károsítja

Rámutat, hogy a beteggel folytatott interjút a biztosító nem fedezi, bár nagyon fontos.
Forrás: Peter Brenkus
Képtár
Rámutat, hogy a beteggel folytatott interjút a biztosító nem fedezi, bár nagyon fontos.
Forrás: Peter Brenkus

Állítása szerint erőforrásokra és időre van szükség az egészséges életmódhoz. Mindegyikünk azonban tud járni és nem dohányozni. Ahol a szíve kudarcot vall, ott kezdődik a munkája. MUDr. Goncalves Éva.

MUDr-rel. Goncalves Évával éppen azon sajtótájékoztató után találkoztunk, amelyen az Országos Kardiovaszkuláris Betegségek Intézete egyedülálló eljárást mutatott be - 2017. november 1-jén egy 47 éves férfit műszívvel - TAH-val - teljes mesterséges szívpótlással ültettek be.

A beteg súlyos, életveszélyes állapotban volt, szívátültetésre várt. Ma már a rendes osztályon van.

A nyitott ajtón át egészen a folyosóig hallani lehetett annak a férfinak a mesterséges szívverését, aki nélküle nem élte volna túl. Amikor körbejártuk a szobáját, mosolyogva üdvözölve emelte fel a kezét.

Miért volt egyedülálló a teljes szívpótlás hazánkban?

Először Kelet-Európában hajtottuk végre ezt a műveletet. Eddig három ilyen műveletre került sor Ausztriában, egy Szlovéniában és egy Horvátországban. Ezek valóban kivételes működési teljesítmények. Mindazonáltal azok a kezelési módszerek közé tartoznak, amelyeket Szlovákiában a súlyos, előrehaladatlan, gyógyíthatatlan szívelégtelenségben szenvedők számára szeretnénk elérhetővé tenni.

Ez azt jelenti, hogy Szlovákia jelenleg Európa élvonalában áll e betegek gondozásában?

Szlovákiában jelenleg rendelkezünk a krónikus szívelégtelenség kezelésének összes módszerével, amely a világon elérhető. És nem csak nálunk érhetők el, hanem használjuk is őket. Szégyen nélkül csatlakozhatunk az európai vezető munkahelyekhez.

Például az orvos leírta, ha nincs szükség habozásra a mentők hívására:

Milyen érzés az, ha világszerte meggyógyíthatjuk a betegeket?

Mondani, hogy jó érzés, triviális lenne. Kivételes érzés, de nem mondhatja csak, hogy örömteli. A szlovák orvoslás és egészségügyi rendszerünk messze van az európai élmezőnytől. Betegeink valahonnan jönnek és valahová visszatérnek.

Igaz, hogy intézményünkben a legmagasabb szintű kezeléssel rendelkezünk, de sok mindent nagy erőfeszítéssel végeznek. Orvosaink felelősek azért is, hogy az egészségügyi rendszer más elemei mit csinálnak másutt. Hazánkban ezek az alkatrészek vagy hiányoznak, vagy nincsenek megadva a munkához szükséges feltételek.

Ezért talán még hősiesebb munka, mint más országokban, ahol az egész egészségügyi rendszer működik. Nagyon szeretnénk, ha a szint az egész rendszerben emelkedne, nem csak egyes munkahelyeken.

Pénzről beszélünk?

Nem csak a pénzről. Nincs annál rosszabb, mint amikor rendkívüli eljárást hajt végre hatalmas elkötelezettséggel, a beteg csúcsminőségű kezelést kap, és hazaengedése után valami triviális dolog történik, amely minden erőfeszítést meghiúsít. Ennek egyáltalán nem kell elhanyagolnia az ellátást. Elegendő a probléma helytelen vagy késői felismerése.

Tudjuk, hogy néz ki a legtöbb szlovákiai belső osztályon. Vannak nagyon fiatal tapasztalatlan orvosok, akik olyan körülmények között dolgoznak, amelyben dolgoznak. Bár nagyon szeretnék, nincs elegendő tapasztalatuk és tudásuk ahhoz, hogy felismerjék azt a kivételes problémát, amellyel nem volt esélyük találkozni, és minden korábbi kezelés ilyen módon leértékelhető. Nincs semmi szomorúbb.

Szívelégtelenségben szenvedő betegek fordulnak hozzád. Hány ember van ezzel a diagnózissal Szlovákiában? Mindenkinek lehet segíteni?

A szívelégtelenség a szív állapota, nem betegség. A szív gyengül a korábbi betegségek és rendellenességek után, és nem látja el alapfunkcióját, vagyis annyi vért pumpálni, amely a szervek megfelelő működéséhez szükséges.

Becsléseink szerint Szlovákiában akár 200 000 embernek is van valamilyen szívelégtelensége. Nagy többségüknek gyógyszertanilag segíthetünk. Nem gyógyíthatjuk meg őket, de beállíthatjuk állapotukat úgy, hogy legyengült szívvel is normális, kielégítő életet éljenek. Tudnak vásárolni, hegeszteni, tudják, hogyan kell jól létezni. Számos kezelési lehetőség létezik - gyógyszerkombinációk, különféle támogató eszközök, beültethető defibrillátorok.

Érdekelheti: Hogyan juttassunk vasat vérrel (videó felirattal):

Tehát miért van szükség a szív átültetésére?

Vannak olyan esetek is, amelyek minden kezelési lehetőségnek ellenállnak, és valamilyen formában szívpótlást kell alkalmaznunk. A szívátültetés azonban csak nagyon kevés beteg számára alkalmas. Biztos nagyon súlyos szívbetegségben szenvedők, akiknek prognózisa és életminősége rendkívül gyenge. Másrészt nem lehetnek más súlyos betegségeik.

Szlovákiában körülbelül 50 beteget várunk szívátültetésre. Állapotuk folyamatosan romlik, és a transzplantációhoz mechanikus szívtámogatásra van szükségük. Vagy egy kiegészítő szivattyú van a szívhez csatlakoztatva, vagy meg fog történni, amit egy hónappal ezelőtt tettünk. Ha a szív egyáltalán nem működik, akkor eltávolítják és helyettesítik egy mesterséges szívvel.

Meddig bírja így az ember?

Az orvostudomány ezen a területén nagyon drámai a fejlődés. A fejlett országokban, például Németországban, Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában egyszerűbb szívtámogató rendszereket alkalmaznak végleges megoldásként. A betegek sok éve élnek velük.

Van egy betegünk, aki 5 évig élt így, majd átültették. Van egy másik betegünk, aki mesterséges bal kamrai támogató rendszerrel tért vissza dolgozni. Sokan nyaralni mennek, foglalkoznak hobbijaikkal, nagyon jól élnek.

Hány szlovákiai beteg részesül transzplantációban?

A szlovákiai transzplantációs program jó - a betegek több mint 70 százaléka 10 évnél hosszabb ideig él. Az emberek fele szívátültetés után tér vissza munkába. Volt egy betegünk, aki 28 évig élt. Van egy fiatal anyánk, akinek átültetett szívű gyermeke született, egy másik a terhességre készül.

Így a szívátültetés standard kezelési módszer, és az adományozott szívű betegek sokáig és jól élnek. A transzplantációnak azonban van egy fő korlátja, ez a donorok száma. Évente körülbelül 20 szívátültetésünk van, 30 lenne az ideális.

A transzplantációk természetesen nem oldják meg teljesen a szívelégtelenség problémáját. De ez nem azt jelenti, hogy nem kellene tovább próbálnunk jobbak lenni. A különbség ugyanis húsz és negyven élet megmentése. Minden élet számít.

Ma a potenciális donorok családjai hajlandók szerveket adományozni?

Tény, hogy hajlandóságuk csökken. Ha az egészségügyi rendszer iránti általános bizalom elvész, akkor a hozzátartozók hajlandósága gyermekük, házastársuk vagy testvérük szerveinek adományozására logikusan alacsonyabb. Bár jogszabályaink lehetővé teszik a szervek eltávolítását a rokonok beleegyezése nélkül, a valóság az, hogy megkérjük őket. De ha nem bíznak az orvosokban, valószínűleg nem mondanak nemet. Mert valami oldalirányú szándékot, valami igazságtalant keresnek.

A hosszú évek óta itt kialakuló bizalmatlanság általános légköre egyáltalán nem kedvez a szervadományozásnak. Nem azt mondom, hogy nem szabad észlelniük és kijavítaniuk a hibákat. Ezt azonban hivatalos és szakmai szinten kell megtenni, nem bulvárlapokban. Végül a betegeknek fáj a legjobban.

Életmentő eljárásokat végeznek a munkahelyén. Mi van az ottani bizalommal? Csak arról van szó, hogy az életben a páciensnek nincs más választása, mint bízni az orvosban?

A betegek reakciói például az orvosokra az interneten nagyon kritikusak, de már nem azok. Osztályunkon évek óta találkozunk betegekkel, és itt épül a kölcsönös bizalom. A kölcsönös bizalomról beszélek, mert nekünk is bíznunk kell a betegben abban, hogy ő mindent megért, és követni fogja tanácsainkat és utasításainkat.

A transzplantáció nagyszerű dolog, de csak addig, amíg a beteg gyógyszert szed és megteszi, amit meg kell tennie. Ha betegünk nem lenne fegyelmezett és nem hajlandó együttműködni, akkor ennek nagyon rossz vége lesz.

Munkád komoly erkölcsi dilemmákat vet fel. Hogyan kell kezelni?

Alig. Még mindig az illető fejében marad, hogy megnézze, nem lehetséges-e, különben, többet. Sok év után azonban a nehéz sorsok iránti érzékenység minden bizonnyal unalmas. Nem lehet állandóan empatikus, és szörnyű helyzeteket adhat át.

A betegek gyakran panaszkodnak az orvosok érdektelenségére, a rossz kommunikációra. Évek elteltével ugyanolyan érzékeny lehet a napi érintkezésben lévő betegekre?

A járóbeteg-szakrendelőben végzett munka hatalmas stresszt jelent. Hetente kétszer járóbeteg-szakrendelőben dolgozom, és tudom, hogy ez elképzelhetetlenül kimerítő munka. Vannak olyan orvosok, akik harminc éve csinálják ezt, és naponta 20-30 ember van a járóbeteg-szakrendelésen. És természetesen mindegyikük elvárja, hogy ő legyen a fontos, és az orvos ebből a szempontból fogja megvizsgálni a problémáit.

Néha rendkívül nehéz. Ne fájjon egy szóval sem. Néhány orvos alig kommunikál a betegekkel, mert nem uralkodnak. Védekezésük, hogy ne égjenek el teljesen. A mentők túlélése érdekében azonban a mennyiségre kell koncentrálniuk.

Ilyen körülmények között senki sem lehet elégedett. Sem orvos, sem beteg, sem ápoló. Ha pedig szakembert akar rendelni, három hónap múlva megkapja a határidőt. Fél év múlva a kardiológushoz.

Miért ilyen?

Úgy tűnik, senki sem tudja. A legtöbb ambuláns szakmai vizsgálatot Európában Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban végzik. Mi az? Ennyire betegek itt az emberek? Vagy az, hogy mindennel szakemberhez kell fordulniuk, bár egyes feladatokat háziorvos látna el?

Mindenesetre valami nincs rendben. Nem lehet naponta hatvanszor mondani, bár csak jó napot és búcsút. Már egy ideje nem beszélni a beteg diagnózisáról. És ami a legrosszabb, egy járóbeteg-orvos interjúja nem terhelheti a biztosítótársaságot az előadások között. A beteggel való beszélgetés nem teljesítmény.

Az a tény, hogy az orvos leül egy pácienssel vagy családjával, és fél órát elmagyaráz nekik valamit, az ő véleménye szerint nettó gazdasági veszteség. "Tegyen valamit", hogy a biztosító társaság megtérítse. És ez talán a legfontosabb.

Amikor elkezdi kérdezni a betegeket, hogy mi hiányzik neki a legjobban egy orvostól, ez csak egy interjú. Az orvos nem beszél velem, nem magyarázza el, mi a baj, nincs ideje. De erre nem lehet ideje. Túl sok beteg van, nincs interjúja, és ha mindenkivel beszél, harminc év munkáját nem éli túl.

És hogyan máshol?

Más egészségügyi rendszerekben képzett személyzetet osztanak ki a betegek oktatására és a kezelés sikeréhez szükséges dolgok elmagyarázására. Az orvosnak két ápolója van, akik ezt csinálják. A kommunikáció minden krónikus betegségben rendkívül fontos. Nagyon fontos, hogy a beteg megértse betegségét, képes legyen megfigyelni a súlyosbodás tüneteit, részt vehessen a kezelésben.

Az egész orvostudományban nő a krónikus betegek száma. Egyre több embert menthetünk meg akut életveszélyes állapotban. Életben tudjuk tartani őket, de nem tudjuk meggyógyítani őket. Krónikus betegsé válnak.

Minél sikeresebbek vagyunk, annál több ilyen betegünk van. És amikor még több van, megvannak az igényeik. Kommunikáció, pszichológiai, szociális. És nem vagyunk képesek kezelni őket. Ezeknek az embereknek a gondozása nagyon költséges és általában megterhelő.

Miért mennek bébiszittereink Ausztriába, Hollandiába vagy Angliába? Mert már nagyon magas az idős és krónikus emberek aránya. Ugyanakkor megfigyelhető az a tendencia, hogy kórházakon kívül helyezkednek el. Minőségi egészségügyi és szociális ellátást kapni otthon.

Ebben a tekintetben rendszerünknek hatalmas hiányosságai vannak, amelyek természetesen összefüggenek a gazdaság teljesítményével. Ez a gazdasági teljesítmény és történelmi kontextus azonban nem működhet másként.

Lehetne rosszabb?

Határozottan igen. Az emberek itt mindenféle probléma nélkül hozzáférnek a gyógyszerekhez. Senkit nem küldenek haza, mondván, nincs ágyuk. Ebben az egészségügyi rendszerünk jobb, mint Angliában vagy az USA-ban.

Menjen az Egyesült Államok központi jövedelméhez. Talán egész nap ott ülhet. Az ápoló megosztja a betegeket a váróban, és az emberek sok órán át ott várnak súlyos problémákkal. Téves azt gondolni, hogy egészségügyi rendszerünk egyáltalán nem működik. Ez nem igazság. Másrészt javulnia kell.

A szlovákok tudják, hogyan kell vigyázni a szívükre?

Szerintem tudják. Valószínűleg, mint mindenki más:). Lehet, hogy sok olyan emberünk van, aki nem megfelelően képzett, de vannak más országokban is emberek. Talán a múltban néhányan nem tulajdonítottak kellő jelentőséget a megelőzésnek. Úgy érezték, hogy az egészségügyi rendszer gondoskodik róluk, mert jogosultak ingyenes ellátásra.

Az egészség szemlélete azonban az életkor előrehaladtával is változik. Egy 20 éves fiatal halhatatlannak érzi magát, egészséges barátai veszik körül. Amikor egy 50 éves barátja szívinfarktusban meghal, másképp kezdi nézni az életet. Az öngondoskodás azonban a társadalmi-gazdasági helyzettel is összefügg.

A gazdag emberek jobban vigyáznak magukra?

Pénzre és időre van szüksége az egészséges életmódhoz, az egészséges ételek elfogyasztásához és a kikapcsolódáshoz. Azonban embereinket gyakran egzisztenciális stressz éri, csak alapvető dolgokra és kölcsönökre van pénzük.

Az a tény, hogy a szlovákok fiatalabb életkorig élnek, mint Olaszországban vagy Németországban, nem annyira összefügg azzal a ténnyel, hogy az itt élők rosszabbul gondoskodnak magukról, hanem a rájuk gyakorolt ​​társadalmi-gazdasági nyomással.

A szív- és érrendszeri betegségek egyik legerősebb kockázati tényezője a szegénység. Szegény embernek nincs egészséges étele, jó nyaralása vagy relaxációs tevékenysége. Még kirándulni is pénzbe kerül. Túrázás, kerékpározás is - mindezért fizetni kell. Először azonban a családnak kell túlélnie, majd más dolgok kerülnek előtérbe.

Amit a szlovákok tehetnek magukért és a szívükért?

Amit bárki tehet magáért, az az, hogy ne dohányozzon. Még azok is elmehetnek sétálni, akiknek nincs pénzük a kikapcsolódásra. Időbe kerül, de megtalálható. Korábban szálljon le a villamosról, és az út hátralévő részét gyalog hajtsa végre.

A bevásárló táskákat vontató nők azonban ezt nem tehetik meg. De nem kell megvásárolniuk a vásárlást, vagy autóval hazaviszik, és elmennek sétálni. És megint: társadalmi-gazdasági helyzetben vagyunk.

Szlovákiában a fejlett országokhoz képest magas a koleszterinszint, a magas vérnyomás. Ez mind igaz. A szlovákoknak jobban kellene vigyázniuk magukra. Ehhez azonban feltételeket is meg kell teremteni számukra.