Különös gondot kell fordítani a gyermek mentális fejlődésére. A szellemiség a születés pillanatától kezdve minden egyes gyermeknél megmutatkozik, és csak felelősségteljes megközelítésünkön múlik, hogy tovább fejlesztjük-e a gyermek ezen aspektusát. Függetlenül attól, hogy titokzatos csodálattal fordulunk-e a gyermekhez, figyelünk-e a lelki dimenzióira, és feltesszük-e magunknak a kérdést, mi lesz a következő mentális élete?

Maria Montessori

Őszintén szólva ez nem könnyű feladat, a mai zajos világban nehéz megnyugtatni a gyerekeket. Az osztályok tele vannak gyerekekkel, akikre mindkét oldalról információkat öntenek. Többé-kevésbé, ma reagálunk a zajos ingerekre, és életünk valahogy egyre csendesebben tűnik el. Így nincs lehetőségünk hallgatni magunkat, elidegenedtünk önmagunktól, a többiektől.

Sok családban a gyermekek nem tapasztalják meg mentális dimenziójuk fejlődését. Ez pedig a gyermek belső ürességéhez és zsibbadásához vezet. Ugyanakkor a gyermekek olyan rendelkezésekkel vannak felszerelve, amelyeket csak helyesen kell vezetni. A gyermekek megismertetése a csend világával azt jelenti, hogy megnyitják számukra belső világuk korlátlan, gazdag határait.

Montessori Mária csendben humanizáló ágensnek nevezte. A gyermek megtanulja megtapasztalni a csendet és élvezni azt. Megtanulnak mozogni a tárgyak között anélkül, hogy eltalálnák őket. Érezni fogja az önuralom képességét, figyelmesebb és ügyesebb lesz. A csend az a pillanat, amely a gyermek mentális életét alakítja. Hatással van a gyermek koncentrációjára, ugyanakkor társadalmi, erkölcsi és spirituális érzést alakít ki. A csendes gyakorlatok megnyitják az utat a gyermek előtt önmagának és belső változásainak.

A csend fogalmának különbsége a klasszikus pedagógia és Maria Montessori pedagógiája között annak megértésében rejlik. A józan ész szerint a tanár csak akkor oldja meg a csend problémáját, ha a zaj elviselhetetlen. A tanár csak ekkor parancsolja a csendet, de ez kényszerített csend. Ebben az esetben a csendesség azt jelenti, hogy a hatalom, a tanár uralma hatása alatt áll, ami a gyermeket kényelmetlenül érzi. Mivel a csendet büntetés hatása alatt tartják, a gyermek nyugtalan, ami azt jelenti, hogy nem sokáig él ebben az állapotban.

Maria Montessori a hallgatást önkéntesként érti, a tanár hozzáállása döntő. A hallgatók hallgatása a tanár hallgatásával kezdődik. Szükséges, hogy maga a tanár is nyugodt, nyugodt, belső egyensúlyban legyen. A belső béke segít abban, hogy a tanár érzékenyebben reagáljon a gyermekek kijelentéseire, rajtuk keresztül fejeznek ki a gyerekek valami fontosat. Ugyanígy a csend maga a tanár is érzékenyebb felfogására vezeti önmagát. Ez lehetőséget teremt számára, hogy megváltozzon és tisztában legyen viselkedésével, például a beszéd ütemével és hangnemével, mozdulataival, arckifejezéseivel, gesztusaival. Az a tény, hogy átadja azt a belső békét, amelyet elért, maguknak a gyerekeknek is.

Maria Montessori leír egy olyan eseményt, amely emlékeztette a csend fogalmára, amelyre a gyerekek spontán módon képesek. Egy nap belépett az osztályterembe, és egy kislányt tartott a karjában. Olyan csendes volt, hogy azt kívánta, bárcsak a gyerekek tudatában lennének ennek az állapotnak. Megállapította, hogy a gyerekek szokatlanul figyelték a kislányt. A baba nyugodt légkört hozott az osztályba. Mindannyian a csend élményére és annak létrehozására összpontosítottak.

Maria Montessori pedagógiájában a koncentráció képzése szorosan összefügg a csend gyakorlatával. Ő maga is tisztában volt a csend és a béke fontosságával, ezért oktatása részévé tette a csend gyakorlatát is. A csendgyakorlatok fontosak a gyermekek számára, mivel támogatják a gyermek mentális koncentrációját és megállását.

Bár úgy tűnhet, hogy a mai világ nem sok lehetőséget ad a csendre, Mária Montessori már az óvodás korban is hallgatással jár. A Montessori csend gyakorlása tehát az első lépés a koncentráció felé, amelyet csend, nyugalom és behatolás követ. Ezek spirituális folyamatok a belső üresség és zsibbadás pótlására.

Marad a kérdés, hogy mi jellemző a csendgyakorlatokra és hogyan zajlanak le. A csend gyakorlásakor a gyerekek olyan helyre kerülnek, ahol jól érzik magukat és kiegyensúlyozottak. Mindenki elnyom minden tevékenységet, és megkezdi a mozgások koncentrált irányítását, ami mozdulatlansághoz vezet. Mély csend van - abszolút csend. E csoportos gyakorlatok során a gyermek elszigeteli magát másoktól, elmerül önmagában és érzékenységet szerez a csendre. A pedagógus ezután egyesével, a saját nevében suttogja a gyerekeket. Maria Montessori a következõ mozzanatokat a következõképpen írja le: „A mellékosztályból úgy suttogtam a nyitott ajtón, mintha valakit a hegyi völgyeken át hívnék, minden szótagra hangsúlyt fektetve. Úgy tűnt, hogy ez a csendes, sürgős hang megérintette a gyermekek szívét és megragadta a lelküket. Mindegyikük, amikor meghallotta a nevét, csendesen felkelt, hogy meg ne mozdítsa a székét, és óvatosan, lábujjhegyen lépkedett felém. Lépését ennek ellenére meghallották, mert a többi gyerek mozdulatlan maradt, és az osztályban teljes csend honolt. ”(M. Montessori, 2001, 90. o.).

A mentális és fizikai egyensúly, a béke, a csend, a harmónia és a figyelem koncentrációjának fejlesztése szempontjából egy másik fontos gyakorlat az ellipszis. Ez a gyakorlat megköveteli, hogy a gyermek fenntartsa az egyensúlyt, miközben figyeljen a talpra helyezésre. A légkör kiegészíthető meditációs zenével, séta közben nem beszélnek róla, és mindenkinek lehetősége van addig ismételni a tevékenységet, ameddig szüksége van rá. Miután elsajátította a sétát magában az ellipszisben, lehetőség nyílik különböző változatok megközelítésére, ahol a gyerekek egyszerre járnak és különböző tárgyakat hordoznak mindkét kézben. Miután magának az ellipszisnek részben elsajátította a sétát, továbbléphetünk egy igényesebb változatra, ahol a gyerekek az ellipszisen járnak, és egyidejűleg mindkét kézben különféle tárgyakat hordoznak. Ezen a ponton hatalmas figyelem koncentrálódik mindkét félteke bevonásával. A jobb és a bal agyfélteke együttműködése fontos az emberi személyiség fejlődése szempontjából. A jobb irányítja a test bal oldalának, a bal pedig a test jobb oldali mozgását.

Gyermekeket nevelünk, és békés emberként nevelhetjük őket. Csak rajtunk múlik, hogy békét és nyugalmat viszünk-e a gyermekkel való kapcsolatba, akár szülőként, akár tanárként. Akár erőszakkal, akár inkább békéhez vezető csönddel vesszük körül a gyermekek lelkét. Rajtunk múlik, hogy a szerelmet választjuk-e.