K d e s a v l a s t n e v z a l i g e j š e.
Számos változat létezik arról, hogyan is jött létre a gésa szakma. Mindegyikük többé-kevésbé az igazságon alapul, és az olvasótól függ, melyikükhöz.
Egyesek úgy vélik, hogy a gésa korai ősei két, a tizenegyedik században élő nő voltak, akik újfajta táncot találtak ki a harcok által kimerült harcosok szórakoztatására.
K ý m s a s t a n e t e g e j š o u.
Bár a gésa hivatása első pillantásra nagyon igénytelennek tűnik, gyakran ennek az ellenkezője igaz. Mielőtt egy lány gésává válna, igényes képzésen kell átesnie, amelynek során a hagyományos japán művészeteket oktatják. A gésa oktatás központjai okije, ahol a gésák egész életüket élik.
Korábban a gésák főleg szegény területekről érkező csinos lányok voltak, ahol szüleik nem tudtak gondoskodni róluk, elhagyott árvák vagy gésák lányai. Tehát, ha a lány kedvelte az okija - okami tulajdonosát, akkor védőszárnyai alá fogadta. Ezt azonban semmiképpen sem bűnbánat vagy kegyelem miatt tették. Ez üzlet volt számukra, mint bármely más.
Szinte egész életében szórakoztatta a vendégeket, és nem sokkal halála előtt, 1996-ban fejezte be karrierjét.
Z a s a d n é r o z d i e l y m e d z i g e j š o u a m a i k o
A gésa nem különbözik a maikótól magasabb iskolai végzettséggel és készségekkel, hanem megjelenésével is. Nem is kell tapasztalt megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy észrevegye e két "művészeti nő" megjelenésének egyszerű különbségeit. Haj: Maiko haját testre szabva viseli, hogy milyen magasak a maiko társadalomban. A fiatalabbak csak egy frizurát viselnek. Általában minél idősebb Maiko, annál több frizurát tudnak viselni. A gésák már parókát viselnek - katsura. A frizurák annyira bonyolultak voltak, hogy a haj több hétig nem olvadt, és a gésa kemény fejtámlán aludt, hogy megőrizze formáját. Csatok: A Maiko a kanzashi - hajdíszek széles választékával van felszerelve. Leginkább selyemmel borítják, és színesen díszítik. A gésák általában csak néhány tűt és csatot viselnek, de ránézésre nagyon egyszerűek és fából készültek.
Smink: Maiko az egész arcát és a dekoltázsját fehérre festi, de a haja körül egy keskeny meztelen bőrcsíkot hagy. Jelentős mennyiségű rózsaszínű színt alkalmaznak az arcukon, és a szem körül mélyvörös színt alkalmaznak. Csak részben, sőt csak az alsó ajkukat színezik. A gésa már nem hagyja a kitett bőrcsíkokat a hajuk körül, részben azért, mert parókát viselnek. A szemükön minimális mennyiségű vörös színt használnak, és az arcukon a rózsaszín mennyisége elhanyagolható. Már az egész ajkukat festik.
Kimonosz: A maiko által viselt kimonók általában nagyon megkülönböztető színűek és színes mintákkal tarkítottak. Az ujjak hosszúak és bokáig érnek. A gésa kimonókat visel, amelyek sokkal összetettebbek, de rövidebbek az ujjak. Kimonóik egyszínűek, esetleg egyszerű mintával a kimonó alján.
Obi: Az Obi - vagyis az öv - amelyet a fiatalabb Maiko visel, hosszú és széles. A nyakkendők a törzs jelentős részét lefedik, az ágyéki csonttól a mellig. Az obi hátulja bokáig lóg. A gésák keskenyebb és egyszerűbb obit viselnek, amelyet viszont sokkal bonyolultabban kötnek meg.
Nyaklánc: A nyaklánc fokozatosan változik, ahogy a maiko több tapasztalatot és tudást szerez. Eleinte vörös, és fokozatosan fehérre változik. A nyaklánc hátulján mindig marad néhány piros gyöngy, amelyek csak az erigae-szertartás után tűnnek el. Akkor a gésa büszke tiszta fehér nyakláncára.
Geta: És nem utolsó sorban cipő. A géták fából készültek, nincsenek díszítve, és övük van, amelyen a lábhoz rögzítik. A maiko által viselt típus sokkal magasabb talppal rendelkezik, mint a gésa cipők.
S ú g e j š e, ž e n y b e z h a n y “ ?
Határozottan nem. A gésa szakma a hagyományos japán művészetek bemutatásán és a férfiak szórakoztatásán alapul anélkül, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtana.
Még akkor is, ha a gésa úgy döntött, hogy viszonyt folytat egyik vásárlójával, az saját döntése volt, és semmi esetre sem vettek érte pénzt. Természetesen a gésa morálja nem egyezett a ponttal és a betűvel egy házas, tisztességes nő moráljával, de meglehetősen messze voltak a prostituáltaktól.
Abban a nézetben, hogy a gésák "könnyű nők", nagyban hozzájárultak az amerikai katonák, akik a második világháború után hazatértek Japánból, vad és játékos történeteket hozva magukkal a "gésa" szónak nevezett lányokról. Természetesen a legtöbb esetben nem valódi gésák, hanem japán prostituáltak - tayuu tették őket. Az amerikai katonák, akik soha nem találkoztak a japán kultúrával, nem tudhatták, hogy a gésák nem voltak nők egy éjszakán át, és különféle meséket mondhattak nekik.
Hihetetlenül könnyű megkülönböztetni egy gésát a tayuutól. A különbség első pillantásra nyilvánvaló. Íme öt külső jel, amely megkülönbözteti a gésát a tayuutól:
Haj: A tayuu-t viselő frizurák sokkal gazdagabbak és bonyolultabbak, mint a hajosabb frizurák. Sok kapcsot, fésűt és tűt viseltek, gyakran a fejük olyan nehéz volt, hogy csoda volt, ha egész nap fent tudták tartani a fejüket.
Kimonó: Valószínűleg ez a legszembetűnőbb tulajdonság, amely megkülönbözteti a tayuát a gésától. A kayonu kajakok tele voltak színnel, túl díszítettek és mintásak voltak. Nem volt ritka, hogy 3–5 (!) Kimonóréteget viseltek, és mindezt az uchikake koronázta meg, amelyet más ruhákra terített köpeny viselt.
Obi: Gésa és maiko, ellentétben a tayuuval, soha, de soha nem kötötték obijukat a test elejére! Két magyarázat van arra, hogy a tayuu miért kötözte be az övét ilyen módon. Az első az, hogy házas nőket utánoztak, akik mindkettejüket elé kötötték. Valójában megmutatták, hogy "házasok" voltak - éjszaka az ügyfelek számára. A második azt állítja, hogy sokkal könnyebb volt levenni és felvenni, ha az öv elöl megkötözve volt. Ebben lesz némi igazság, mert az obi megkötéséhez bizonyos készségekre van szükség, és maguk a gésák is segítségre szorultak. Akárhogy is, mindkét állítás igaznak hangzik, és úgy tűnik, hogy kiegészíti egymást.
Lábak: Tayuu soha nem viselt tabi zoknit, még télen sem, amikor a legnagyobb fagyokat sújtották és eltompították a zord északot. Nagyon csábítónak tartották, mert mi okozhatta jobban a férfiakat, mint egy darab csupasz bőr.
Geta: A tayuuval ellátott magas csizma valószínűleg a tűsarkú cipő előfutára volt, elterjedt a hetvenes években. Mesteri teljesítmény volt fenntartani az egyensúlyt a 25-30 centis cipőkön.
Képzelje el, hogy van néhány font frizura a fején, öt réteg kimonó és még mindig egyensúlyoznia kell az ilyen sétákon. Ezért az egyik tayuu feltalált egy újfajta gyaloglást, amely segített fenntartani az egyensúlyt. Hamarosan átvette a többiek között a tayuu-t. A gésáknak nem voltak ilyen problémáik, a cipőjük talpa nem haladta meg a 15 centimétert, és még azok is, akik csak fiatalabb maikot viseltek.
S t r e t n u t i e s g e j š a m i
Az egyikük shamizent vagy uborkát játszik, míg a többiek különféle válogatott finomságokat kínálnak a vendégeknek. Az este előrehaladtával a hangulat lazább, mindenki szórakozik, amennyit csak akar. Hallgathat különféle vicces történeteket vagy enyhén csiklandós tartalmú történeteket, meghallgathatja a régi japán balladákat, vagy kötelezettség nélkül beszélgethet egy gésával. Nem is veszed észre, és itt az este. A gésák eltávolodnak, mámorító illatot és kellemes emlékeket hagynak maguk után egy felejthetetlen estére.
Van még egy módja annak, hogy ezeket a "művészeti nőket" teljes körű felvonulásként láthassuk. Néhány okija a nagyobb ünnepek alatt előadásokat tart, hogy megmutassa a világnak, mit tudnak még csinálni. Č o s i o č a j o v e j c e r e m ó n i i a h u d b e
G e j š e d n e s - a k ý j e i ch o s u d ?
A gésa, mint a japán kultúra szimbóluma, halhatatlannak tűnik. A gésákkal járó hagyományok több mint három évszázadon át tartanak, és ez idő alatt semmit sem változtattak szokásaikban, és a Japánban, sőt az egész világon bekövetkezett változások ellenére meg tudták őrizni a mesterségük.
De Japán, mint mondják, "a felkelő nap országa", és úgy tűnik, hogy új változásokat hoz. A haladás Japánban gyors és megállíthatatlan, és a régi, csendes környékek széles, mozgalmas körutakká változnak, ahol a mély éjszaka folyamán is úgy érzi magát, mint világos nappal.
Mit kell hozzá tenni a végén? Remélem, hogy legalább egy kicsit érdekelt ez a munka, és új ismereteket vett át belőle. És aki szeretne egy kicsit többet megtudni a gésa magánéletéről, nagyon ajánlom, hogy olvassa el Arthur Golden könyvét, a Gésa emlékezete című könyvet. Igazán érdekes mű, életrajza annak a sok gésának, akik a második világháború előtti időszakban dolgoztak.
A gyönyörű lányt, Chiyót húgával együtt eladták a Gionska okija-nak, mert nem tudtak vigyázni rájuk. Itt kap egy új, költőibb nevet Sayuri, és meg kell tanulnia harcolni helyéért a gésa világában. Mert a jobb világ nemcsak a művészet, a selyem és a puha bőr világa, hanem egy olyan világ is, ahol egy nőnek csak csekély esélye van a szerelem vagy az igazi boldogság megismerésére. Egész életükben kielégítik a férfiak ötleteit és vágyait, de kevesen gondolkodnak az érzésein. Itt nincs kölcsönös bizalom, minden gésa arra törekszik, hogy a legkívánatosabb legyen, és a barátságos kapcsolatoknak nincs helye ilyen versenykörnyezetben. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a gésák bájos lények.
"Élő történelem", bájukkal és eleganciájukkal kiegészítik a japán kultúra színes mozaikját.
M a l ý s l o v n í k j a p o n s k ý ch v ý r a z o v