1 Jehojakimnak, Jósiás fiának, a Júda királyának negyedik esztendejében az Úr ezt mondta Jeremiásnak:
2 "Vegyétek el a könyvet, és írjátok bele mindazokat a szavakat, amelyeket nektek mondtam nektek Izraelrõl, Júdaról és minden néprõl, attól a naptól kezdve, a melyet néktek szóltam Jósiás napjaiban, mind a mai napig.
3 Sejtettem Júda házának, és figyelemre méltó minden balesetük miatt, amelyeket meg akarok sújtani, hogy elforduljanak gonosz útjukról, és megbocsássák vétkeiket és bûneiket.
4 Akkor Jeremiás felhívta Barukhot, Néria fiát, és Baruk Jeremiás szájából egy tekercsbe írt egy könyvet az Úr minden szavairól, melyeket néki mondott.
5 És megparancsolta Jeremiás Baruknak, mondván: Gonosz vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
6 Menj hát, és olvasd el az Úr házában a nép hallatán az Úr szavait a nép fülében, amelyeket az én számon írtál; olvassa el azokat is a zsidók fülébe, akik kijönnek a városukból.
7 Imádkozom, hogy az Úr eljöjjön, és mindenki elfordul gonosz útjáról. Mert nagy az a harag és harag, amelyet az Úr megfenyegetett ennek a népnek.
8 És Baruk, Néria fia mindazok szerint cselekedett, a mint Jeremiás próféta megparancsolta neki, és az Úr szavait olvasta a könyvben az Úr házában.
9 Joákimnak, Jósiás fiának, a Júda királyának ötödik évében, a kilencedik hónapban bõjtöt hirdettek az Úr előtt Jeruzsálem egész népének és az egész népnek, amely Jeruzsálembe jött Júda városaiból.
10 És Baruk, az Úr házában, Gamária, az írástudó Sáfán fiának kamrájában, az Úr házának új kapujának bejáratánál, felolvasta Jeremiás szavait az egész nép hallatán,.
11 De az Úr minden szava meg volt hallgatva Mikaásnak, a Gamáriának fiának, a Sáfán fiának könyvében.
12 És lement a király házába, az írástudó szobájába, ahol az összes fejedelem ült: Elisam írástudó, Simeja fia, ki Dalaja fia, aki Ahbor fia, ki Elborán fia, ki ennek Elnatán fia. Sáfán, Gamárja, Hanánia fia, és Sedékiás.
13 És Mikeás elmondta nekik azokat a szavakat, amelyeket hallott, amikor Baruk elolvasta azokat a könyvbõl az emberek elõtt.
14 A fejedelmek pedig elküldték Júdához, Barukhoz, a Nátánia fiához, a Selemiás fiához, a Húsi fiához, mondván: Vegyél ebbe a kézbe egy tekercset, amelyről olvastad a népet, és gyere el.
15 És mondának néki: Üljetek le, és olvassatok elõttünk, és Barukuk elõttük olvasott.
16 És miután meghallották az összes szót, magukra néztek és így szóltak Barukhoz: Mindezeket a szavakat ki kell mondanunk a királynak.
17 És megkérdezték Barukhot, mondván: Mondd meg nekünk most, hogy írtad ezeket a szavakat az õ szájához?
18 És Baruk azt mondta nekik: Mindezeket a szavakat szóban elmondta nekem, én pedig tintával írtam őket a könyvbe.
19 Mondának azért a fejedelmek Barukhnak: Menjetek, titkoljatok el te és Jeremiás, és senki ne tudd meg, hol vagytok.
20 És bementek a királyhoz az udvarba, és az írástudó Elisam szobájában hagyták a tekercset, és elmondták az egész királynak.
21 A király pedig elküldte Júdát, hogy hozza a tekercset. És kivitte Júda őt Elisam írástudó szobájából, és felolvasta a király és minden királyfi előtt, akik a király mellett álltak.
22 De a király a téli házban ült a kilencedik hónapban, és tűz volt rajta.
23 Mikor pedig Júda elolvasta a három és négy oszlopot, késsel levágta õket, és a kandalló tüzébe vetette, míg az egész tekercs megégett a kandalló tüzében.
24 És a király és az õ szolgái, a kik ezeket a szavakat hallották, nem féltek és nem szakították meg ruháikat.
25 Mert Elnatán, Dalaja és Gamária arra intették a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, hanem hallgassa meg õket.
26 És megparancsolta a király Jeremiásnak, a király fiának, Serájának, Ezriel fiának, és Selémiának, az Abdeel fiának, hogy ragadják meg Barukhot, az írástudót és Jeremiást, a prófétát; de az Úr elrejtette őket.
27 És lőn, hogy amikor a király megégette a tekercset azokkal a szavakkal, amelyeket Baruk Jeremiásról írt, az Úr ezt mondta Jeremiásnak:
28 "Vegyél ismét egy tekercset, és írd bele az elõzõ tekercs összes korábbi szavát, amelyet Jehojakim, Júda király égetett.
29 És mondd Joákimnak, a Júda királyának: Ezt mondja az Úr: A tekercset megégetted a szemrehányással, mondván: Miért írtál így, mondván: Bizonyára eljön Babilon királya, és elpusztítja ezt a földet, és eltüntetni a népet és annak vadállatait?
30 Ezért ezt mondja az Úr Joákimnak, a Júda királyának: Nincs senki, aki Dávid trónján üljön, és holttestét kiűzzék nappal a melegre és az éjszakát a fagyra.
31 És bûnt hozok reá, az õ magvára és az õ szolgáira, és elkövetem bûneiket rajtuk, Jeruzsálem lakosain és Júda emberein, minden csapást, a melyet megfenyegetem õket. nem hallgattak.
32 És vett Jeremiás egy újabb tekercset, és odaadta Baruknak, a Néria fiának írástudónak, aki Jeremiás szájából írta bele annak a könyvnek minden szavát, amelyet Jojakim, Júda királya égett a tűzben, és sok szót mondott.