Mik az élelmiszer-adalékanyagok?
Az élelmiszer-adalékanyagokat különféle okokból használják az ételek elkészítéséhez, pl. megőrzésük, színezésük, édesítésük stb. Az Európai Unió jogszabályai szerint az adalékanyag az élelmiszerekben található „Minden olyan anyag, amelyet általában nem önmagában fogyasztanak élelmiszerként, és amelyet általában nem az élelmiszer jellegzetes összetevőjeként használnak, függetlenül attól, hogy tápértéke van-e, és amelyet az előállítás, feldolgozás során technológiai okokból szándékosan adnak az élelmiszerekhez, az adott élelmiszer előállítása, kezelése, csomagolása, szállítása vagy tárolása elvárhatóan elvárható, hogy önmagától vagy melléktermékeitől közvetlenül vagy közvetve az ilyen élelmiszer alkotórészévé váljon. "
Milyen élelmiszer-adalékanyagokat használnak?
Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználhatók különféle célokra. Az uniós jog 26 "technológiai célt" határoz meg. Az élelmiszer-adalékanyagokat többek között:
- Színezékek - az élelmiszer színének hozzáadásához vagy visszaállításához használják.
- Tartósítószerek - adják hozzá az élelmiszerek eltarthatóságának meghosszabbításához azáltal, hogy megvédik őket a mikroorganizmusoktól.
- Antioxidánsok - ezek olyan anyagok, amelyek meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát azáltal, hogy megvédik őket az oxidációtól (azaz a zsírok sárgulásától és a színváltozásoktól).
- Anyagok a liszt tulajdonságainak javítására - liszthez vagy tésztához adják sütési tulajdonságaik javítása érdekében.
Az élelmiszer-adalékanyagok biztonságosak?
Az összes jelenleg jóváhagyott élelmiszer-adalékanyag biztonságosságát az Élelmiszerügyi Tudományos Bizottság (SCF) és/vagy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelte. Csak azok az adalékanyagok szerepelnek az EU-listán, amelyek javasolt felhasználását biztonságosnak tekintik.
Mivel a legtöbb értékelésre az 1980-as és 1990-es években került sor, némelyik már az 1970-es években is indokolt, csak az EFSA-nak célszerű felülvizsgálnia az összes engedélyezett élelmiszer-adalékanyagot. A felülvizsgálat 2020-ig befejeződik. Az EFSA ajánlásai alapján a Bizottság javasolhatja az élelmiszer-adalékanyag jelenlegi felhasználási feltételeinek módosítását, és szükség esetén egy bizonyos adalékanyag törlését a listáról..
A felülvizsgálati program már módosította a három élelmiszer-szín alkalmazásának feltételeit, mivel az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy az emberi expozíció ezeknek a színezékeknek valószínűleg túl magas, csökkentve ezzel elfogadható napi bevitelüket (ADI). Ezért ezeknek a színezékeknek az élelmiszerekben történő felhasználására vonatkozó maximális szinteket 2012 elején csökkentik. Ez vonatkozik az E 104-re (kinolin sárga), az E 110-re (SY sárga) és az E 124-re (Ponceau 4R).
Az élelmiszer-adalékanyagok biztonságosságának értékelése?
Az élelmiszer-adalékanyagok biztonságosságát az EFSA értékeli. Az anyagok értékelése a dossziékon alapul, amelyeket általában a kérelmező (általában az adalékanyag gyártója vagy potenciális felhasználója) nyújt be. A dokumentációnak tartalmaznia kell az adalékanyag kémiai azonosítását, előállítási folyamatát, elemzési módszereit, reakcióját és lebomlását az élelmiszerekben, a felhasználás okát, a javasolt felhasználást és a toxikológiai adatokat.
A toxikológiai adatoknak tartalmazniuk kell az anyagcserére, a szubkrónikus és krónikus toxicitásra, a karcinogenitásra, a genotoxicitásra, a reproduktív és a fejlődési toxicitásra vonatkozó információkat, és ha szükséges, további vizsgálatokat.
Ezen adatok alapján az EFSA meghatározza azt a szintet, amely alatt az adott anyag bevitele biztonságosnak tekinthető - az ún. elfogadható napi jövedelem (ADI). Ugyanakkor az EFSA a különféle szükséges élelmiszerek javasolt felhasználása alapján értékeli, hogy túlléphető-e ez az ADI.
Ha az ADI-t nem lépik túl, az adalékanyag használatát biztonságosnak tekintik.
Veszélyesen nagy mennyiségű élelmiszer-adalékanyag fogyasztható?
Amikor az EFSA megbecsüli az élelmiszer-adalékanyag lehetséges expozícióját, értékeli a különféle élelmiszerekhez hozzáadható maximális mennyiséget. Ezenkívül az EFSA feltételezi, hogy ezen élelmiszerek legnagyobb mennyiségét naponta fogyasztják. Az EFSA csak akkor fogja biztonságosnak tekinteni az anyag javasolt felhasználását, ha ez a becsült expozíció a különböző élelmiszereken keresztül az ADI alatt marad. Az ADI túllépése esetén a Bizottság dönthet az adalékanyag használatának korlátozásáról vagy egyáltalán nem.
Az élelmiszer-adalékanyagok jelenlétét ezért biztonságosnak kell tekinteni azoknak a fogyasztóknak is, akik nagy mennyiségben fogyasztanak olyan élelmiszereket, amelyekben az adalékanyagokat a megengedett legmagasabb szinten használják.
Milyen feltételek vonatkoznak az élelmiszer-adalékanyagok engedélyezésére?
Élelmiszer-adalékanyag csak akkor engedélyezhető, ha felhasználása megfelel a következő feltételeknek:
- a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján a javasolt felhasználási szinten nem jelent egészségügyi kockázatot a fogyasztók számára,
- ésszerű technológiai szükséglet van, amelyet más eszközökkel nem lehet teljesíteni, és
- használata nem megtévesztő a fogyasztó számára, és előnyösnek kell lennie számára.
Egyéb releváns tényezőket, például etikát, hagyományokat, környezetet stb., Szintén figyelembe lehet venni az élelmiszer-adalékanyagok engedélyezése során.
Mi az előnye a fogyasztónak?
Az uniós jogszabályok előírják, hogy az élelmiszer-adalékanyagoknak bizonyos előnyökkel kell szolgálniuk a fogyasztók számára, és előnyösnek kell lenniük számukra. Ezért a következő célok közül egyet vagy többet kell szolgálniuk:
- az ételek tápértékének fenntartása,
- a különleges étrendi igényű fogyasztói csoportok számára előállított élelmiszerekhez szükséges összetevők vagy alkotóelemek biztosítása,
- az élelmiszer minőségének vagy stabilitásának megőrzésére való képességének javítása vagy érzékszervi tulajdonságainak javítása, feltéve, hogy a fogyasztót nem tévesztik meg,
- élelmiszer, ideértve az élelmiszer-adalékanyagokat, az élelmiszerenzimeket és az élelmiszer-aromákat, előállításához, feldolgozásához, előállításához, kezeléséhez, csomagolásához, szállításához vagy tárolásához nyújtott támogatás, feltéve, hogy az élelmiszer-adalékanyagot nem a nem megfelelő nyersanyagok vagy az egészségtelen gyakorlatok hatásainak fedezésére használják.
Az élelmiszer-színezékek félrevezethetik a fogyasztót - miért engedélyezik őket?
Az élelmiszer-színezékek használata elfogadhatónak tekinthető a következő célokra:
- egy olyan élelmiszer eredeti megjelenésének helyreállítása, amelynek színe megváltozott a feldolgozás, tárolás, csomagolás és forgalmazás során,
- növelje az étel vizuális vonzerejét,
- színellátás az egyébként színtelen ételekhez.
Az étkezési színezékek használatának mindig meg kell felelnie a fogyasztó félrevezetésének általános feltételének. Például a színek használata nem keltheti azt a benyomást, hogy az élelmiszer olyan összetevőket tartalmaz, amelyeket soha nem adtak hozzá.
Bármely anyag felhasználható élelmiszer-adalékanyagként?
Kizárólag az uniós jogszabályokban felsorolt adalékanyagok adhatók élelmiszerekhez, és csak meghatározott feltételek mellett.
A csak minimális toxikológiai kockázatot jelentő adalékanyagok szinte minden feldolgozott élelmiszerben felhasználhatók. Ide tartoznak például a kalcium-karbonát (E 170), a tejsav (E 270), a citromsav (E 330), a pektinek (E 440), a zsírsavak (E 570) és a nitrogén (E 941).
Egyéb élelmiszer-adalékanyagok esetében a felhasználás korlátozottabb, például:
- A natamicin (E 235) csak sajtok és szárított kolbászok felületkezelésére használható tartósítószerként,
- Az eritorbinsav (E 315) csak bizonyos hús- és haltermékekben használható antioxidánsként,
- A nátrium-ferrocianid (E 535) csak só és annak helyettesítői esetében alkalmazható csomósodásgátló szerként.
Az adalékanyagok minden ételben felhasználhatók?
Egyes élelmiszerekben az adalékanyagok használata nagyon korlátozott. Feldolgozatlan élelmiszerek, például tej, friss gyümölcs és zöldség, friss hús és víz esetében csak néhány adalékanyag megengedett.
Minél jobban feldolgozzák az ételt, annál több adalékot engednek meg és használnak fel. Cukrászda, ízesített harapnivalók, ízesített italok és péksütemények példák azokra a termékekre, amelyek a magasan feldolgozott élelmiszerek ebbe a kategóriájába tartoznak, amelyekhez számos adalékanyag használata megengedett.
Van egy lista az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokról?
Az élelmiszer-adalékanyagokat és azok felhasználási feltételeit az 1831/2003/EK rendelet II. Melléklete sorolja fel. Az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008. Csak az ebben a listában felsorolt adalékanyagok megengedettek, meghatározott feltételek mellett. Az élelmiszer-adalékanyagok az élelmiszer-kategóriák szerint vannak felsorolva, amelyekhez hozzáadhatók.
A Bizottság által jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok adatbázisa elérhető az interneten (https://webgate.ec.europa.eu/foods_system/main/?sector=FAD&auth=SANCAS),
Ezen az adatbázison keresztül a fogyasztók vagy kereskedők megtudhatják, hogy mely adalékanyagok engedélyezettek egy élelmiszerben.
Milyen eljárással engedélyezik az élelmiszer-adalékanyagok használatát?
Az élelmiszer-adalékanyagok engedélyezési eljárását az 1831/2003/EK rendelet határozza meg. 1331/2008.
Az adalékanyagot általában az érdekelt felek az Európai Bizottsághoz benyújtott kérelmére engedélyezik. Új adalékanyagok esetében a Bizottság felkéri az EFSA-t ezen anyagok biztonságosságának értékelésére. Az EFSA véleményét követően (a kérelem benyújtásától számított kilenc hónapon belül) a Bizottság az összes tagállam élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó szakértőivel együtt megvizsgálja az esetleges engedélyt. Figyelembe kell venni a biztonsági értékelést, a technológiai szükségletet, a visszaélések lehetőségét, valamint a fogyasztó előnyeit és előnyeit.
Ha szükségesnek ítélik, a Bizottság javaslatot készít az adalékanyag lehetséges engedélyezésére, és azt az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság (SCoFCAH) elé terjeszti. Ha az SCoFCAH támogatja a javaslatot, azt a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez kell benyújtani. Elutasíthatják, ha úgy ítélik meg, hogy az engedély nem felel meg az uniós jogszabályokban meghatározott felhasználási feltételeknek.
Hogyan tájékoztatják a fogyasztót az adalékanyagok használatáról?
Az élelmiszer-adalékanyagokat a 2000/13/EK irányelvben megállapított szabályoknak megfelelően címkézik. Az élelmiszer-adalékanyagok olyan élelmiszer-összetevők, amelyeket bele kell foglalni a termék összetételébe. Az adalékanyagokat fel kell tüntetni a funkcionális osztályuk nevével, majd a nevükkel vagy az E számukkal. Például: "Festék - kurkumin" vagy "festék: E 100 ".
Ez az E szám használható az olykor összetett kémiai nevű anyagok címkézésének egyszerűsítésére.
Ételeket lehet adalékanyagok nélkül elkészíteni?
Igen, lehet ételeket adalékanyagok nélkül elkészíteni. Az otthon készített ételekhez általában nem adnak adalékokat. Otthon azonban az ételt általában közvetlenül fogyasztják. Ezenkívül az otthoni főzés kevésbé befolyásolhatja a megjelenést, mint az iparilag feldolgozott ételek.
Nem szükséges adalékokat adni az összes iparilag előállított élelmiszerhez. Példaként említhetünk néhányféle kenyeret, készételeket, reggeli müzlit stb. Az adalékanyagok használatának szükségessége függ a gyártási folyamattól, a felhasznált összetevőktől, a végső megjelenéstől, a szükséges tartósítástól, a káros baktériumok esetleges elterjedése elleni védelem szükségességétől, a csomagolás típusától stb.
Másrészt érdemes megjegyezni, hogy sok étel tartalmaz olyan természetes eredetű anyagokat, amelyek élelmiszer-adalékanyagként is megengedettek. Például riboflavinok (E 101), karotinok (E 160a), antocianinok (E 163), ecetsav (E 260), aszkorbinsav (E 300), citromsav (E 330), borkősav (E 334) találhatók almában, borostyánkősavban (E 363), glutaminsavban (E 620) és L-ciszteinben (E 920).
Mik voltak a szteviol-glikozidok jóváhagyásának feltételei?
A steviol-glikozidok a Paraguay-ból származó Stevia rebaudiana Bertoni leveleiből nyert édesítőszerek.
Az Európai Bizottság kérésére az EFSA biztonsági értékelést kért erről az anyagról. 2010. márciusi véleményében a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az édesítőszerek nem voltak rákkeltő, genotoxikusak, és nem jártak reproduktív vagy fejlődési toxicitással, és elfogadható napi bevitelt (ADI) határozott meg, amely napi 4 mg/testtömeg-kg. A konzervatív becslések szerint a szteviol-glikozid expozíció felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt azt sugallja, hogy a javasolt maximális felhasználási arány valószínűleg meghaladja az ADI-t.
Annak érdekében, hogy a fogyasztó számára az expozíció biztonságos legyen, a szükséges felhasználásokat és azok szintjét ki kellett igazítani. Ezért további konzultációkat folytattak az EFSA-val és a kérelmezőkkel annak érdekében, hogy javasolják a biztonságos szinteket, miközben lehetővé teszik a termékek édesítőszerként való működését.
A szteviol-glikozidok használata jelenleg megfelelő mennyiségben megengedett 31 különböző élelmiszer-kategóriában, beleértve az üdítőket, süteményeket, cukrászdákat és asztali édesítőszereket.