Az optika történelmi kezdeteitől kezdve csak ásványi üveget használtak szemüveglencsék gyártásához. A szerves (műanyag) lencsék csak a 20. század közepén, a CR39 anyag felfedezése után kezdték felváltani az ásványi lencsék gyártását. Jelenleg a műanyag lencsék minden változatban a világtermelés 97% -át teszik ki.
Ásványi szemüveglencsék
Az ásványi szemüveglencsék anyaga főként az úgynevezett keverékből áll üvegképző oxidok, az üveg fő alkotóeleme a szilícium-oxid. Egyéb oxidok, például ólom-oxid vagy bárium-oxid hozzáadásával az anyag törésmutatója megváltoztatható. Az anyag törésmutatójának növelésével kisebb mennyiségű üveg felhasználásával elérhetjük a dioptriás értékek és a szemlencse átmérőjének megőrzését.
Az ásványi szemüveglencsék előállításához az 1.5, 1.7, 1.8, 1.9 törésmutatókat használják. Azonban minél magasabb a törésmutató, annál nehezebb a zománc és nagyobb a diszperzió. A képalkotási tulajdonságok javítása érdekében kiváló minőségű fényvisszaverő rétegeket kell alkalmazni, amelyek növelik a vizuális érzékelés minőségét. 1,8 és 1,9 törésmutatókkal a súly már akkora, hogy lényegében nem léptek piacra.
Az ásványi lencse nagy előnye a nagyon szilárd felülete. Ezért az ásványi szemüveglencsék nagyon poros környezetben is alkalmasak, amikor a szemüveglencse felületén kopásveszély áll fenn. Súlyát tekintve különösen alacsonyabb dioptriás értékek esetén ajánlott ez a lencse.
Műanyag szemüveglencsék
A műanyag szemüveglencsék 1960-ban kerültek piacra, amikor a könnyű és lényegében törhetetlen CR39-et elkezdték használni. Az alapanyag törésmutatója 1,5. A magasabb indexek 1,6, 1,67 és 1,74. Minél nagyobb a törésmutató, annál puhább az anyag, ezért kiváló minőségű erősítő rétegeket kell használni. A nagyobb vizuális kényelem és a lencse hosszabb élettartama érdekében az erősítő rétegeket többrétegű felületek részeként szállítják (tükröződésgátló réteggel, hidrofób réteggel és egyebekkel együtt).
A rendkívül rugalmas műanyag lencse egy speciális polikarbonát lencse, amelynek jelölése PNX 1.53, amely alkalmas fúrt vagy nagyobb biztonsági követelményekkel rendelkező üvegek számára.
Minden műanyag lencsét kiváló minőségű edzett rétegekkel és más rétegekkel kell ellátni, például hidrofób vagy oleofób réteggel vagy antisztatikus felülettel. Ezeket a rétegeket nem szabad kiváló minőségű reflektív kezelés nélkül felhordani.
A műanyag lencsék népszerűek alacsony súlyuk és a törésmutatók nagy variálhatósága miatt. Különösen alkalmasak tartós vagy hosszú távú viseletre szánt szemüvegekhez, magasabb dioptriás értékeknél. Nagyon alkalmasak gyermekek számára. Fontos azonban a jó felületkezelés.
Felületkezelés és vékonyítás
A felületkezelések a szemüveglencsék szerves részét képezik, mivel elősegítik a lencse fenntartását és javítják optikai minőségét. A külön felhordható edzett felületen kívül más rétegeket is rögzítenek a fényvisszaverő kezeléshez. A felületek az egyes rétegek számától függően eltérő minőséget érnek el. A minőségi felület meghosszabbíthatja a lencse élettartamát.
Felületkezelés
A keményedés az az alapréteg, amellyel az összes szemüveglencsét kezelni kell. Egy 3-5 mikron vastag erősítő réteg csökkenti a lencse felületének kopás kockázatát. Az alapvető alkalmazás keményítő oldatba mártás. Így a réteget rendszeresen alkalmazzák a lencse mindkét felületére. A védelmi funkció mellett az edzett felület az alapja további rétegek felvitelének.
- Anti-reflektív kezelés
A szemüvegen keresztül nézve a kép minősége az anyag három fizikai tulajdonságától - a fényvisszaverő képességtől, az áteresztőképességtől és az abszorpciótól - függ. A fényvisszaverő képesség miatt kellemetlen visszaverődések keletkeznek a lencse elején és hátulján, amelyek megzavarhatják a kényelmes látást. Ugyanakkor a lencse felületén beeső fény intenzitása elvész, ezáltal csökken az érzékelt kép minősége. Egyszerűen fogalmazva, több fény esik a lencsére, mint amennyit kibocsát, miután áthaladt az anyagán. Míg a permeabilitás és az abszorpció nem befolyásolható, a reflektivitás igen. A visszaverődés a beeső fényveszteség körülbelül 9% -a. Fényvisszaverő réteg alkalmazásával a visszaverődés minimálisra csökken, és akár 98% -os fényáteresztés érhető el.
- Hidrofób kezelés, oleofób kezelés
A hidrofób vagy oleofób kezelés a többfelület részét képezi, és az antireflexiós réteghez van kötve. Hidrofób kezelés esetén a felület taszítja a vizet, oleofób kezelés esetén a vizet és a zsírt. Ez a réteg segít megőrizni a lencse felületét és megkönnyíti a tisztítást.
- Antisztatikus felület
A lencse felületére tapadó zsír mellett a felületek (az elektrosztatikus elektromosság miatt) apró porszemcséket is vonzanak. Az anyag szigetelőként működik, ezért maga nem generál elektrosztatikus energiát. Ez a felület letörlésével jön létre. Ez negatív töltésű részecskéket eredményez, amelyek viszont pozitív töltésű részecskéket vonzanak. Ezért az alkalmazott rétegek közé egy nanorészecske réteg kerül, amely kiküszöböli a leírt elektromágneses töltés kialakulását. Ennek eredményeként a részecskék nem vonzódnak a felszínhez, és nem maradnak rajta.
- UV védelem
Az UV-sugárzás olyan sugárzás, amelynek hullámhossza rövidebb, mint a spektrum látható részének, azaz. j. látható fény, amelynek természetes forrása a Nap. A biológiai hatásokat tekintve az UV sugárzást hullámhossz szerint három kategóriába osztjuk - UVA, UVB, UVC.
- UVA
A Föld felszínét érő UV-sugárzás körülbelül 95% -a az UVA spektrális régióból származik. Hullámhossza 315 - 400 nm. Az UVA sugárzást részben az ózonréteg, a szaruhártya és a lencse szűri. Néhány azonban még mindig a retinára és a sárga foltra kerül.
- UVB
Az UVB sugárzás hullámhossza 280 - 315 nm tartományban van. A Földet érő teljes UV mennyiségből az UVB sugárzás 5% -ot képvisel. Az UVA sugárzást részben az ózonréteg, a szaruhártya és a lencse szűri. Az UVA és az UVB sugárzás egyaránt egészségügyi komplikációkat okozhat. Az UVB sugárzás a legnagyobb hatással van a bőrrák kialakulására, vagy szemkárosodást okoz, például szürkehályog vagy makula degeneráció.
- UVC
Az UVC hullámhossza kisebb, mint 280 nm. Ez a sugárzás bizonyíthatóan káros. Szerencsére az ózonréteg elnyeli. Jelenleg azonban ez a sugárzás egyre nagyobb veszélyt jelent az ózonlyukak képződése miatt.
A megfelelő UV-szűrővel ellátott minőségi napszemüveg véd a szemkárosodás ellen. Az UV-szűrő különálló réteg, és semmi köze a napszemüveg intenzitásához vagy színéhez.
Minden, a GrandOptical-nál vásárolt szemüveg rendelkezik a szükséges UV-szűrővel, és megfelel a higiéniai előírások minden követelményének.
Szemüveglencsék vékonyítása
A +/- 2,00 dioptrián felüli szemüveglencsék nem mindig néznek ki esztétikusan a keretben. A (+) lencsék összekapcsolásához a központi vastagság kritikus pontját, míg a (-) szórásnál az élvastagság kritikus pontját oldjuk meg. Ezért tanácsos vékony lencséket választani a kritikus pontok vastagságának beállításához.
A szemüveglencséket többféleképpen lehet vékonyítani. A kötőhártya lencsék (+) esetén magasabb törésmutató, aszférikus terület vagy a legkisebb használható átmérő alkalmazható. Szóró lencse (-) esetén nem lehet a lencse átmérővel dolgozni, csak törésmutatókkal. Magasabb indexeknél és magasabb dioptriáknál az aszférikus felület is használható. Az astigmatizmus korrekciójára szolgáló mellkasi lencséknél az előírt értékek összege szerinti kiigazítást választjuk.
- Aszférikus szemüveglencsék
A szemüveglencsék felületei gömb alakúak és aszférikusak. A gömb alakú felület gömb alakú. Ez azt jelenti, hogy a felület minden pontjának ugyanaz a sugara van, közös középponttal. Az aszférikus lencsének saját görbületi sugara van a felület minden pontján, míg a görbe a konstrukcióban ellaposodik, miközben megtartja ugyanazt a dioptriás értéket.
Ahogy a torikus felület két merőleges görbe elforgatásával jön létre, úgy két merőleges aszférikus görbe forgatásával atórikus felület is létrehozható. Az aszférikus felületű lencse laposabbnak tűnik és jobb optikai tulajdonságokkal rendelkezik, a kép kevésbé torzul az élek felé.
A szemüveglencsék típusai
A szemüveglencséket két állapot - a szem fénytörési hibája és a presbyopia - kijavítására használják. Töréshiba esetén a szem optikai készülékének hiányosságait szemüveglencsével kell pótolni. Továbbá a szem teljesen természetes módon viselkedik, azaz. j. minden távolságra befogad. Presbyopia esetén, olyan állapotban, amikor a fókuszáló képesség elvesztése szükséges, pótolni kell a hiányzó szállásteljesítményt.
A szemüveglencsék kiválaszthatók egy- és többfokozatúként. Míg a gyakori fénytörési hibákat egyfókuszú lencsékkel oldjuk meg, amelyek "csak" pótolják a szem dioptriás hiányát, a presbitopikus korban csökkenő fókuszképességgel, a nézetet három zónára - távolságra (pl. Vezetés), középre ( pl. számítógépes munka vagy főzés) és közelről (a tű elolvasása vagy befűzése a tűbe, finom munka a műhelyben stb.). A szemüveglencse típusának megválasztásakor a legfontosabb tisztázni, hogy miként akarjuk használni a szemüveget, melyik zónák fontosak számunkra.
Egyfókuszú szemüveglencsék
Az egyfokozatú lencséket a fénytörési hibák kijavítására használják, amikor a dioptriák pótolják az optikai készülék hiányosságait. A helyes korrekcióval a szem minden természetes funkciót nehézség nélkül elvégez. Presbyopia esetén egyfókuszú lencséket használunk egyzónás lencsékként, ami azt jelenti, hogy meghatározott távolságra használjuk őket. Alkalmasak azok számára, akik hosszú ideig szoros munkaterületet akarnak használni.
Bifokális szemüveglencsék
A bifokális lencsék ún kettős zóna. Használhatók a távolság és a közeli zóna számára, a középső zóna általában nem éles. Hátránya a kép ugrása, amely két dioptrikus érték és az értékek közötti távolság és közelség közötti látható átmenetnél keletkezik. Olyan emberek számára alkalmasak, akiknek nem kell megfigyelniük a középső zónában lévő tárgyakat, és akiket esztétikailag nem akadályoz a zóna közötti távolság és a zóna közeli látható átmenet.
Progresszív (multifokális) szemüveglencsék
A progresszív szemüveglencsék lehetővé teszik, hogy a tárgyakat minden távolságon simán megfigyelje, a kép megugrása nélkül. Esztétikai szempontból a dioptriás értékek közötti különbség nem egyértelmű. Ideális választás azok számára, akiknek mind a három zónában jól kell látniuk, még akkor is, ha nincs szükségük dioptriás értékekre távolról. A presbitópiás korban kiválóan pótolják az elégtelen elhelyezést. A progresszív lencsék előnyeit használó személy zavartalanul vezethet, kényelmesen látja a műszerfalat és a navigációt, és olvasni is tud a szemüveg felesleges cseréje nélkül.
A gyakorlatban két kifejezéssel találkozhatunk egy ilyen lencse jelölésére - multifokális vagy progresszív. E nevek és a lencsék típusa közötti különbség történelmileg technológiai jellegű. A multifokális lencsék a bifokális és az azt követően trifokális lencse elvén alapultak, azaz j. két ill. három dioptrikus szegmens. A továbbiakban további dioptrikus szakaszok fokozatos hozzáadásával haladtunk. Mivel a technológia új és egyedi volt, a felhasználó nem tudta észrevenni a kis képeltolódásokat, amikor egyik szegmensből a másikba lépett. Minél kevesebb szegmens van, annál hangsúlyosabb az ugrás a képen, ami különösen nyilvánvaló a bifokális lencséknél.
A továbbfejlesztésnek köszönhetően a dioptrikus értékek közötti átmenet már zökkenőmentes. Mivel ez a lencse alatt folyamatosan növekvő dioptrikus érték, a lencsét progresszívnek nevezzük. Mivel a lencse nem egyes szegmensekből áll, nem lehet a dioptrikus értéket egyes pontokra fókuszálni.
Irodai szemüveglencsék
Az irodai szemüveglencsék lehetővé teszik a megfigyelést a középső és a közeli zónában. Alkalmasak azok számára, akiknek kényelmesen kell látniuk a számítógépet és a szöveget, és nincs szükségük távoli dioptriára, mert munkájukhoz nincs szükség távoli megtekintésre.