cikkek

  • '17 aug
  • 1 perc
  • 1086
  • 9.

"És amikor eljött, és meglátta Isten kegyelmét, örült és buzdított mindenkit, hogy hűek maradjanak az Úrhoz a szív szándéka szerint." ApCsel 11:23

William Moulton Marston pszichológus készített egy felmérést, amelyben 3000 ember azt kérdezte: "Miért élsz?" Megdöbbentették az eredményeken. Megállapította, hogy a válaszadók 94% -a azt mondta, hogy csak a jelenet élik meg, miközben a jövőre várnak. Az emberek úgy jellemezték, hogy várnak valamire. Várták, amíg a gyerekek felnőnek és elmennek otthonról, vártak még egy évet, vártak egy újabb lehetőséget, amikor álomnyaralásra mehettek. Csak a holnapra vártak.

Így élhetjük egész életünket - várva, hogy történjen valami, és közben az ujjak között áramlik az élet. Nincs szándékunk. Nincs irányunk. Tessék pazarolni az életünket. Ahogy valaki egyszer azt mondta: "Egyesek egy gránát töredéke miatt halnak meg, mások pedig tűzbe esnek, de sokan apránként halnak meg apró játékokban." Nagyon fontos a szándék. Olyan, mint egy horgony a viharban. A harc alapjaként. Az Újszövetségben Barnabás antinochiai látogatásáról olvashatunk: "Amikor odaért és meglátta Isten kegyelmét, örült és arra buzdított mindenkit, hogy a szív célja szerint hűséges maradjon az Úrhoz" (ApCsel 11:23). . Az Efézusi levél második fejezete rólunk ír, amikor még nem tartoztunk Krisztushoz: ”(2 Ef. 1: 2). Így éltünk régen. Aztán felfedeztük, hogy Isten létezik. Felfedeztük az Igéjét. Megállapítottuk, hogy léteznek olyan szabályok, amelyek alapján élni kell - jó és gonosz, igazság és hamisság, fekete-fehér. Ez szándékossá tesz minket férfiaknak és nőknek. Tudják-e mások, hogy kihez tartozol? Ha nem állsz ki semmi mellett, akkor nagyon könnyen megeshet, hogy bármire bedőlsz.