1. A kormányzás formájának és alkotóelemeinek meghatározása
A kormányformát az államok alkotmányai fejezik ki. A kormányforma kifejezés alatt megértjük az állam legfelsőbb szerveinek rendszerét és a közöttük fennálló kapcsolatokat, valamint az egyrészről a lakosság és az állam/államhatalom/az állami szervek rendszere által képviselt viszonyokat. a másik és fordítva.
A kormányforma mellett az államforma alkotóelemei közé tartozik az államalapítás és az állami rezsim is.
Az állami szervek rendszerét és kölcsönös kapcsolatait, valamint az államfőt illetően a kormányzati formákat a következőkre osztjuk:
1. monarchia:
a/abszolutista - az uralkodó helyzete szempontjából ez egy szuverén testület, amely az összes hatalmat a kezébe koncentrálja/törvényhozói, végrehajtó és igazságügyi /. Az uralkodónak döntő szava van a törvények elfogadásában, és a legfelsőbb bíróként is jár, akinek joga van kegyelmet adni. Példa - Cári Oroszország/19177. február.
b/birtok - az uralkodó hatalmát a kiváltságos állam korlátozza -
nemesség, papság,. Átmenet ez egy abszolutistáról alkotmányos monarchiára, '' ^^ í-o
c/parlamenti
d/konstitutív - az uralkodó helyzetét az alkotmány, valamint a valódi politikai hatalma határozza meg. Az uralkodó megosztja a hatalmat a parlamenttel. Példa - Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, Norvégia, .
a/parlamentáris köztársaság
b/Elnöki Köztársaság
c/hivatali köztársaság - Németországban érvényes. Itt van a fő pozíció
hivatal. Abban az esetben, ha a Bundestag bizalmatlansági szavazatot fejez ki ebben a hivatalban, javaslatot kell tennie egy újra, és egyúttal fel kell kérnie az elnököt, hogy 48 órán belül bocsássa el/bocsássa el a bizalmatlanságot kifejező hivatalt. E feltételek be nem tartása esetén az elbocsátott hivatalnak az az előnye, hogy az elnököt kéri, hogy engedje szabadon a közgyűlést, amelynek be kell tartania, és a közgyűlést 21 napon belül szabadon engedik.
3. diktatúrák -
tekintélyelvű, totalitárius, nem demokratikus rendszerek. A vezérelv itt érvényes.
A kormány a kormánynak van alárendelve. A Parlament az állampolgárok többségének több mint 2/3-át alkotja, vagy teljes egészében állampolgárokból áll. A Parlament hatásköre átkerül a vezetőre.
a/az egyén diktatúrái
b/kisebbségi diktatúrák,
c/a többség diktatúrái
Az állam legfelsőbb szerveinek rendszerét és a közöttük fennálló kapcsolatokat, valamint csak a demokratikus államokra való alkalmazhatóságot tekintve az állam következő három formáját ismerik el:
1. parlamenti monarchia
2. Parlamenti Köztársaság
3. Elnöki Köztársaság
A lakosság és az állam közötti kölcsönös kapcsolatokat tekintve a kormányzás két formáját ismerjük el:
1. demokratikus kormányforma
2. demokratikus kormányforma
Kormányformák a hatalom formarendszerében és a parlamentarizmusban
A parlamenti kormányformákat a parlament uralkodó helyzete jellemzi a végrehajtó hatalommal és a bolgárok bíróságával szemben, és különösen a parlament kabinetjének alkotmányos-politikai felelőssége. A parlament dominanciájának mértéke változó. ",
A kormány a parlamenttől függ, és a parlament bármikor felmentheti a kormányt. Az államfő a parlamentet választja, a miniszterelnököt pedig a parlament választja meg. Az elnök kinevezi a kormányt, a parlament ellenőrzi a kormányt. Az ilyen ellenőrzést úgy hajtják végre, hogy lehetősége nyílik bizalmatlanságot kifejezni a kormány vagy a kormány egyik tagja ellen. Az elnök elfogadja a kormány lemondását is. Ha nem fogadja el, a Parlament feloszlik. A parlamenti kormányforma tipikus példája a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság is. Az államoknak nem kell minden feltételnek megfelelniük a parlamentáris köztársaság létezésének, de a többségnek meg kell felelnie
Az elnöki Repiibjjjgj-t különösen a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalom csekély megosztottsága és egyensúlya, valamint a közöttük lévő együttműködés/verseny jellemzi.
Az észak-amerikai alkotmányos rendszert az elnöki köztársaság példájának tekintik, mert más államok elnöki köztársaságai mind a három hatalom egyensúlyhiányával különböznek a hatalom megosztásának klasszikus modelljétől - a végrehajtó hatalmat az elnök képviseli. Az elnök egyben államfő és az ügyvezetést is vezeti. Az elnök megalakítja saját kormányát. Független a parlamenttől, felelősségre vonás/fellebbezés feltételével nem jelent a parlamentnek. Az elnököt a lakosság választja meg, parancsnoki alakulat útján. Jogalkotási kezdeményezési joga van, prayo ^ yeta a parlamenti döntések ellen. A kormány nem tartozik elszámolással a parlament előtt, ezért nem bocsáthatja el a kormányt. Ugyanakkor még a parlamentet sem tudja feloszlatni
Mindkét forma a második világháború óta fejlődik. A parlamenti formák átveszik a klasszikus elnöki köztársaságtól a végrehajtó hatalmat erősítő néhány elemet.
A hatalommegosztás értelmezésének bonyolultsága
> az elnöki köztársaság hatalomfelosztási rendszere nem azonos a hatalom és az anyag megosztásával
az állam különböző szervei, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalmat képviselik,> az államhatalom a demokratikus államokban "általában megoszlik a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalom között,
mind a parlamentáris monarchiában, mind a parlamenti köztársaságban, mind az elnöki köztársaságban. Nos, klasszikus
parlamentarizmus/pl. brit/csak a hatalom kettős megosztását ismeri,> a hatalom megosztása a megosztási mód bizonyos elveiből áll. A legfontosabb alapelv az erőviszonyok
interpower fékekkel és együttműködésükkel/versenyükkel kiegészítve. Az egyensúly és az együttműködés elve
a hatalmak között van a tudomány kvintesszenciája/magja, a hatalommegosztás lényege/rendszere.
Hatalommegosztó modellek
Az egyes demokratikus kormányzati formák az alkotmány által kifejezett és az alkotmányos élet által megerősített hatalommegosztás sajátos modelljétől különböznek egymástól.
A klasszikus parlamenti kormányformában a hatalom a parlamentben összpontosul/ez az állami funkciók megosztása /.
A klasszikus elnöki rendszerben ez a módok valódi felosztásának rendszere, amely az erőviszonyokon és azok szükséges együttműködésén/versenyén alapszik.
3. A hatalom megosztása és a hatalom koncentrációja
A függetlenség elve úgy szabályozza a három hatalmi ág kölcsönös kapcsolatait, hogy a hatalmak közötti kölcsönös alkotás tilalmát megállapítja. A hatalom kreatív függetlensége azt jelenti, hogy a mód minden egyes alkotóeleme eredete és kihalása szempontjából független az m többi összetevőjétől.
A szétválasztás elve zökkenőmentesen áramlik a hatalom autonómiájába is, amely abban áll, hogy a törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalom egyaránt el van választva, és nem hierarchikusan van elrendezve, így nincsenek közöttük alárendeltségi és felsőbbrendűségi viszonyok.
A hatalom felelőtlensége
A hatalmak szétválasztása segít megérteni a mód egyes komponenseinek kölcsönös felelőtlenségét. Az állam között
alkotmányos-politikai felelősséget nem gyakorolhatnak a rezsim egyes elemeit képviselő testületek. Jogi
a felelősséget csak korlátozott mértékben és alkotmányosan megalapozott fellebbezési okok alapján gyakorolják,
hivatali idején belül. A szenátus határozatával hivatalától megfosztott személy ellen vádemelés áll rendelkezésre,
büntetőeljárás, ítéletek, büntetés kiszabása büntetőjog alapján.
A funkcionáriusok államának alkotmányos-politikai felelősségét csak hivatali idejére és a választókkal kapcsolatban végzik, egyáltalán nem az egyes hatalmi ágak keretein belül.
A felosztási mód rendszerének legfontosabb alapelve az erő összes komponensének egyensúlya. Az erőegyensúly elvét a kölcsönös fékek és ellensúlyok rendszere biztosítja. Az alkotmányos rendszernek úgy kell működnie, hogy egyensúly álljon fenn a különböző hatalmi ágak között.
A rendszer dinamikus egyensúlyát biztosító mechanizmusokat fékeknek, az egész rendszert fékeknek és teljesítménymérlegeknek/ellenőrzéseknek és mérlegeknek /.
Szakértői tanulmányok eltérően magyarázzák az egyensúlyt, az egyik szerint a fékrendszert használó egyensúlyozási folyamat a hatalom versengésének eredménye, a másik pedig a hatalom együttműködésének eredménye. A hatalom együttműködése = együttműködés, együttműködés, beleegyezés. Például. az elnök vétójoga a kongresszus törvényeivel kapcsolatban az együttműködés szellemében utólag azt hangsúlyozza, hogy a törvényalkotás hatalma meg van osztva a kongresszus és az elnök között, hogy bizonyos hatalmat nem lehet gyakorolni a kongresszus másik elemének beleegyezése nélkül. rezsim. Más fékek értelmezésekor az eljárás ugyanaz - a hatalom egyik összetevőjét egy bizonyos hatalom, a hatalom egy másik részével osztja meg.
Együttműködés/a teljesítményelemek versenye
Elnöki Köztársaság
Az észak-amerikai alkotmányos rendszerben az egyensúly és a kölcsönös fékrendszer, amelyben a rezsim egyes elemei együttműködnek/versenyeznek más alkotóelemekkel, a kongresszus fennhatósága alá tartozó jogszabályokban tükröződik, de a rezsim más elemei is beavatkoznak a jogszabályokba, ezáltal lelassítja a jogalkotás növekedését.
Az elnök megvétózhatja a parlament aktusait. Joga van a parlament által elfogadott törvények végrehajtására és így értelmezésére. A Legfelsőbb Bíróság hatáskörrel rendelkezik a törvények értelmezésére konkrét ügyek tárgyalásának összefüggésében, és dönthet a törvények alkotmányosságáról/alkotmányellenességéről.
A végrehajtó hatalom az elnöké. Alkalmazásukat a jogalkotóval és az igazságszolgáltatással folytatott együttműködés korlátozza. Az elnök megköti a nemzetközi szerződéseket, háborúzik, magas rangú állami tisztviselőket nevez ki - ez azonban csak a kongresszus hozzájárulásával valósul meg. A kongresszusnak hatalma van, hogy mindkét kamarában kétharmados többséggel hatályon kívül helyezze az elnök vétójának következményeit, és az Alkotmányban előírt esetekben az államfőt vádolja és hivatalától megfosztja. A végrehajtó hatalom fékezése a törvény megalkotása. Az ügyvezetõ nem képes cselekedni a programját biztosító és támogató törvények vagy finanszírozás nélkül.
Az igazságszolgáltatás a legjelentősebb fék, mert ellenőrzi a végrehajtó határozatok jogszerűségét, törvénytelennek vagy alkotmányellenesnek nyilváníthatja azokat. Az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság és az alsó szövetségi bíróságok gyakorolják. Az elnök a szenátus jóváhagyásával kinevezi a szövetségi bírákat, és felelős a bírósági határozatok végrehajtásáért.
A klasszikus elnöki köztársaság és a jelen
A klasszikus elnöki köztársaság a hatalom mindhárom összetevőjének egyensúlyán alapszik. Mindegyik viszonylag egyformán erős, minden komponens felelőtlen, különálló, független és összeférhetetlen egymással. Elválasztásuk az együttműködés tekintetében viszonylagos.
Jelenleg az elnöki rendszer nemcsak a klasszikus észak-amerikai hatalommegosztási rendszert foglalja magában, vagyis nemcsak azokat a kormányzati formákat, amelyekben a hatalmi ágak hatalma megegyezik, hanem olyan kormányzati formákat is, amelyekben a államfő, pl Dél-Amerika, a volt Szovjetunió és a Távol-Kelet egyes köztársaságai. Tágabb értelemben az elnök által képviselt végrehajtó mód hatalma magasabb, mint a mód többi összetevőjének ereje.
A klasszikus felosztási rendszerben a mód nem az elnök hatalma lehet és nem lehet magasabb, mint a mód többi eleme.
A parlamentarizmus eredete és fejlődése
A parlamentarizmus az egyik mód dominanciáján alapszik a mód többi összetevőjéhez viszonyítva. A parlamenti rendszerben a legmagasabb hely a parlamenté. A parlament dominanciája a rezsim többi eleme felett ellentétes, ami a klasszikus elnöki rendszerben az erőviszonyok elvének megsértését jelenti.
Az angol parlamentarizmus a parlament szuverenitásával nőtt. A franciák az emberek rousseau-i szuverenitása alapján alakultak. A parlamentarizmus kezdetén azonban a közös kormányzás gondolata. Görögországban a demokrácia közvetlen volt, nem pedig reprezentatív/reprezentatív, közvetett/nyilvános közgyûlések minden szabad állampolgárnak, közgyûlésnek, évente legalább 40 alkalommal üléseztek. Közvetlenül nemcsak törvényhozási, hanem bírósági hatalmat is gyakoroltak. A legmagasabb végrehajtó testület Athénban a Bull volt, sorsolással kinevezett 500 polgárból álló tanács. Az ősi, törzsi gyűlések/fililek, testvériségek tagjai konzultáció és döntéshozatal céljából is találkoztak.
Rómában az ősi, törzsi közgyűlések tagjai, akiket kúriknak hívtak, találkoztak. A kastély 30 éves volt. Olyan kamarákban találkoztak, amelyek ennek az ős társadalomnak a legmagasabb testülete voltak. Senáíus előbb az arisztokrácia képviselőiből álló tanácsadó testületként működött, később, a béke előtti időszakban a szenátus határozatainak törvényereje volt, a szenátusnak pedig egyéb hatásköre is volt. Jelentősége a dominancia időszakában csökkent.
A feudalizmus időszakában népi összejöveteleket is tartottak, pl. Március d májusi mező, amelyek az uralkodó éves találkozói voltak a hadsereggel.1 Ezenkívül a nemesség találkozóit is tartották, pl. a frankok esetében rendszeres gödrök és őszi találkozók, amelyeken az uralkodó legfontosabb szándékait értékelték.
A 9. - 10. században Franciaországban a tanácsadó testület a Curia regis volt, amely évente háromszor ülésezett. Később különleges kompetenciával rendelkező testületek különváltak a Királyi Kúriától. A királyi tanács, amely a királyi kúriához hasonló funkciókat látott el. Parlamentnek igazságügyi és egyéb hatásköre volt.
A birtokmonarchia időszakában általános államok jöttek létre, Oroszországban és Lengyelországban a Hercegtanács.
A középkorban Velence és Genova községekben - republikánus kormányforma a 12. - 15. században/találkozunk a törvényhozással. A jogalkotási tevékenységet a Nagy Tanács vagy a Kis Tanács nevű testület végezte. A városi köztársaságokban a tanács mellett "szenátust hoztak létre, amelynek hatásköreit" elsősorban a külpolitika és a kereskedelem területén alkalmazták.
A hosszú parlament idején a parlament más jogokat kényszerített az uralkodóra, mint pl.
> a parlament rendszeres összehívása, legalább háromévente, és annak összehívásának lehetősége az uralkodó beleegyezése nélkül, mivel az összehívás késik
> A Parlament üléseit nem lehet három évnél hosszabb ideig bezárni és elnapolni, vagy a Parlament felosztható, ha ülése kevesebb mint 50 napig tart
> az adók beszedésének tilalma a parlament beleegyezése nélkül
> a király és tanácsának hatalmának korlátozása. A fejlesztés ezen szakaszában a következőket is érvényesítették vagy megerősítették:
> parlamenti mentelmi jog
> a kötelező mandátum átalakítása reprezentatív megbízássá
> helyek parlamenti ellenőrzése
> a Parlament belügyeinek kiigazítása saját állásfoglalásai alapján, beleértve az eljárási szabályzatot is
A parlament és az uralkodó közötti kapcsolatok bonyolult és zűrzavaros fejlesztése tehát a legtöbb hatalom fokozatos átadását jelentette a végrehajtó hatalomtól a parlamentig, amelynek csúcspontja a forradalom és annak alkotmányos következményei voltak. Továbbá a Bill of Rights/BiQ of Rights 1689 és a Településről szóló 17017. évi törvény, amelyek meghatározták az uralkodó és a parlament közötti hatáskört a parlament javára, és kifejezték a törvény uralkodójának alárendeltségét.