Az újszülött anyák gyakran feleslegesen aggódnak amiatt, hogy csecsemőjük hogyan helyezi el a lábát. Mivel az újszülöttnek nincs sok helye az anyaméhben, a csecsemők gyakran "természetellenes helyzetben" tartják a lábukat.
Ezeket az eltéréseket nevezzük helyzeti jóindulatú, azaz jelentéktelen deformitás. Könnyű masszázsok esetén a lábak néhány pelenkacserével néhány héten belül beállíthatók. Kisebb átmeneti eltérés esetén a szakember ezt rendszerint felismeri, hogy kíméletes kéznyomással a helyes helyzetbe terelhetik őket. Ezt követően az anyákat a rehabilitációs munkahelyen megtanítják a lábakkal történő megfelelő testmozgásról, valamint az egyszerű masszázs technikákról.
A szakkifejezésben a láb kifejezés csak az alsó végtag egy részét jelenti a bokaízülettől lefelé.
Között a leggyakoribb kisebb deformitások besorolása:
- lábfej felfelé mutató saroklábnak (kutya calcaneus),
- lábhegy lefelé láb függőleges (kutya equinus)
- a lábak úgy fordultak be, mintha egymás felé fordultak volna (varus kutya)
- befelé mutató lábujjak (metatarsi adducti)
- "x" -be hajló sarokkal ellátott lábak (calcanei valgi)
Lábujjak keresztezése gyakran enyhíteni lehet azzal, ha egyszerűen puha ruhaszalaggal kötözzük át. Ezen eltérések mellett azonban olyan deformitásokkal is találkozhatunk, amelyek rugalmatlanok, merevek és amelyekhez az egyszerű gyakorlatok nem elegendőek. Ezekben az esetekben nemcsak átmeneti lágyrész-összehúzódási rendellenességről van szó, mint a korábbi esetekben, hanem a csontok gyenge fejlődése és alakja miatt is. Itt nem csak szakképzett rehabilitációs ellátásra van szükség, hanem szisztematikusabb szakorvos-ortopéd ellátásra is.
A leggyakoribb formák közé tartozik ferde láb (kutya equinovarus) vagy nagyon ritkán veleszületett lapos láb (dog planus congenitus). A gyermekek számára a vakolat kötszereit speciális technikával terhelik, amelyeket rendszeres időközönként cserélnek. Később a szakember dönt az ortopédiai segédeszközökkel - úgynevezett ortézisekkel - történő kezelésről, vagy ha szükséges, a műtétről.
A szülők gyakran aggódnak babájuk miatt lúdtalp, amikor nem látja a hosszanti boltozat formálódását. A körülbelül hároméves gyermeknek azonban túlterhelés előtt van egy hosszanti íve, és az alá helyezett szöveteket zsírpárna védi, így a teljes lábnyom teljesen normális.
A lapos lábakkal kapcsolatos aggodalmak akkor jelentkeznek újra a szülőknél, amikor a baba járni kezd. A hosszanti ív alatti zsírpárna körülbelül 3-4 éves korában eltűnik, attól függően, hogy a gyermek pufók vagy karcsúbb. Amint a gyermek lábujjhegyre áll, a hosszanti ív alatti vágás általában nyilvánvalóvá válik. A lapos kés gyanúját a sarkának az "X" -ig (calcanei valgi) való nagy eltolódása, vagy a kinti hegyekkel való jelentős sétával együtt is okozza. Ebből az alkalomból fel kell hívni a figyelmet a kisgyerek hosszú ideig különféle járókába vagy ugrálóba történő elhelyezésének alkalmatlansága, amely támogatja az öt ilyen természetellenes eltolódását az "X" -be.
A kisgyermekek nagyon gyakran lábujjakkal járnak, még normál alakú lábakkal is. Séta lábujjhegyen belül (ha nincs alakhiba a lábon), ez általában a kiegyensúlyozatlan izomerő megnyilvánulása. Lábukat befelé csavarják, az alsó végtag külső oldalán gyengébb izmokkal, amelyek biztosítják a láb kifelé fordítását. Ebben segítenek az egyszerű rehabilitációs intézkedések, valamint figyelemmel kísérik a gyermek ülési szokását és lábát a lábujjaival együtt. Célszerű ellenőrizni, hogy a gyermek alszik-e a gyomrán, egymásba helyezett lábujjakkal.
Feltűnő lábujjhegyen járás kint, az "X" hajlított sarokkal és térdekkel együtt a lapos lábak gyanúját keltheti, különösen az elhízott gyermekeknél, és gyermekorvoshoz kell fordulni.
Mindenesetre normális eltérésekkel a megelőzés nagyon eredményes lehet a megfelelő rendszerintézkedésekkel, a testmozgással és a megfelelő viseletre kész cipővel.