kifejezzük az előadó érzéseit, hangulatát és akaratát,
a természetes hangokat utánozzuk velük,
kihívunk vagy figyelmeztetünk valamire.
Város és az előadó hangulata például közbeiktatásokban fejezzük ki ach, joj, fuj, juj, och, b, fíha, óha, ejha, ó, hm-hm, jaj.
Akarat vagy észrevétel például közbeiktatásokban fejezzük ki pst, mozogj, hé, íme.
A hangok, amelyeket háziállatok számára parancsolunk például közbeiktatásokban fejezzük ki chi, hijo, pr, hash, šic, kšá.
Az élettelen tárgyak vagy állatok által kiadott természetes hangok például közbeiktatásokban fejezzük ki bác, köntös, bum, šuch, frk, mňau, hav, kikirikí, tik-tak, gága, krá, hudri-hudri, csésze-kupa, mé, mú, bé, cupi-lupi.
Indulatszó nem változtatják meg alakjukat - nem hajlanak - nem hajlanak.
Helyesírási közbeszólások
Gyakran közbeiktatásokban írunk lágy i, í kemény mássalhangzók után is.
Példák: kikiriki, hijo, tik-tak, chihi, chi-chi, mihihi.
Sok közbevetést írunk dvojako.
Példák: joj vagy Hát jó,
vr vagy vàà,
čary-mary vagy vonalak-kancák,
kupás nagyító vagy cupi-lupi.
A közbeszólás benne van a mondatban külön, elválunk az utolsó mondattól vessző vagy felkiáltójel .
Igen, jön.