A Kanadai Kupa első éve (1976-ban játszott) nagy sikert aratott a hazai csapat számára - a remek teljesítményt győzelem koronázta meg. A második év legnagyobb kedvence tehát egyértelmű volt.
Kétszer lefordították
A szervezők először bejelentették, hogy a következő évre 1979-ben kerül sor. A Kanadai Amatőr Jégkorong Szövetség (CAHA) és a Kanadai Jégkorong Szövetség (Hockey Canada) közötti nézeteltérések miatt azonban egy évvel elhalasztották.
Újabb elmozdulást okozott a politikai helyzet. Az 1979 decemberi szovjet invázió után Afganisztánban több ország, köztük Kanada, úgy döntött, hogy bojkottálja az 1980-as moszkvai nyári olimpiát.
A Kanadai Kupa egyik szervezője, Alan Eagleson kezdetben úgy vélte, hogy a bajnokságra a politikai helyzettől függetlenül sor kerülhet. Végül azonban beleegyezett a további halasztásba. Ezúttal 1981-re.
Amikor Eagleson és az IIHF elnöke, Gunther Sabetzki hivatalosan is bejelentette, hogy 1981 szeptemberében négy városban (Edmonton, Winnipeg, Ottawa, Montreal) folytatják a Kanadai Kupát, a rajongók ujjongtak. Öt hosszú év után.
Gretzky debütál
A legnagyobb kedvencek a kanadaiak voltak. Scotty Bowman edző ezúttal Mike Bossy, Denis Potvin vagy Bryan Trottier tüzérek köréből állított össze egy csapatot, akik egymás után négy Stanley Kupát nyertek a New York Islandersszel az 1980-as évek elején. A montreali Guy Lafleur és Wayne Gretzky fiatal puskái Ray Bourque-val szintén nagyszerű közreműködők voltak.
Sokat vártak a szovjetektől is, akik még nem tértek magukhoz az 1980-as Lake Placid-i olimpián elszenvedett veszteségtől az amerikaiakkal, így Viktor Tichonov edző jelentősen megfiatalította a személyzetet. A Vlagyimir Krutovból, Igor Larionovból és Szergej Makarovból álló "KLM" támadást először Kanadában mutatták be. Viačeslav Fetisov és Alekszej Kasatonov védekezett, Vladislav Tretiak pedig ismét a kapuban állt.
A szervezők és a szurkolók azt jósolták, hogy a döntőben ez a két csapat lesz. Az amerikaiak ritkábban kaptak adatot, bár Tony Esposito volt a kapuban, aki Kanadát fogta, mielőtt megszerezte volna az amerikai állampolgárságot, a svédeket Börje Salming, a csehszlovákok vagy a finnek vezetésével. Ők voltak a legnagyobb kívülállók.
Az 1976-os ezüst csehszlovák csapatból csak öt játékos repült át az Atlanti-óceánon - Milan Nový, František Černík, Pavel Richter, Jaroslav Pouzar és Miroslav Dvořák. Egyébként a fiatal játékosok kiválasztása volt az előző generáció leváltása. A játékosok között volt még szlovák Dárius Rusnák és Dušan Pašek. Éppen ellenkezőleg, a Šťastný testvérek, akik az olimpián játszottak a Lake Placidban, Kanadába emigráltak, és soha többé nem csatlakoztak a csehszlovák válogatotthoz.
Csehszlovákia meglepte a favoritokat
Szeptember elseje, amely a torna nyitónapja volt, kényelmes 9: 0-s győzelmet hozott Kanadának Finnország felett, az Egyesült Államok pedig 3: 1-re győzött Svédország felett. A meglepetés azonban Csehszlovákia és a Szovjetunió duójában született. A fiatal csehszlovákok meglepték a favoritot, akivel 1: 1-es döntetlent játszottak.
"Meg kellett volna nyernünk azt a mérkőzést. Nekem magamnak is két nagy esélyem volt. Ha 2: 0-ra átvennénk a vezetést, megvédenénk, mert remekül játszottunk védekezésben " eszébe jutott az idnes.cz támadója, Pavel Richter, aki gólt szerzett a Milan Nový számára.
Két nappal később Csehszlovákia 7: 1-re nyert Edmontonnal szemben Finnország felett. Bár jelentős lövési előnye volt (53:17), kétharmad után már csak 2: 1-re vezetett. Az utolsó részben újabb öt gól született. Kanada a harmadik harmadban öt gólt is lőtt, 8: 3-ra verte az USA-t. Egy másik párharcban a Szovjetunió 6: 3-ra nyert Svédország felett.
A csehszlovákok a Winnipegbe költözés után is jól teljesítettek, ahol két nappal később ismét remek eredményt játszottak. Hazai Kanadával 4: 4-es döntetlent értek el, bár a tizedik percben 2: 0-ra nyertek, majd később 2: 3 és 3: 4-re kikaptak.
"Ezen a meccsen ártott nekünk a svéd játékvezető, Olsson, aki engedett a teltház hangulatának. Háromszor küldött minket, és összegyűjtöttük. A kanadaiak megfordították " - mondta Richter. Néhány órával a mérkőzés előtt ugyanabban a városban egy skandináv derbi zajlott. A svédek 5-0-ra nyertek, bár az elmúlt időszakban négy gólt szereztek. Egy másik párharcban a szovjetek visszaadták az amerikaiaknak az előző olimpiára felvett kölcsönöket, és 4: 1 arányú győzelmet arattak.
Szeptember 7-én Csehszlovákia az Egyesült Államok ellen versenyzett Montrealban. Rusnák és Kokrment gólja után a csehszlovákok 2: 0-ra nyertek a 21. percben. Az amerikaiak azonban a második részben egyenlítettek, a harmadik meccsen pedig 6: 2-re fordították a mérkőzést. Montrealban nyertek a hazai kanadaiak is. A svédekkel 4: 3-mal foglalkoztak. A szovjetek még két pontot szereztek a finnek elleni 6: 1-es győzelemért.
Az utolsó csoportos küzdelmek érdekes eredményeket hoztak. A finnek kezdetben váratlanul 4: 4-es döntetlent értek el az amerikaiakkal, bár 46: 22-re lőttek. Ezután a csehszlovák képviselők 7: 1-re besorolták a svédeket. A "három korona" egyáltalán nem sikerült, és két ponttal távoztak Kanadából. A sláger Kanada és a Szovjetunió párharca volt. A hazaiak 2: 0-ra nyertek, de a szovjetek egyenlíteni tudtak. A harmadik harmadban azonban Kanada gólágyút hajtott végre, és 7: 3-as győzelem után uralta az egész csoportot.
A szervezők a Kanadai Kupa első évéhez képest változtattak a formátumon. A csoportos fázist nem a két győztes párharc döntője követte, hanem előbb az elődöntő, majd csak az utolsó párharc következett.
A négy legjobb csapat között Kanada (9 pont), a Szovjetunió (7 pont), Csehszlovákia (6 pont) és az USA (5 pont) jutott tovább. A svédek elbúcsúztak a tornától, két pontot szereztek, és a finnek. Csak pontot gyűjtöttek.
A szovjetek befagyasztották Kanadát
Az elődöntőket Ottawában (Csehszlovákia a Szovjetunióval) és Montrealban (USA és Kanada) játszották. Ottawában a szovjetek álltak fölényben, az első időszakban Csehszlovákia számára három gólt szereztek, és a 4: 1-es győzelem után továbbjutottak a döntőbe. Montrealban ugyanez az eredmény született a kanadai sikeres befejezéssel. A csoport jobb helyezésének köszönhetően Csehszlovákia bronzot nyert. Az Egyesült Államok a negyedik helyen végzett.
A várakozásoknak megfelelően a kanadaiak és a szovjetek bemutatkoztak a döntőben (Montrealban játszottak). A hazai edző, Scotty Bowman "kötelező" győzelemről beszélt, mert a kanadaiak 7: 3-ra nyerték a csoportot. Ugyanakkor társa, Viktor Tichonov is magabiztosan viselkedett kijelentéseiben. "Olyan jól kell játszanod, hogy egész Kanada emlékezzen rád a meccs után jóval" ordította vádjait.
És így történt. A kanadaiak aktívabban kezdtek, amikor az első harmadban 12: 4-re lőtték az ellenfelet, de Tretiak jóvoltából a csapatok gól nélküli állapotban mentek a kabinokba. A második játékrészt a Larions góljával nyitotta meg, de Gilliesnek sikerült egyenlítenie. A következő percekben a szovjeteké volt a fölény. Shepelev két gólt adott a második harmadban, és a harmadik harmadban teljesítette a mesterhármast. Krutov gyengülésben szerzett gólja után Kanada 1: 5-re kikapott. De ez még nem volt minden. Az utolsó négy percben Larionov, Golikov és Svorcov talált be.
Nagy győzelem volt a világon. A Szovjetunió 8: 1 arányban legyőzte Kanadát a talaján. Ez annak ellenére történt, hogy Gretzky megnyerte a bajnokság pontozását, és három másik kanada közvetlenül mögötte végzett. Az All-Star csapatban azonban a szovjetek voltak túlsúlyban, és Vladislav Tretiak kapus lett a torna leghasznosabb játékosa.
A kanadaiak megalázó vereséget szenvedtek egy fiatal szovjet csapattal. Ez a párharc azonban a következő években fokozta a két jégkoronghatalom versengését.
A Szovjetunió összetétele:
Vladislav Tretiak, Vladimir Myshkin, Sergei Babinov, Zinetula Bialetdinov, Nikolai Drozdecki, Viacheslav Fetisov, Irek Gimayev, Vladimir Golikov, Sergei Kapustin, Alekszej Kasatonov, Andrei Chomutov, Vladimir Krutov, Igor Larionov, Sergei Mervin Vas, Alekszandr Makarin Szepelev, Alekszandr Szkvorcov, Valerij Vasziljev, Viktor Zluktov, Vlagyimir Zubkov. Edzők: Viktor Tichonov, Vladimir Jurzinov.
Csehszlovákia felállása:
Karel Lang, Jiří Králik, František Černík, Milan Chalupa, Miroslav Dvořák, Arnold Kadlec, Stanislav Hajdůšek, Jan Neliba, Miloslav Hořava, Radoslav Svoboda, Dušan Pašek, Dárius Rusnák, Jaroslav Pouzar, Jiří Lálí, Jiří Lála, Jiří Kok, Milan Nový, Pavel Richter, Jaroslav Korbela, Král Norbert, František Černík, Oldřich Válek. Edzők: Luděk Bukač, Stanislav Neveselý.
A cikk eredetileg 2015.12.25-én jelent meg.