A cikk ezen részében egy másik krónikus betegségre fogunk összpontosítani, amelyek az energiamérleggel és az egyes tápanyagok bevitelének szabályozásával kapcsolatosak. A klinikai vizsgálatok évek óta kimutatták, hogy a káros anyagcsere-változások vagy rendellenességek egyidejűleg (mintha felhalmozódnának) jelentkeznek az alanyokban. Az egyik okot olyan állapotnak tekintik, amelyet a szövetek inzulinrezisztenciája okoz, technikailag metabolikus szindrómának nevezik, amely a vérben fokozott inzulinszinttel nyilvánul meg. Ez az állapot a jelenlegi egészségtelen életmód következménye, amelyet a fizikai aktivitás hiánya, a megnövekedett szénhidrátbevitel és a túlsúly jellemez. A metabolikus szindróma az ateroszklerózissal és annak szövődményeivel (stroke, myocardialis infarctus, veseelégtelenség, perifériás érrendszeri problémák), magas vérnyomással, cukorbetegséggel és a zsíranyagcsere károsodásával jár.
Az elhízással járó egészségügyi kockázatok szempontjából nemcsak az a fontos, hogy mennyi zsír van a testben, hanem annak eloszlása is. Ha a zsírt főleg a hason és a mellkason tárolják, ez az úgynevezett "hím" vagy központi típusú elhízás, amikor a test alakja hasonlít egy almához. A második, úgynevezett "női" típusú elhízásnál a zsír főleg a csípőn és a combon tárolódik, és a test hasonlít a körte alakjára. A hím típusú elhízás zsírral központilag és a hasi szervek között tárolva egyértelműen kockázatosabb. A hasi, más néven hasi elhízás jellemzője a megnövekedett szervi (zsigeri) zsírmennyiség a hasüregben. Ellentétben a szubkután zsírral, amelyet első ránézésre zsíros "redők" és "redők" formájában észlelünk, a szervzsír egy pillanat alatt nem látható. Ez a fajta elhízás, a megnövekedett koncentrációval együtt ún A vérben található "rossz" zsírok (LDL-koleszterin és triacil-gliceridek) a metabolikus szindróma megnyilvánulásai közé tartoznak.
Az elhízás nem csak a zsírnak a zsírszövetben való tárolásáról szól, hanem a zsírsejtek (zsírsejtek) túlzott szaporodásáról is. A zsír nem passzív anyag, hanem élő anyag, jelentős részesedéssel a vegyi anyagok előállításában, amelyek fontos szerepet játszanak a testtömeg fenntartásában, az étvágy és az ételbevitel szabályozásában, valamint más létfontosságú funkciókban. A belső szerveken található bizonyos mennyiségű zsír hasznos az egészség szempontjából, mert gyorsan rendelkezésre álló energiaellátást biztosít a test számára. A zsírsejtek által termelt anyagok, technikailag adipocitokinek, jelátviteli anyagként hatnak, és jelentős hatást gyakorolnak az egész szervezet működésére. Ezek a sejtek metabolikusan nagyon aktívak és káros hatással vannak az elhízásra. Ha több zsigeri zsír van, mint amennyire a testnek szüksége van, akkor több anyag kezd kiválasztódni belőle, ami alapvetően befolyásolhatja a létfontosságú szervek működését. A túlzottan megtöbbszöröződött zsírsejtek némelyik adipocitokint termelnek feleslegben, másokat pedig elégtelen mennyiségben, és olyan környezetet teremtenek a szervezetben, amely természetellenes jelzéssel jár más szervek számára. Ugyancsak bebizonyosodott részvételük más betegségekben, például gyulladásban, inzulinrezisztenciában, érrendszeri daganatokban, valamint daganatnövekedésben és neopláziában.
A metabolikus szindróma viszonylag gyakori.