Portoszisztémás sönt - a PSS olyan májbetegség, amelyben a portális és az érkeringés közötti vaszkuláris utak megszakadnak. Ebben a rendellenességben a vért a hasüregből kiürítő erek kommunikálnak a hátsó vena cava-val vagy a párosítatlan vénával, így megkerülik a májat. Ennek eredményeként a toxinokat tartalmazó szűretlen vér közvetlenül bejut a véráramba, és fordítva, a szükséges tápanyagok nem jutnak elegendő mértékben a májhoz.
A PORTOSZTÉMIAI RÖVID ÁRAMTÍPUSOK
Eredete szerint a PSS-t felosztjuk:
- veleszületett (a születés utáni 48–72 órán belül nem sikerült bezárni a ductus venosust)
- kapott (krónikus májbetegségben a portális keringés nyomása miatt)
Hely szerint itt:
- intrahepatikus (a májban)
- extrahepatikus (a máj kivételével)
A következő parancsikonok száma szerint:
- számos
- Egyedi
TERMELÉS HATÁLYOSÍTÁSA
Nagyobb kutyafajtáknál, mint például a labrador retriever, arany retriever, német juhász, ír vérfarkas, ez általában egy intrahepatikus típusú portoszisztémás rövidzárlat. Ezzel szemben olyan betegeknél és olyan kis fajtáknál, mint a Yorkshire Terrier, Chihuahua, máltai kutya, West Highlander White Terrier, Skót Terrier, Kisszakáll, Cairn Terrier, Uszkár stb. általában extrahepatikus típusú portoszisztémás parancsikonral diagnosztizálják.
Macskáknál a PSS gyakoribb az olyan fajtáknál, mint a perzsa macska, a himalája macska. A hímeknél a betegség gyakorisága magasabb, mint a macskáknál. Ezek többnyire veleszületett extrahepatikus típusok.
KLINIKAI TÜNETEK
A klinikai tünetek a fogyatékosság típusától és mértékétől függően meglehetősen változóak. Míg például a veleszületett egyéni hiányosságok korán (leggyakrabban 6–12 hónapos korban) jelentkeznek, a többszörös PSS-ben csak felnőttkorukban (1 évtől 8 évig) kezdenek megnyilvánulni. Emésztési problémákat, például hányást, hasmenést vagy székrekedést, étvágytalanságot szoktak megfigyelni. Gyakran társul nyálasodáshoz, fogyáshoz, álmossághoz, vizelési kövekhez, rossz táplálkozási állapothoz. Fiatal állatoknál a növekedés késését észleljük. A szőrzet unalmas, törékeny. Hepatoencephalopathia a szervezetet elárasztó mérgező anyagok miatt következik be. A neurológiai tünetek közül kiszámíthatatlan reakciók, mániás vagy agresszív viselkedés, dezorientáció, manézsmozgás, görcsök, ájulás vagy kóma figyelhető meg az érintett egyéneknél. A klinikai tünetek gyakran átmeneti jellegűek, vagyis bizonyos időközönként visszatérnek, amelyek között az érintett egyén normálisnak tűnik. A klinikai tünetek megnyilvánulását az etetés minősége befolyásolja, általában étkezés után az állapot általában romlik (főleg fehérjetartalmú diéta után).
DIAGNOSZTIKA
A diagnózis felállításához laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatokra van szükség, amelyeket gyakran a klinikai tünetek alapján jeleznek. A vér alapvető biokémiai és hematológiai vizsgálata mellett meg kell határozni az epesavak és az ammónia szintjét. A szonográfiai vizsgálat során gyakran megfigyelnek mikrohepar (csökkent máj) vagy vizeletköveket, néha lehetséges maga a rövidzárlat is kimutatható. A diagnózis megerősítése után a máj portográfiai vizsgálatát (kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálatok sorozata) kell elvégezni a portoszisztémás rövidzárlat helyének és típusának meghatározásához.
TERÁPIA
A portoszisztémás rövidzárlat kiválasztásának terápiája sebészeti megoldás. A műveletet magasan specializált munkahelyeken hajtják végre. Ha az állatot nem lehet műteni, vagy a műtét anyagilag megfizethetetlen a tulajdonos számára, konzervatív kezelést javasolunk. Az érintett egyénnél alacsony fehérjetartalmú étrendet alkalmaznak az érintett egyén számára, az átjutást különféle készítmények (ammónia felszabadítására) felgyorsítják és ATB-t adnak be. Ez a fajta terápia azonban általában nem tartósan fenntartható az állatok egészsége szempontjából.
MEGELŐZÉS
A megelőzés a tenyész egyedek kiválasztásában áll. Hajlamos fajtáknál a kölykök epesavszintjének vizsgálata (étkezés előtti és étkezés utáni) ajánlott a portoszisztémás rövidzárlat veleszületett típusának kizárására.
MVDr. P Zubrický, MVDr. S. Zubricka, MVDr. L. Radošovská