Miután élvezte a hegyek alatt elrejtett Almaty-t, érdekes elmenni megnézni ennek a hatalmas tájnak a többi részét. Üljünk fel a kazah vonatra, és menjünk el a 700 kilométeres távoli Simkenthez, ahonnan már ugrás az üzbég határig.

imkent

A modern és kulturális Almaty felől nagyszerű vonat köti össze Dél-Kazahsztánt. Néhány évvel ezelőttig a vonatnak körülbelül 17 órát vett igénybe Almatyból Simkentbe. Ma csak 11 vagy 12 óra körül van, a választott vonat típusától függően. Nem is akarna hinni, de még Kazahsztánban is jó irányba haladnak a dolgok, és az infrastruktúra fejlődik, modernizálódik.

A kazah vonat remek közlekedési eszköz. Itt nem japán shinkansenről beszélünk. Itt haszontalan lennél. A kazahok továbbra is a régi, masszív szovjet vonatokat tartják a síneken, de a modern vonatokkal is meglepnek. Pontosan Shimkentbe is mennek. A vonatnak 4 fős rekesze van, két nyugágy a fülke alján, kettő fent és minden modern érintéssel rendelkezik. A kocsiban van egy kis fürdőszoba, WC és még egy szamovár is, ahol forró vizet kaphat, így teát vagy kávét is önthet vele. A vonat tartalmaz egy éttermi autót is, amely részleteket tartalmaz az italoktól a tipikus orosz reggelin át. Szálljon fel a vonatra, bár sötét van, amikor Almatyból elmozdul, de mégis figyelje az ablak mögött eltűnő csendes tájat. Reggel, amikor felébred, egy gyönyörű sztyeppét, hatalmas síkságot fog látni, de végül összeütköznek a dombokkal, és gyönyörű, reggeli tájat kap, amelyre Kazahsztánban nem számíthatna.

Üdvözli a Shimkente #

Miután megérkezett a shimkenti vasútállomásra (éjszakai vonatok érkeznek Almatyból reggel 7-9 óra körül), nagyon gyorsan el fogja találni az útját, mert csak észreveszi az emberek áramlását, és követi őket, hogy megtalálja magát az állomás egy kis téren. Magánál van a poggyász, ezért rendben van, ha itt hagyja, hogy ne kelljen beleráznia a belvárosba. Ha megnézi az állomás bejárati portálját, menjen jobbra, és talál egy kis szobát, amelyet "védelmi kamerának" neveznek, természetesen cirill betűvel, ezért le kell portalanítania vagy meg kell tanulnia. A cirill ábécé megtanulása az egyik másik tapasztalat, amelyet Kazahsztánban megismerhet. Fizetsz egy "pár" tengelyt a hátizsákért, és mehet.

Első ránézésre nem tűnik úgy, hogy több mint félmillió embernek kellene élnie a városban. Ez egyfajta formátlan, sokemeletes épületek nélkül, amelyek dominánsnak tekinthetők, és így az utcákon vagy a bazárnegyedekben ömlik az élet. A vasútállomás leheli a szovjet építészet ókorát és szellőjét. Kazahsztán, a többi közép-ázsiai országhoz hasonlóan, hosszú évtizedek óta önkéntelenül is egy hatalmas, veszett szörnyetegben találta magát, amelyet Szovjetuniónak hívnak, és sok helyen jól érzékelhető a szovjet múlt. Vegye le a taxisofőrök első ajánlatait, és sétáljon végig az utcán, amely az állomásról lő. A körforgalom közepén egy süllyesztett beton emlékmű áll, óraszámlával. Színesebb, mint amilyen valójában, színes virágokból és állatszobrokból áll egy talapzaton. Körbejárod, és csak sétálsz a központig.

Tipikus forgalom a vasútállomás előtt. Sétáljon egyenesen az emlékműtől, és eléri a központot
Fotó: Tomáš Kubuš - BUBO

Kazahsztán, a többi közép-ázsiai országhoz hasonlóan, hosszú évtizedek óta önkéntelenül is egy hatalmas, veszett szörnyetegben találta magát, amelyet Szovjetuniónak hívtak.

Egy kis elfeledett Szovjetunió #

Alacsony tömbökkel teli vonzó lakótelepek vezetnek a régi és modern városközpontba. Üzletek, fodrászok, virágárusok és játszó gyerekek kuporognak a panellakások alatt. A lakberendezés, mint maga az építészet, még inkább magára vonhatja a figyelmet. Sokaknak vannak még a múlt emlékei, mozaikok formájában, amelyek kukoricás fülű gazdákat, traktorosokat ábrázolnak, sőt itt maga Lenin arca is megjelenik. Kevesebb, mint 10 percnyire volt az állomástól, és már áll az első fotóin. További 10 perc séta és elmélkedés nyitja meg a szeme előtt a park látványát a "győztes" boltívvel.

A Independence Park hihetetlenül mesterségesnek és szinte életképtelennek tűnik. Két éve vannak a függetlenség íven. Az első az 1991-es évet jelenti, amikor Kazahsztán függetlenséget nyert a Szovjetunió összeomlása után, a második évben pedig ennek az eseménynek a 20. évfordulóját ünneplik. Ebből az alkalomból úgy döntöttek, hogy kiállítási parkot építenek. Bizonyos értelemben sikerült is, de az élet valahogy nem a városból folyt be. Szinte minden alkalommal, amikor itt megjelenik, egyedül lesz itt. Ívelj be a parkba, sétálj a központig, ahol fáklyás emlékmű emelkedik. Számos megkönnyebbülést talál a hagyományos szakmákban, sőt az első kazah űrhajós is. Menjen jobbra, és felfedez egy nagy Kazahsztán térképet. Közvetlenül onnan szép kilátás nyílik Simkent központjára. Balra a régi városrész omladozó házakkal tarkítva, jobbra a mecset kupolája ragyog, a távolban pedig a bazárvilág áll.

A Independence Parkot egy modern boltív díszíti
Fotó: Tomáš Kubuš - BUBO

A Függetlenségi Park közepén álló emlékmű egy nagy fáklyának állít emléket
Fotó: Tomáš Kubuš - BUBO

A parkban Kazahsztán hatalmas térképe is található
Fotó: Tomáš Kubuš - BUBO

A Independence Parkban számos műemlék található