munkahelyen és otthon. Gyakran attól tartanak, hogy ez egy súlyos betegség, amely veszélyezteti az életfunkciókat. Ha hasonló tüneteket tapasztal, fel kell keresnie egy háziorvost, aki alapos kórelőzmény alapján eldönti, hogy szükséges-e és melyik szakorvoshoz küldeni a beteget. A szédülést nem jó lebecsülni, ez súlyos betegség jele lehet.
Szerző: MUDr. Cyprián Kučera
Neurológus, Egészségügyi Világkórház Spišská Nová Ves