Ézsaiás 43: 1–7
1 De most így szól az Úr, a te teremtõd: Jákób, a te teremtõd, Izráel, ne félj, mert megváltottam téged, a te neveden szólítottalak téged; te az enyém vagy! 2 Ha átmész a vízen, veled leszek, és amikor átmész a folyókon, nem árasztanak el téged; ha a tűzön jársz, nem égsz meg, és a láng sem éget meg téged. 3 Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te megváltód. Váltságként egyiptomot adtam érted, helyetted Kusát és Őket helyetted, 4 mert drága voltál az én szemem előtt, drága voltál és szerettelek. Adok embereket érted és a nemzetekért az életedért. 5 Ne félj, mert veled vagyok. Keletről hozom magodat, nyugat felől pedig összeszedlek. 6 Azt mondom Északnak: add fel. és a déli: Ne tartsuk fogságban! Hozd el fiaimat messziről, leányaimat a föld végétől, 7 mindenkit, akit a nevemen hívnak, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és megalkottam.
Segítsen nekünk, Urunk, a mi Istenünk, mert bízunk benned. 2 Krónika 14.10
Mert mindenki, aki kér, kap; és aki keres, megtalálja; és aki kopog, nyitott lesz előtte. Máté 7.8
Zsidók 10,32-39: Imádkozunk: Čankovért (Dn)