történet

Életem több évig jól bevált pályákon futott. Lehet, hogy kissé unalmas volt, de idővel elismerem, hogy ez is szép. Amíg meg nem ismertem Pétert. Elkezdett jönni a társaságunkba, és egy idő után elkezdtem meglátogatni. Energikus, vidám, egyértelmű nő volt, és mint megtudtam, csak nemrég költözött a szomszédságunkba. Mindig nagyon vártam, amikor kávéhoz jött hozzánk, és semmilyen módon nem titkolta szimpátiáját irántam.

Kapcsolatunk akkor került a válaszút elé, amikor Peta megtudta, hogy terhes. Úgy viselkedtem, ahogy éreztem és fitt voltam. Feleségül akartam venni Petát, és együtt felnevelni egy gyereket. Beadtam a válópert. A feleségemet gondozták, felnőtt fiunknak már nem volt rám szüksége. Nem volt lelkiismeret-furdalásom, mint amikor valaki otthagy egy fiatal családot.

Az életem új szakasza Petával kezdődött. Az óvodában maradt, én csatlakoztam egy barátomhoz, és kiigazítottam a lakásokat. Még azelőtt csináltam, hogy üzleti vállalkozásba kezdtem volna exemmel, így nem voltam teljesen kezdő. Ezenkívül az exem kifizetett a társaságból, így Petrával és nekem nagyon jó volt a rajtdíj.

Amíg Peti anya volt, minden rendben volt. A feleségem nyomokban szenvedett, szeretett volna bánni a lányával és önmagával, és azt állította, hogy ők a névjegyem, hogyan tudok vigyázni mindkettőre. Igaza volt, én is velük akartam bánni. Ezért adtam neki pénzt. Ételhez, ruhákhoz, játékokhoz, amire szükség volt. Amikor a szülési szabadság véget ért, és Peta jövedelme hirtelen szülői pótlékra zsugorodott, szinte az egész fizetésemet elkezdtem neki adni anélkül, hogy megnéztem volna, hogyan kezeli a pénzt.

De ahogy mondják, a kis halom többet kér, Peta is egyre több pénzt kért tőlem, és azt akarta, hogy egyre több megrendelést fogadjak el. El sem tudtam képzelni, máris hazafelé mentem, mint egy ló. Régebben azon gondolkodtam, hogyan lehet kikapcsolódni. Javasoltam Pete-nek, hogy kezdjünk egy kicsit spórolni. Hiszen senki sem hívja az ajtóban lévő futárt hetente háromszor. Mire volt öt babakocsi, nem tudom, hány ugrálóval és halom játékkal amúgy a lányom nem játszott.

Barátom felesége mindent elad, amire nincs szükségük a bazárokban az interneten keresztül, és kíváncsi voltam, mennyi pénzt adott már vissza. Petra még mindig számítógépen vagy telefonon volt, de az ötletem kikapcsolódott. Megígérte, hogy kevesebbet vesz.

Peta valóban betartotta a szavát, és nem vásárolt haszontalan dolgokat. A lánya hároméves volt, de még nem járt óvodába, csak két napig volt bébiszitternél. Itt vállaltam Petivel, mert gyermekkori traumája volt, amikor anyja óvodába helyezte, mint egy kis babát. A lehető leghosszabb ideig szerette volna élvezni az anyaságot. Ezért Petának volt elég szabadideje, amelyet nem költött dolgok megrendelésére, de minden szabad pillanatát mégis az interneten töltötte. Amikor megkérdeztem, mit keres ott annyira, Peta elmondta, hogy a barátnőivel ír.

Egy nap nyitva hagyta laptopját, és nem tudtam nem látni, hogy a feleségem mit csinál a számítógépen. Különféle fórumokat találtam, ahol bejelentkezett. Meglepődtem, hogy más nevet használt. Kicsit kezdtem, és nem lepődtem meg. Peta itt teljesen más emberként jelent meg. Állítólag a város egyik legjövedelmezőbb részén éltünk egy hatalmas villában, ő háziasszony volt, mert én vállalkozó voltam, és megengedhettük magunknak. Amikor egy ideig nem jelentkezett, az azért volt, mert állítólag luxus vakáción voltunk valahol. Az egyetlen dolog igaz volt, amikor írt, mit vásárolt megint újat és milyen boldog, amikor először kint sugározza.

Más nők ették, semmi okuk nem volt elhinni, mert ezek a fórumok névtelenek. Nem is kell fénykép, senki nem ellenőrzi. Petra azt tanácsolta nekik, hol lehet beszerezni a legjobb és legjobb minőségű dolgokat, hogyan kell a legjobban vigyázni a gyermekre és a férfira, ahogy ő, hogyan kell otthon főzni. Itt már majdnem túlestem rajta, mivel tudtam, hogy Petrin legjobb szakácsa mindig kézbesítési szolgáltatás volt.

Nem haragudtam miatta, hanem szomorúan. Nem tudtam, miért kellett Petrának olyat játszania, ami nem ő, tanácsot adni olyan dolgokról, amelyek nincsenek és nem is. Amikor hazajött, azonnal rákérdeztem. Szégyellte magát, azt mondta, hogy ez a menekülés a valóság elől. Ezt nem értettem, mert egyáltalán nem voltunk rosszak. Sokkal jobban éltünk, mint néhány más család. Peta azt mondta nekem, hogy ne vegyem neki ezt a szórakozást, mert abbahagyta a hülyeségek megrendelését és vásárlását, így legalább megérdemel ilyen kikapcsolódást.

Nem érdekel, nem tudom, hogy Peta továbbra is aktív-e az interneten. Ez nem zavarja a kapcsolatunkat, jelenleg szép időszakunk van, így nincs okom. Kaptam néhány jó megrendelést, Peta ajánlatot kapott otthoni munkavégzésre. Ez egy kicsit segítette a kapcsolatunkat is, mivel ez ismét pénzügyileg függetlenebb. Természetesen nem vagyunk Hiltons, de úgy gondolom, hogy ha képes a valóságban élni, legalább részben, ahogy a lány az interneten leírta, akkor már nem kell a virtuális világban gondolkodnia.

Tudsz hasonló történetet? Hogyan alakult a való életben? Írjon más olvasóknak a cikk alatti beszélgetésben.