21.1. 2004 2:00 A rajzolás és a festés az óvodás és kisiskolás gyerekek kedvelt időtöltése. Megható büszkeséggel hívják fel a figyelmet az óvoda hirdetőtábláján látható rajzaikra, a táblák pedig egész évben első osztályú képgyűjteménnyel, a megfelelő kommentárokkal, boldogan képviselik az egész családot. A gyermekek naiv művészi kifejezésének kétségkívül megvan a maga varázsa és természetesen lenyűgöz bennünket, felnőtteket. Legalább ugyanúgy, mint gyümölcsökkel vagy színes szivárvánnyal ragasztott csendéletek, de spontán gyermekrajzunk is figyelmet érdemel. Tőle bármit megtudhatunk a gyermekek tapasztalatairól.
A gyermek számára a rajz nem elsősorban a művészi kifejezés lehetőségét jelenti, sőt, egyáltalán ilyen kifejezést. Természetesen abszolút nem tulajdonít rajzának esztétikai jelentőséget. A hiányos szókincs és az (óvodás korban még nem megvalósult) műveltség a rajzot egyedülálló módon teszi a gyermek számára érzelmeinek non-verbális és gyakran öntudatlan kifejezésére, ezáltal felszabadítva a belső feszültséget.
A körülbelül 5-6 éves korú gyermekek rajzai általában érthetőek ebben az irányban, amikor elhagyja a lábasfejű (négy szaggatott végtagú kerék) színpadát, és figurákat kezd rajzolni. Ebben a cikkben megkerüljük a színek kiterjedt szimbolikáját (az érdeklődők számára utalok például Max Luscher munkájára), és az alapvető szimbolikára fogunk koncentrálni. Például köztudomású, hogy a tudatlan perspektívájú gyermek akkora karaktereket rajzol, amennyit hozzájuk köt. Így a domináns anya általában nagyobb, mint az apa, függetlenül a tényleges magasságától. Az elkényeztetett gyermek, aki megtanult érzelmileg zsarolni és irányítani a szüleit, ismét zavartalanul a család legnagyobb szereplőjeként vonzza magát. A testvér alakjának és a papír felületén való elhelyezkedésének hasonló jelentése van. Ebben az összefüggésben emlékszem egy fiúra, aki családja rajzolása közben az egyik bábu másik oldalára rajzolta az öccsét, és elmagyarázta, hogy "nem illett" az anyjához, az apjához és hozzá.
A családtagok közötti kapcsolatokat ezután jelzi az is, hogy a szereplők négyszemközt vagy háttal rajzolódnak-e, tartják-e például a kezüket, alkotnak-e csoportokat és milyen az összetételük stb. Mint fentebb láttuk, az is nagyon fontos, hogy ki hiányzik a képből, kit "kirekesztettek". Ha egy gyermek szándékosan rajzolja a családját, nem valószínű, hogy "véletlenül" elfelejt rajzolni valakit. Az agresszió másik formája a kirekesztés mellett a karakter bizonyos "megcsonkítása" is (egyértelmű és könnyen megkülönböztethető az esetlenség rajzától). Néha egy ilyen karakter idős férfiként vagy öregasszonyként is megjelenik (a közvetlen halál felidézése). Éppen ellenkezőleg, az egyes karakterek értékét számos részlet (ruhadarabok, ékszerek, szempillák, férfi bajuszok stb.) Növelik.
Gyermekképek alapján meg tudjuk ítélni, hogy a gyerekek hogyan érzékelik a családi kapcsolatokat, egy bizonyos problémát (a kommunikációs problémákkal küzdő gyerekek néha száj és fül nélkül rajzolnak karaktereket), egy sajátos jellemvonást (egy nagyon félénk, védekezni képtelen lány, aki mindig inkább utat enged konfliktus, esőben egy alakot rajzol egy esernyővel, érthetetlenül vízszintesen a vállán, miközben a háta a megfigyelőhöz megy). A gyermek rajzának ilyen jellegű laikus értelmezése során azonban szem előtt kell tartani, hogy néhány általános következtetést nem lehet levonni egy-két képből, és azt is, hogy a gyermek rajzai csak egy kicsit segíthetik a gyermek tudását. Átértékelése tehát határozottan nincs helyén.
Szerző: Petr Kukal
Véleménye erről a cikkről? Írj hozzászólást