Juraj Gregáň, az Egyesült Királyság tudósa a genetikai információk keverésének törvényszerűségeit vizsgálja. Ez egy olyan folyamat, amely megelőzi az élet keletkezését mindannyiunk számára. 17 külföldi év után tudományos karrierjét Szlovákiában folytatja.

munkatempó

Az interjúban megtudhatja:

  • mivel foglalkozik Juraj Gregáň és mit fedezett fel,
  • miért sikeres külföldi karrier után folytatja Szlovákiát,
  • hogy állnak a szlovák hallgatók és kutatók a külföldihez képest
  • milyen tapasztalata van a tudósnak az Eurofundokkal kapcsolatban
  • amely tanácsot adna azoknak az embereknek, akik tudományos pályát fontolgatnak

Visszatért Irakból: A shemag legjobb sála a Daesh harcosok holttestének illatán van.

Mit csinálsz és mit fedeztél fel?

Azokban az években, amikor laboratóriumban dolgozom, számos felfedezés halmozódott fel, de legalább néhányat megemlítek. Doktori tanulmányaim során felfedeztem egy olyan fehérjét, amely magnéziumot szállít a sejtekben a sejtmembránon keresztül. Posztdoktori kutatóként azt tapasztaltam, hogy egy mutáns fehérje, amely halláskárosodást okoz az emberekben, mérgező és elpusztítja a sejteket. Később érdeklődni kezdtem a kromoszómák iránt, és laboratóriumomban számos olyan fehérjét fedeztünk fel, amelyek a kromoszómák megfelelő megosztásához szükségesek a sejtosztódás (mitózis) vagy a speciális sejtosztódás (meiózis) során. Néhányukban megtaláltuk azt a mechanizmust is, amellyel a sejtben dolgoznak. Sok időt töltöttem új technikák és eljárások kifejlesztésével, amelyeket a genetikában és a sejtbiológiában használnak.

Juraj Gregan (1973)

genetikus. Mikrobiológiát tanult a pozsonyi Comenius Egyetemen. Genetikai doktorátust a bécsi egyetemen szerzett. Dolgozott az Oxfordi Egyetemen (2001 - 2003) és a bécsi Molekuláris Patológiai Intézetben (2003 - 2006). 2006 és 2013 között a Bécsi Egyetemen kutatócsoportot vezetett. 2013-ban laboratóriumát a Károly Egyetem Természettudományi Karának Genetikai Tanszékére helyezte át, ahol élesztő sejtosztódását és kromoszómabiológiáját tanulmányozza.

Hogyan magyaráznád el laikusnak munkád eredményeit?

A tudósként megfigyelt folyamatok gyakran nagyon összetettek, és nem könnyű egyszerű szavakkal leírni őket, hogy azok megértsék azokat, akik nem foglalkoznak a témával. Ez az egyik fő oka annak, hogy nem könnyű jó tanárnak lenni. És hozzájárul ahhoz is, hogy a legfrissebb tudományos felfedezések helyett inkább focit vagy kerékpárt nézzenek az emberek. Ebben a tekintetben nekünk, tudósoknak rengeteg fejlődési lehetőségünk van ahhoz, hogy munkánkat egyszerű és vonzó módon bemutathassuk a nyilvánosság számára.

Az embereket érdekelheti, hogy a sejtjeinkben lévő DNS (genetikai információ) néhány nagyon hosszú molekula. Ha kibontanánk őket, körülbelül egy méter hosszúak lennének, miközben a cella olyan kicsi, hogy szabad szemmel nem láthatjuk. Megpróbáljuk kideríteni, hogyan lehetséges, hogy ha egy sejt osztódik, akkor képes megismételni az ilyen hosszú és összetett DNS-molekulákat, és leánysejtekre oszthatja azokat úgy, hogy minden leánysejtben legyen minden DNS-ből egy példány. Nagyon fontos, hogy a sejt kezelni tudja ezt, mert ha hibát követ el, akkor a leánysejtek vagy nem élnek túl, vagy különféle betegségeket, köztük rákot is okozhatnak.

A laboratórium néhány tagja: balról Daniel Filip, Lucia (Karvaiová) Molnárová, Judita Richterová és Juraj Gregáň. A laboratóriumba tartoznak még: Andrea Ševčovičová, Katarína Gáplovská-Kyselá, Barbora Huraiová, Eva Szabová, Nina Mayerová és Simona Veselá. Fotó - Vladimír Kuric/J. G.

Hogyan hasonlítaná össze azt az oktatást, amelyben felnõtt, és amelyben három gyermeke felnõtt?

Szlovákiában szerencsém volt, hogy voltak kiváló tanáraim, akiktől sokat tanultam. Másrészt el kell mondanom, hogy nekem nem volt szükségem a legtöbb ismeretre, amit az iskola után tanítottak nekünk az iskola után. Gyorsan rájöttem, hogy érdekel a biológia, és ebbe az irányba oktattam magam, bármit is csináltunk az iskolában. Ez a tudás akkor döntő jelentőségű volt a karrierem során. A tudományban fontos, hogy tanuljunk a legjobbaktól, és több minőségi munkahelyen is dolgozzunk. Ezért gyakori, hogy a tudósok néhány év után megváltoztatják munkahelyüket, országukat és új kollégákat találnak. Bár nem volt könnyű, feleségemmel és gyermekeimmel többször költöztünk, és Pozsony mellett Oxfordban és Bécsben éltünk, ahol alkalmam volt kiváló kollégákkal dolgozni.

Ha össze kell hasonlítanom a jelenlegi idővel, amikor gyermekeim felnőnek, akkor nem látok alapvető különbségeket. A legfontosabb még mindig olyan terület megtalálása, amely elbűvöli a hallgatót, majd azt fejleszteni kell. Az sem változott, hogy sok olyan dologra, amire gyermekeim az iskolában megtanulják, nincs szükség iskola után. Egy különbséget látok azonban abban, hogy amikor gimnáziumban és egyetemen tanultam, a számomra korlátozó tényező az információkhoz való hozzáférés volt. Nagyon értékeltem minden érdekes könyvet vagy kiadványt, amivel találkoztam. Ma gyermekeim szinte korlátlanul férnek hozzá az információkhoz, és képesnek kell lenniük arra, hogy kiválasszák, melyik információ a legfontosabb.

Miért tért vissza Szlovákiába 17 év után?

Bár eddig szinte teljes tudományos pályafutásomat külföldön töltöttem, mindig is érdekelt, mi történik a tudomány területén Szlovákiában, és szerettem volna hozzájárulni hazánkban is a minőségi tudomány fejlődéséhez. Elsősorban abban a reményben jöttem, hogy létrehozok egy tudományos csoportot, amely eredményes és sikeres lesz. A Károly Egyetem Természettudományi Karán dolgozó kollégáim teret biztosítottak számomra, és segítettek sok adminisztratív akadály leküzdésében. Úgy gondolom, hogy sikeresen elindultunk, és bár kutatásainkat főként külföldi pénzek támogatták, hálás vagyok, hogy két támogatást is kaptunk a szlovák támogatási ügynökségektől. Sajnos ez a két támogatás ebben az évben megszűnik, és 2018 januárja óta még nem volt pénzem a szlovák kutatási ügynökségektől.

Juraj Gregáň a Charles Egyetem új laboratóriumában. Fotó - Vladimír Kuric/J. G.

Hogyan viszonyulnak a szlovák hallgatók és kutatók külföldhöz?

Most valószínűleg sok ellenséget fogok szerezni, de ha nem akarok képmutató lenni, akkor azt kell mondanom, hogy Szlovákiában a munka üteme és a termelékenység lényegesen alacsonyabb. Ennek oka több tényező együttese, többek között a gyenge motiváció, valamint a kutatóktól és hallgatóktól megkövetelt felesleges tevékenységek mennyisége. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy Szlovákiában is vannak olyan tudósok és hallgatók, akik hatalmas mennyiségű munkát látnak, és akiket nagyon értékelek.

Mit tanácsolna azoknak, akik tudományos pályát fontolgatnak?

Ha a hallgató rajong egy tudományterületért, abban is jó és sikeres, és csábító, hogy szinte minden idejét egy adott témának szenteli, így megpróbálhat tudományos pályára lépni. Véleményem szerint a tudományos pályának számos előnye van. Magam dönthetem el, hogy mit fogok kutatni, mikor végzem el a kísérletet, és kiválaszthatom azokat az embereket és diákokat, akikkel együtt fogok dolgozni. Tudományos munkám során számos érdekes emberrel és országgal is találkoztam. Noha a fizetésem most lényegesen alacsonyabb, mint Bécsben volt, a tudós sikere esetén nem okoz gondot megfelelő pénzügyi jutalom megszerzése. De azok számára, akik gyorsan szeretnének nagy pénzt keresni, vagy maximum napi nyolc órát dolgoznának, a tudományos karrier nem megfelelő.

Ön pályázott Eurofundra?

Többször. A helyzet az, hogy nem kaptam euróalapokat, amelyekről szlovákok döntöttek, és amelyekre csak a szlovák munkahelyek pályázhattak. Másrészt pénzt kaptam az Európai Unió alapjaiból, versengve az összes európai uniós ország pályázóival. Ezekről azonban elismert uniós szakértők döntöttek.