igaz

Nem is olyan régen a fiú és a lány lakott a házunkban. Csak két-három évvel ezelőtt váltak függetlenné. Nem azért mentek el, mert saját családot akartak alapítani. Nyilvánvalóan nem voltunk jó vagy támogató szülők. Ez volt a magyarázatuk. Együtt állapodtak meg, és azonnal távoztak. Éveken át szerették volna éreztetni velünk, hogyan bánunk velük.

Védekezésül azt kell mondanom, hogy feleségem, Maria szigorú szabályokkal rendelkező családokból származik. Szüleink kordában tartottak minket, és nem engedték, hogy a legkisebb hülyeségeket is elviseljük. Kiskorunktól kezdve megtanítottak keményen dolgozni, és semmit sem kapni ingyen. Mindent meg kellett keresnünk. A sors úgy rendezte el, hogy nagyon jól megértjük egymást, és úgy döntöttünk, hogy családot alapítunk.

Két gyönyörű, egészséges gyermekünk született: egy fiú Péter és egy lányunk, Majka. Mint jeleztem, az ő szavaikkal nagyon szigorúan neveltük őket. Valószínűleg azért, mert a feleségemmel így láttuk otthon. Azt akartuk azonban, hogy tisztességes és jó gyerekekké nőjenek. Nem azért tettük, mert nem szerettük őket. Ellenkezőleg. Sokat törődtünk velük, de nem tanítottak meg olyan érzéseket kifejezni, mint más szülők.

Ha objektíven kellett értékelnem, akkor elismerem, hogy nevelésünk kissé spártai volt. Amíg gyermekeink nem érték el a felnőttkort, nem akartuk kiengedni őket és szórakozni a barátainkkal. Megállapodtunk abban, hogy szülőként jogunk van meghatározni a szabályokat, és amíg a tetőnk alatt élnek, nem akarjuk, hogy ők találjanak ki. Szerettük volna elkerülni, hogy szombat este kitaszítottak jöjjenek és valami értelmes dolgot tegyenek alkoholfogyasztás helyett.

Úgy gondoltuk, hogy ha rövidnek tartjuk őket, akkor megakadályozhatjuk, hogy életüket elvegyék. Tudtuk, milyen buktatók várnak rájuk fiatalon. Féltünk az alkoholtól és a drogoktól, mint az ördög. De hibáztathatnak-e minket? Igyekeztünk megbizonyosodni arról, hogy soha nem hiányolnak semmit, és minden megvan, amit akarnak.

Egyéb dolgok, amelyekért gyermekeink hibáztattak minket, a támogatás, a dicséret és a megértés hiánya volt. A feleségemet és engem nem dicsértek gyermekként, ezért nem is tudtuk, hogyan adjuk el őket. Ennek ellenére nem szimpatizálunk a szülőkkel, akik folyamatosan dicsérik gyermekeiket, és azt mondják nekik, hogy tökéletesek és csodálatosak. Az így nevelkedő gyermekek ilyenkor nem bírják a kudarcot a való életben. Jobb megoldásnak tartottuk, ha csak akkor dicsérjük a gyerekeket, amikor igazán megérdemlik.

Lányunknak szintén hiányoztak a bizalmas beszélgetések. A holmijába pakolva horkolt fel a felesége arcába, és soha nem beszélt vele azokról a dolgokról, amelyek zavarták. Soha nem kérdezte tőle, van-e barátja, vannak-e problémái, vagy mi folyik az életében.

Hiányzott a bizalmas beszélgetés és az az érzés, hogy édesanyja is a legjobb barátja, akiben mindenben megbízhat. Megkérdezte, valóban tudtuk-e, hogy egy évig van barátja. Úgy álltunk, mintha leforráztuk volna. Akkor mindkettőnknek eszébe jutott, hogy még soha nem hallottunk Majkáról, és a magánéletéről kérdeztük. Csak felszínes és mindennapi kérdésekkel foglalkoztunk. Főleg, hogy milyen osztályzatai vannak az iskolában, és hogy jobban tudna segíteni a háztartásban. Elfelejtettük, hogy ő már felnőtt, és az élete már nem forog körülöttünk.

Apaként én is megbuktam. A fiamat jó és felelős férjnek és apának kellett vezetnem. Hogy jól bánjon a feleségével és tisztelje. Ehelyett folyamatosan vétkeztem és bíráltam őt minden apró dolga miatt. Soha nem kérdeztem tőle, mint férfit, mint férfit, akar-e bízni bármiben. Nem adtam neki tanácsot az életben, és nem figyelmeztettem, hogy mi is valójában. Ehelyett azt mondtam, hogy az ember legyen a család feje. Megtanítottam a háztartás minden dolgának javítására, és kemény kézzel elszámoltattattam.

Nevelési hibáink sajnos már nem vehetők vissza. Ha még egyszer túlélhetném Pete és Majka gyermekkorát, akkor sokkal jobban élvezném. Több szeretetet és megértést adnék nekik. Minden nap megkérdezném, hogy vannak és mi zavarja őket. Megpróbálnék a támogatásuk lenni és nem csak szigorú tanár. A feleségemmel megpróbáljuk visszavonni, amit tettünk. De nem tudom, hogy működni fog-e.

Tudsz hasonló történetet? Hogyan alakult a való életben? Írjon más olvasóknak a cikk alatti beszélgetésben.