Tömegközlekedési busszal utazunk. Egy fiatal nő lép be a középső ajtón egy körülbelül négyéves lánnyal, akit egy nagy színes sál a hátán hord. Vonz engem. Ismerem az afrikai gyermekek hordozásának ezt a módját, de itt még nem láttam. Egy nő összehajt egy sálat egy kicsivel, és szemben ül. A kislány megsimogatja a hajat, és szól hozzá. Aztán egy másik fiatal nő közeledik hozzájuk, mosolyog mindkettőjükre, a lány pedig boldogan viszonozza a mosolyt. Hármas irreális harmóniát, összetartást és szeretetet sugároz. És hirtelen világos számomra - ők egy láthatatlan kisebbség képviselői egy már láthatatlan kisebbségből. Két nő együtt neveli a gyereket. Ők azok, amelyekről Szlovákiában nem beszélnek. Amelyekről úgy teszünk, mintha nem léteznének, mert csak ez az ötlet tönkretenné a helyes család hagyományos koncepcióját. És amikor rájuk nézek, felmerül a kérdés:
Ha egy nő egyedül nevelhet gyereket, akkor miért nem tudnak ketten együtt lenni?
Szlovákiában jelenleg minden negyedik gyermek házasságon kívül születik (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy szülei nem alkotnak párot). A válások aránya hosszú ideje nő, és ma száz házasságra csaknem negyven válás esik. Számtalan szülő - általában nő - egyedül neveli gyermekét. Senki sem szünetel, senki nyilvánosan (szerencsére) nyilvánosan nem panaszkodik, és senki sem nevet egyedülálló anyák gyermekein vagy elvált házasságokon. Mármint - már nem.
Ennek ellenére az egyszülős családok helyzete nem túl rózsás. Gyakran botladoznak a társadalmi lét és a szegénység határán, és gyakran annak alatt. A tartásdíj fizetésének elmulasztása a leggyakoribb bűncselekmény Szlovákiában, és annak végrehajthatósága silány. Tehát minden nap nők ezrei küzdenek egzisztenciális problémákkal, és igyekeznek a lehető legjobban nevelni gyermekeiket. Valahogy megszoktuk, és már nem érdekel. A férfi mindent kibír, a nő pedig külön. és senki sem gondolja, hogy egy nő ne neveljen gyereket, mert ez nem természetes, mert hiányzik neki a férfi példakép.
És mi van kettővel?
Ez egy újabb kávé. A gyermekek homoszexuális párok általi nevelése politikai tabu hazánkban. Bár néhány bátor politikus - és főleg politikus - néha a kérdések nyomására barátságosan beszélnek a bejegyzett élettársi kapcsolat valamilyen formájának lehetőségéről (lehet, hogy ez még nem is külön törvény), egy esetleges közös nevelésről ill. eddig csak Monika Beňovát hallottam beszélni a gyermekek örökbefogadásáról. Világos, hogy az európai Zeitgeist pozitívan hatott rá. Ezen kívül kevés vesztenivalója van, és ami a legfontosabb, nem érzi szükségét annak, hogy nézeteit a lenabysomnikohonenaštvala típusú homályos megfogalmazások mögé rejtse.
Ezért hihetetlenek az ellene szavazók. A homoszexuális bejegyzett élettársi kapcsolatok vagy - sajnos - házasságok állítólag veszélyeztetnék a hagyományos családot. Tehát azt kérdezem: hogyan veszélyeztetheti a házasság egyes legalizált formáiban élő meleg pár egy másik, hagyományos házasságban élő heteroszexuális párost? Este elmennek megijeszteni őket az ablak alatt, obszcén szavakat kiáltanak és megzavarják a harmonikus hetero-házas életet? Vagy összeomlik egy heteroszexuális család, miközben az esküvői teremből kijövő meleg férfiak párját nézi? Fosztják-e őket a leszbikusok adókedvezményektől vagy gyermekpótléktól? Egyszerűen - nem értem.
Ah, még mindig megvan a keresztény-zsidó hagyományunk, állítólag civilizációnk gyökerei. De nemcsak ezen alapul, hanem a római jogon és a görög demokrácián is, amelyeknek többnyire nem volt problémájuk a homoszexualitással, éppen ellenkezőleg.
És persze - még mindig ott van a Biblia! És ezt a homoszexuális közösülést az állat gondozásának szintjére állítják. Persze, de ha szó szerint ragaszkodnánk ehhez, a rabszolgaság, a halálbüntetés, más vallású emberek meggyilkolása és a vallási háborúk továbbra is általános gyakorlatok lennének. Ráadásul szekuláris államban ez nem lehet érv.
A bejegyzett élettársi kapcsolattal szembeni érvek lényegében vízen vannak. Ha demokrácián és az emberi jogok megkülönböztetés nélküli tiszteletben tartásának elvein alapuló modern társadalomnak tettetjük magunkat, nincs ok arra, miért ne kellene a homoszexuális párok számára biztosítani az unió valamilyen jogi formáját. Ha szó szerint vesszük ezeket a jogokat, akkor nekünk ugyanazt a formát kell megadnunk - vagyis a házasságot, minden joggal és kötelezettséggel együtt.
Ennek a társadalomnak az a tragédiája, hogy a kisebbség jogairól a többség dönt. Persze, a demokrácia nagyszerű dolog, de ezen a ponton kudarcot vall. Általános szabály, hogy a politikusok soha nem kerültek olyan kisebbségek helyzetébe, amelyekről döntöttek, ezért hiányzik belőlük legalább a helyzet alapvető megértése, pl. meleg párok. Általában sztereotip gondolatok és kijelentések alapján alkotnak ítéleteket, amelyeket az ügy ideológiai szemlélete feltételez. Ezenkívül a választási szavazatok fontosabbak számukra, mint az emberi jogok. Így a kisebbségnek nincs más választása, mint lobbizni, könyörögni, kompromisszumokat kötni az igényekben és remélni, hogy jobb időkre fog ragyogni. Nos, egyelőre mély sötétségnek tűnik Szlovákiában.
Kialszunk!
Hangyázóink gyakran kiabálnak és rágalmaznak önző nőket, akik nem akarnak gyereket vállalni. Ha azonban egy leszbikus nő vagy pár gyereket akar szülni, és egyikük sem akarja összeszorítani a fogát és megtermékenyülni a hagyományos módon, akkor nem jogosult asszisztált reprodukcióra. Még akkor is, ha teljes egészében megfizette ezt az eljárást, egyszerűen nem hajthatják végre, amíg nem mutat be kopott papírt, amely igazolja, hogy tisztességes nőként heteroszexuális kapcsolatban él. Az élet ajándékát, a nő sokat dicsőített küldetését nem egyszerűen a leszbikusok ítélik meg hazánkban.
Ugyanez vonatkozik az örökbefogadásra is - bár több ezer gyermek él az árvaházakban, a hangyabolyok megakadályozzák a homoszexuális párok számára annak lehetőségét, hogy együtt fogadjanak el gyermeket. Természetesen egy ill. egyikük, és az EJEB döntése szerint elméletileg nem utasíthatja el szexuális irányultság alapján. A gyakorlat azonban más.
Mindig a gyermek mindenek felett álló érdeke a legfontosabb. Szeretetre és családi légkörre van szüksége, amely nem függ a szülők nemétől. A naiv elképzelések arról, hogy a homoszexuális családban az élet hogyan károsíthatja a gyermeket, semmilyen tény nem támasztja alá. Azok az állítások, amelyek szerint az ilyen gyerekeket mások kigúnyolhatják, szintén nem relevánsak. Egyszerűen arra kell nevelni a gyerekeket, hogy legyenek toleránsak a sokféleség és a másság iránt - ha nem hallják otthon a szülők nyilatkozatait a melegségről és az ölyvről, akkor nincs okuk arra, hogy gúnyolódjanak osztálytársukon, amiért két édesanyjuk van. A már említett elvált családok gyermekeivel szembeni viselkedésváltozás azt is mondja, hogy ez működik.
Láthatatlan kisebbség egy láthatatlan kisebbségből
Szlovákiában nagy számban élnek leszbikus párok, akik együtt biológiai gyermeket nevelnek, ill. korábbi heteroszexuális kapcsolatokból származó gyermekek. Ezek a nők félnek kijönni a nyilvánosság elé, félnek az önjelölt hangyászok hangos sikolyától és éles ujjaitól, akik számára egy ilyen család elfogadhatatlan, elképzelhetetlen, sőt káros. Egy ilyen család megzavarja a világ dobozos rendjét, felkavarja békés sztereotípiáikat és előítéleteiket, amelyeken Noé bárkájával, erkölcsökkel és erkölcsökkel teli hajóval hajóznak tovább fényesebb holnapokig.
A társadalmi tabuk ellenére ezek a családok léteznek és működnek - gyakran jobbak és harmonikusabbak, mint a hagyományos heteroszexuális családok. Mondhatnád - hát és? Tehát hadd dolgozzanak, mi a bajuk? Senki nem tiltja kifejezetten nekik ezt, akkor mit akarnak? Adjanak nekünk békét, mi pedig nekik. Hízelgően úgy teszünk, mintha nem léteznének.
Bírság. De az élet kegyetlen lehet. képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor egy ilyen pár évek óta együtt él, és a gyermek őszinte gyermeki szeretettel szereti anyját és párját. Jól van családjában, bár a társadalom nagy része szerint nem osztja meg a jogot arra, hogy önmagát figyelembe vegye. De a gyermek érdeke, hogy boldoggá tegye őket, hogy megszerezzék azt a szeretetet és támogatást, amelyre minden gyermeknek szüksége van. És ilyen családban van. De az élet kegyetlen lehet. képzelje el, hogy a gyermek biológiai anyja meghal. Rák, közlekedési baleset, egyéb betegség. a fiatalok mindennap meghalnak. Mi történik akkor a babával? Ha megjelenik egy biológiai apa, akkor gond nélkül megkapja, akkor is, ha évek óta nem törődik vele. A másik nőnek, a másik anyának abszolút nincs joga hozzá. Bár megpróbálkozhat közeli emberként az örökbefogadással vagy a nevelőszülői gondozással, korántsem biztos, hogy sikerrel jár. Így a gyermek nemcsak az anyját, hanem a család többi tagját, az otthonát is elveszíti. Anyja halálából eredő traumája, amely a gyermek számára már elég nehéz és bonyolult, szaporodik. Ez a partneré is - nemcsak a legközelebbi embert veszíti el, hanem a gyereket is, akit szeretett.
Milyen társadalom képes beismerni az ilyen bűntudatot?