A művészet szándéka és formái a Föld aurájának kontextusában születnek - egy olyan környezetben, amely számszerűsíthető a bolygó idő és tér mennyiségével (24 órás nap, gravitációs gyorsulás 9,8 N/kg és a néző). De mi történik a művészettel, miután belép az űrbe?
Úttörő emléktábla, 1972
INTRO
A Humanity Star egy műhold, amelyet az új-zélandi magánvállalat, a Rocket Lab gyártott. 2018. január 21. és március 22. között a Föld alacsony pályáján volt, és éjszaka ragyog. Felhívta magára a figyelmet, mint a műholdas besorolás jelenlegi jelenlegi kereteit. Paradigmaváltást váltott ki az emberi alkotások eddig nagyon egyszerű pályán történő osztályozásából - nem volt tudományos eszköz és nem is pazarlás. Bár maguk a szerzők nem minősítették kifejezetten művészeti tárgynak, osztályozatlansága felveti azt az elképzelést, hogy a művészet funkciója az univerzumban még mindig nehéz megnevezni és kontextusba helyezni.
A csillagászati közösségtől érkező emberiségcsillag kritikája rámutatott, hogy nincs kutatási motiváció a műhold olyan térbe történő indításakor, ahol csak bizonyos típusú berendezések dominálnak feltétlenül. Ez a kritika főként a következő fogalmakhoz való viszonyon keresztül fogalmazódott meg: 1 hagyományos műhold, 2 könnyű szmog, 3 pálya körüli pálya. Ezek a fogalmak segítenek megérteni a Föld alacsony pályájának környezetét, a benne alkalmazandó törvényeket és az ezekből fakadó eseményeket.
Műholdas Emberiség Csillag
Rocket Lab Új-Zéland
A műholdak konvencionalitása
A Sputnik 1–3. Évfordulója alkalmából kiadott postabélyegek
"Az áttekintő hatás egy olyan jelenség, amelyet Frank White írt le az űrhajósokkal készített interjúk után, akik az űrből látták a Földet. A globális kontextus valamilyen egyéni érzésének pillanata, az antropocentrizmus elhagyása és a magasabb célok megvalósításától való félelem. Az Emberiség Csillaga megfordított módszerrel próbálja elérni az áttekintő hatás geopoetikáját - nem az embereket juttatja a magasságukba, hanem oda irányítja a szemüket - abban az időben, amikor az ember a Földről alkotott nézetét az űrből, fizikailag megközelíthetetlenül szokta elfogadni perspektívák a gépi gépen keresztül olyan alkalmazásokba továbbítva, mint a Google Earth. ”
Az Apollo 1969. november 11-i missziója alatt fényképezett Föld és Tim Hecker Anoyo borítóalbuma/2019 /
Könnyű szmog
Az "emberi szemre hívó jagava dolgot" a távolba bámuló emberek figyelték. A szem, egy emberi szerv - vizuális érzékelő - az izmok segítségével változtatja meg a szaruhártya fedését, attól függően, hogy milyen távoli tárgyakat figyel. Egy ilyen izommanőver szintén része a jógagyakorlatoknak, vagy röviden egy egészséges mozgásnak egy izzó monitorba nézve töltött nap után. A "mindenki által megosztott tapasztalat a Földön" tehát egyben kollektív gyakorlat, meditáció, ráhangolódás a közös mantrára és "emlékeztető mindazokra, hogy milyen törékenyek vagyunk az univerzumban". Villanásaiban az elmét a csillagok elé vitte, erejüket a Naprendszer, a Tejútrendszer bolygómechanikájában és más kozmikus természetű hiperobjektumokban, amelyeket idő és tér elképzelhetetlenül erős események alkotnak. Az olvasás, a gondolkodás és az ötletek mellett lehetőségünk nyílik empirikus tapasztalatokon keresztül, a kozmikus homokszemcsék nagyságának szemével fogadni ezeket a hatalmas eseményeket. Még nem közvetlenül, hanem közvetve, a reflexiókban. Bántó a közvetlen kilátás a Napra, amely az empirikusan ízléses világ egyik legnagyobb tárgya.
Apropó a bántó fény. A fényszennyezés állapotának mérésekor két alapvető módszer létezik - az első a pályáról történő érzékelés, a második a csillagok láthatóságának megfigyelése a Föld felszínéről. Ha az Emberiség Csillag szeme lenne, áttekintő hatását valószínűleg a föld felszínéről érkező számtalan fény határozza meg. Az Emberiségi Csillag "kozmikus vandalizmus" kritikája pontosan összefügg azzal a ténnyel, hogy maga is könnyű szmogot okoz, amely megakadályozza az űr megfigyelését. De úgy tűnik, azt akarja mondani, hogy az embereknek először a könnyű szmog megnyugtatására kell összpontosítaniuk "odalent", mielőtt lelkesen fordítanák érdekeiket "odafent". Az Emberiség Csillaga egy ideig tudatosan könnyű szmoggá vált, hogy minél hosszabb ideig felhívja a figyelmet erre a problémára.
Az "Orbital Reflector" projekt szintén a közelmúlt tudománytalan, ellentmondásos műholdai közé tartozik. Trevor Paglen művész felfújható, szintén fényvisszaverő műholdjának, amelyet a nevadai Művészeti Múzeum támogatásával hoztak létre, az első nem katonai, nem tudományos és nem kereskedelmi műholdnak kellett lennie a Föld alacsony pályáján. A hordozórakétából történő sikeres indítás után, 2018. december 3-án, a műhold inflációja nem tudott aktiválódni - ennek oka a kommunikáció problémája volt, amelyet a közlekedésben soha nem látott számú műhold okozott. Az Orbital Reflector ugyanazon az elven alapult, hogy visszaverje a napsugarat, mint az Emberiség Csillaga. Érdekes látni, hogy mindkét projekt alkotói két különböző retorika révén két gyakorlatilag egyforma látványra jelentkeztek - az Emberiség Csillaga esetében inkább excentrikusan filantróp, a Reflektor esetében közvetlenül művészi-intézményi úton.
">
Junkyard a pályán
Mintegy 5000 műhold mellett egy centiméternél nagyobb töredékek tízezrei és 1 000 cm-nél kisebb szemétdarabok tízezrei mozognak alacsony pályán ma. Az emberi szem vonzásával az Emberiségi Csillag felhívta a figyelmet ezeknek a "láthatatlan" társaknak a témájára, valamint arra, hogy ezek hogyan befolyásolják az embereket egyre nagyobb mértékben (2012 óta négyszeresére nőtt az évente indított műholdak száma). A testek keringési sebessége az alacsony pályán 8 kilométer/másodperc körül mozog, ami szintén miniatűr, egyelőre feltérképezhetetlen töredékeket tesz kritikusan veszélyes tárgyakká. A pályákra áramló kis hulladék kritikusan veszélyes a SpaceX és a Blue Origin személyszállításra tervezett űrprojektek szempontjából is. A Föld régi térképein, néha a Terra Incognita egyes részein olvashatjuk: "Sárkányok élnek itt". Az orbitális periférián a sárkányok töredékek. Eddig csak az emberi faj mechanikus avatarjait fenyegetik, de a kereskedelmi járatok megjelenésével időzített bomba lehet.
A művészeti tárgyak megkeresésének ambíciója nélkül is az Emberiség Csillaga a legalkalmasabb ebbe a kategóriába. Esetében a művészet kibővíti az ember által ismert tér-idő kapcsolatok terét, így egy 24 órás nap és a gravitáció által meghatározott tér marad. Ahogy a land-művészet az 1960-as években monumeltális nyelven beszélt a természeti és kulturális környezetről, valamint az ember szerepéről ebben a környezetben, a végtelen kozmikus végletek a művészet munkakörnyezetévé válnak, amikor a geopolitikai antiantropocentrikus szintézis gondolkodása teret nyer. A tudomány olyan szakszervezetek megjelenésével válaszol, mint az űrrégészet, a jogszabályok az űrjog fejlődésével. Bár az Emberiségi csillag globálisan - az emberi tapasztalaton felüli léptékben - fellépett, az új-zélandi kormány "nemzeti érdekű tárgynak" nyilvánította. . " Ez a műhold felhelyezte az országot az űrkutatás térképére, vagyis a szakszervezetek élére, amelyeket paradox módon az Emberiségi csillag többnyire hülyeségként és teherként utasított el. Az Emberiség Csillaga leégett, amikor visszatért a légkörbe. 2 hónapig működött a pályán, a tervezettnél jóval gyorsabban (9 hónap) csökkent. A rendelkezésre álló adatok szerint nem hagyott hulladékot, és soha nem látott küldetésének hatásáról csak további űrprojektek után lehet beszélni.
A japán Astro Live Experiences (ALE) cég a romantikus nevű „Sky Canvas” projekten dolgozik, mesterséges hullócsillagokkal. A műhold egy speciális összetételű részecskéket a légkör pontosan meghatározott helyére önt, hogy ott megégjen, és a földi emberek számára kiszámíthatatlan jelenségek misztikus élményét szimulálja, amelyben megszokjuk, hogy megismételjük legmélyebb vágyainkat. A luxus látvány látvány mellett (a projekt promóciós videója például a Burj Kalifa fölé hulló csillagok vizualizációját kínálja). Mivel a projekt átfedi egymást az alacsony pályától, ahol a műhold van, és a légkör rétegeibe, ahol a felszabadult részecskék égnek, a Sky Canvas nemcsak a műsorszolgáltatásban érdekelt, hanem e kevéssé ismert és egyelőre nem használt magasságok kutatásában is.
Orbita Reflector és Tesla Roadster: Elona Muska