A közelmúltban a hús, a vegetarianizmus és a veganizmus témája visszhangzott a társadalomban.
Találkozott már azzal a kijelentéssel, hogy "mi vagyunk, amit eszünk"? Természetesen igen. Az étel egész életünkre, egészségünkre, de a környezetre is hat, akár pozitívan, akár a másik irányba. Azonban gyakran hibáztatjuk magunkat idő és pénz miatt, ami nem teszi lehetővé számunkra, hogy minőségi ételeket vásároljunk, inkább a helyi vagy szezonális termékeket részesítjük előnyben.
Szánunk azonban időt arra, hogy megtudjuk, mit vásárolunk, és kitől vásárolunk. Megismerni az ételünk mögött álló embereket. Azok számára, akik a kézműves termékeket részesítik előnyben, ahol a minőség győz a mennyiség felett, ez teljesen természetes része a vásárlási döntéseknek.
A közelmúltban a hús, a vegetarianizmus és a veganizmus témája visszhangzott a társadalomban. Teljesen feladnunk kellene a húst? Jobb lenne a környezet és az egészségünk számára, ha vegánpótlókat vásárolunk? A hús és tejtermékek alternatívájaként kínált magasan feldolgozott élelmiszerek előállításához óriási mennyiségű természeti erőforrás - a víztől az üzemanyagig - és ugyanakkor hatalmas mennyiségű csomagolóanyag fogyasztása szükséges. Minden érmének két oldala van, és ezt a kérdést átfogóan is meg kell vizsgálni. Az állatállomány kulcsfontosságú szerepet játszik a környezetbarát élelmiszer-rendszerben - természetes műtrágyát állítanak elő, és olyan földet használnak, amely egyébként felhasználatlan maradna, értékelve azt.
Szánjunk tehát időt arra, hogy átgondoljuk, mennyi húst és húskészítményt milyen forrásból vásárolunk. Mennyi húst eszünk? A válasz egyszerű: túl sok. Az átlag európaiak körülbelül 74 kg húst esznek meg egy év alatt, míg a racionális étrend legfeljebb 30-at javasol, ami hetente kb. 500 g. De első pillantásra ez a szám is nagyon magas.
Vegyünk egy példát őseinkről
Az az igazság, hogy a hús már ősidők óta szerepel az étlapjainkban. Élelmiszerláncunkban szükség van rá. Katarína Nádaská történész és etnológus szerint a középkorban a hús vadászatból származó vad formájában érvényesült, azt a csont hegyéig dolgozták fel, sózással és pácolással konzerválták. Sajnos ez a módszer higiéniai szempontból nem volt fenntartható, ezért használták őket nagy fűszerekben az ízek és szagok elfedésére. Később baromfitenyésztés alakult ki a nemességben. Nem fogyasztották azonban mindennap, mivel őseink betartották az egyházi naptárat, amely sok böjti napot tartalmazott. Az embereket nem tanították annyira enni húst, mint manapság. És még ha szarvasmarháikat és baromfikat is nevelik, szórványosan kényeztetik őket, főleg ünnepnapokon. Idővel azonban a piac telítetté vált félkész termékekkel, megváltozott az életmód és a hús a mindennapi élet természetes részévé vált. Az ünnepi ételek mindennapossá váltak. A hús és húskészítmények mennyisége növekedni kezdett, és a nagyüzemi gazdaságok száma is nőtt.
Mi is hozzájárulhatunk a változáshoz és visszatérhetünk őseink szokásaihoz. Változtatni, hogy a hús ne szerepeljen étrendünkben naponta, tudatos fogyasztókká válni és fenntartható életmódot folytatni. A divattól, vagy az utazástól és az éléstől kezdve az enniig.
Együnk még hüvelyeseket és zöldségeket. Nem hisszük, hogy a túl alacsony árak nem tükrözik az élelmiszer valódi értékét. Válasszunk helyi húst, olvassuk el a címkéket. És egy nap mindenképpen tegyünk egy utat gazdánkhoz. Együnk kevesebb húst jobb minőségben, és tegyünk valamit magunkért és a környezetért.
Ahogy Góra Róbert, az organikus Gastrofarma Salka a DEGUSTORIUM 2019 kézműves ételekkel kapcsolatos első kóstoló konferencián elmondta, ideális, ha a gazdakör bezárult, és saját termesztési tevékenysége van az irányítása alatt. Akkor valóban azt mondhatjuk, hogy tudjuk, mit eszünk.