2017.7.30
Krista Kiuru, finn oktatási miniszter
Finnország az ihlet országa. Különösen Szlovákia számára. Körülbelül azonos a népessége, igényes infrastruktúra, összetett gazdasági fejlődés. Ezért érdekes figyelni, hogyan alakul az oktatása. Lehetőségünk volt a működésének legprofibb szájából többet megtudni - Kristy Kiuru, a Finn Köztársaság oktatási miniszterétől. Még miniszteri ülése előtt találkozott a tanári és szakmai közönséggel a pozsonyi Pálfy-palotában. Hálával fogadtuk el a meghívást, és a miniszter beszédéből kiválasztottuk az összes fontos ötletet.
A finn iskolarendszer minden nemzetközi összehasonlításban és mérésben összegyűjti az egyik díjat. Mi ennek a sikernek a "varázsa" ?
"Örülök, hogy veletek lehetek" - mondta szlovákul a finn miniszter az újságírókkal folytatott találkozó elején. Aztán angolul folytatta:
"Az elmúlt években a finn társadalom értékelte az oktatás fontosságát az egyén számára. Szegény mezőgazdasági ország voltunk, természeti erőforrások nélkül. 5,4 millióan vagyunk, és elmondható, hogy a legnagyobb és leghatékonyabb befektetés, amelyet Finnország valaha tett, az oktatási beruházás volt. E beruházás nélkül Finnország soha nem jutna oda, ahol ma van, és nem érné el teljes potenciálját, még akkor sem, ha rendelkezünk természeti erőforrásokkal.
Elmondható, hogy az elmúlt 100 év legnagyobb sikere éppen ezek az oktatási beruházások voltak, az egyének potenciáljának, a finn emberek potenciáljának kiaknázása érdekében. Enélkül nem jutnánk el oda, ahol ma vagyunk, továbbra is a volt szegény ország lennénk.
A finnországi oktatás hosszú távú támogatásáról a legfontosabb döntést két rövid hét alatt, 1969-ben hozták meg.
Egy dolgot tudtunk és használtunk - az oktatásnak nyilvánosan elérhetőnek kell lennie, függetlenül attól, honnan származik az ember, milyen társadalmi osztályból. Mindenkinek a lehető legjobb oktatást kell megszereznie. Az első oktatási átalakítási projekt Finnországban az 1970-es évek elején kezdődött. Elmondható, hogy akkoriban ez a vita nagyon nehéz volt, főleg a finnországi konzervatív pártokat volt nehéz meggyőzni erről az irányról. Ma eljutottunk oda, hogy erről a kérdésről egyáltalán nem esik szó, nincs senki, aki megkérdőjelezné az oktatás fontosságának előmozdításának folyamatát, amely megkezdődött, és a finnországi iskolarendszert számos más ország példájává tette . Finnországban nincs olyan politikai párt, amely bármilyen változtatást akarna végrehajtani ezen a rendszeren, vagy bármit is megkérdőjelezne ezzel kapcsolatban. Ma nem talál senkit Finnországban, aki megkérdőjelezné különösen az általános oktatási rendszerünket. Ugyanakkor el kell mondani, hogy ezek az alapvető változások nem egy-két év alatt történtek. Ez egy hosszú távú folyamat, amelyhez az összes érintett folyamatos beleegyezése és támogatása szükséges, ami szerencsére jelenleg zajlik. Egy ilyen folyamat nagyon hosszú időt, komoly politikai és polgári vitákat igényel.
Fontos szerepet tulajdonítunk az óvodai nevelésnek. Ez az alapja a 3–7 éves gyermekek fogásának. Mert ebben az időszakban alakulnak jövőjük alapjai az alap-, közép- és felsőoktatásban. Megcsináltuk.
Az iskolarendszerbe vetett bizalom
Ha kutatást végeznek arról, hogy Finnországban az emberek mit hisznek, a sikeres sportolók, királyok és nagyszerű személyiségek mellett az emberek hisznek oktatási rendszerünkben és az egész rendszerben.
oktatás. Ma az a helyzet, hogy általános bizalom van az iskolarendszer iránt, a tanárok iránt. Úgy gondolják, hogy a tanárok képzettek, jól motiváltak és jól tudják tanítani a gyerekeket.
Ugyanakkor a tanárokba vetett bizalom azt is jelenti, hogy nincs nemzeti szintű vizsgáztatási és tesztelési rendszerünk. Hiszünk a tanárok munkájának minőségében és felelősségében. Mindez az egyes tanárok egyéni képességeitől függ, hogy objektíven értékeljék és dolgozzanak-e a gyerekekkel. Az ismeretek értékelése csak egyénileg történik. A tanulók az országos vizsgával valójában csak az érettségi idején, azaz 19 éves kor körül találkoznak először.
Ha azt mondtuk, hogy Finnországban az érettségi vizsgán először szerveznek nemzeti vizsgákat a tanulókkal, ez nem azt jelenti, hogy nem teszteljük a diákokat hazánkban. Éppen ellenkezőleg, a vizsgák meglehetősen gyakoriak, és a tanárokat gyakran vizsgálják. Bízunk azonban abban a tényben, hogy minden tanár képes és kész értékelni saját tanítványát. Osztályozási rendszerünk olyan, hogy a leggyengébb eredményt négy, a legjobb tízet értékelik. Arra támaszkodunk, hogy amikor egy tanár értékel egy diákot, ez általánosan érvényes eredmény. Nem kell országos teszteket és kérdéseket feltennünk. Országos szinten csak a vizsgák és tesztek eredménye érdekel minket, amikor a hallgatók egyetemre járnak. Egyszerűen tudjuk, hogy amikor egy tanár értékel egy diákot, az igazságos eredmény.
Bízunk tanárainkban
Finnországban valóban nagyban támaszkodunk a tanárokra. Végül ez tükröződik abban, hogy a tanítás a társadalom egyik legrangosabb szakmája, és nem a fizetésekről beszélek. Miniszterként szerencsére nem kell fizetési kérdésekkel foglalkoznom, mert ez a téma a szakszervezeteké, vagyis a munkaadóké és a munkavállalóké. Általánosságban elmondható, hogy a tanárok fizetése Finnországban nagyjából megfelel a nemzetgazdaság átlagos fizetésének. Mindazonáltal ez egy olyan szakma, amely annyira rangos, hogy nagyon sok fiatal szeretne élni ezzel az életben.
A tanár szabadsága
Bár Finnországban vannak nemzeti tanterveink, ugyanakkor nagyban támaszkodunk a tanárok függetlenségére. Egyik tanárnak sem kell százszázalékosan betartania ezeket a tanterveket. A tanárnak kell megítélnie, hogy melyik osztályban tanítja, milyen tanulói vannak. A tanárnak kell eldöntenie, hogy szigorúan követi-e a tananyagot, vagy alkalmazkodik-e a tantermi valós élet igényeihez. Tantárgyán belül kiemelheti és kiegészítheti azokat a témákat, amelyeket fontosnak és szükségesnek tart a hallgatók számára. Úgy gondoljuk, hogy tanítványai és az életben elért sikereik érdekében a legjobb hittel teszi.
Ez az egyenlőség nagyon törékeny kérdés, mert nagyon jól tudjuk, hogy a szegregáció felé gyakran különböző tendenciák vannak. Ismerünk példákat Angliából is, ahol, ha az iskola található
problémásabb környezetben előfordulhat, hogy megpróbálják egy ilyen iskolát, az ilyen iskolából származó tanulókat más kategóriába sorolni. Azokat az iskolákat, ahol a lemaradásra vagy némi egyenlőtlenségre utalnak a jelek, igyekszünk azonnal segíteni speciális szakértőkkel és elemzésekkel a korrekciójuk érdekében tett lépésekkel. Évente 60 millió eurót költünk Finnországban az iskolák támogatására az ún problémás területek, hogy ne maradjunk le itt, és hogy ezeket az iskolákat egyensúlyban tartsuk másokkal.
A jó oktatás állami támogatása
A nyilvános konszenzus és az összes kulcsfontosságú téma megvitatása szintén nagyon fontos az oktatás magas színvonalának fenntartása érdekében az országban. Szerencsére Finnországban a nyilvánosság komoly érdeklődést mutat egy ilyen vita iránt. Ebben az összefüggésben nagyra értékelem az iskolai témákkal foglalkozó különféle szervezetek és egyesületek munkáját is, akik érdeklődnek az oktatásban zajló események iránt.
Legutóbb nagy vitát folytattunk az óvodáskorú gyermekek ellátásának szintjéről. Finnországban a gyerekek hétéves korukban kezdik meg az iskolát, ami azt jelenti, hogy megvitatják a hétéves korig tartó gyermekek gondozását. Finnországban 11 000 szülő közreműködött ebben a vitában (Finnország hasonló népességű ország, mint Szlovákia). Amikor ilyen általános kérdésekről van szó, nyilvános érdeklődés mutatkozik irántuk, és az emberek törődnek a dolgok jólétével. Az emberek és különösen a szülők számára is fontos annak biztosítása, hogy gyermekeik már óvodás korukban minőségi képzésben részesüljenek. A megbeszélésbe bevont szám egyértelműen mutatja, hogy az embereket érdeklik a nyilvános események és a körülöttük lévő élet.
Minden ilyen nyilvános vita fontos és nagyon komolyan kell venni. Az irodákban néha elfelejtjük, hogy vannak ügyfeleink. Ezek az óvodákban és iskolákban élő gyermekek tulajdonképpen az ügyfeleink. Úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a gyerekeket, mit gondolnak oktatási intézményeikről, hogyan oktatják őket. A szülőket aktiváló civil szervezetek is segítenek bennünket ezekben a kérdésekben, hogy valóban reprezentatív nyilatkozatot kapjunk munkánkról.
Valahányszor komolyabb jogalkotási beavatkozás történik az iskolai szabályzatban, amikor egy törvényt módosítanak, van egy fontos törvényi norma, mindig fontos ismerni a nyilvánosság véleményét. Tehát nem csak a szakszervezetekkel vagy a szülők szövetségeivel folytatott megbeszélésről van szó, hanem ilyen esetekben nagyon szorosan együttműködünk a civil szervezetekkel is.
A szülők sok helyet kapnak iskoláinkban, hogy sok kérdést konzultálhassanak a tanárokkal vagy az iskola vezetőivel. A közvélemény fontos az iskolák vezetőinek, de nekünk a minisztériumban is. Magunk is sok kutatást, felmérést végeztek, amelyek választ adnak arra a kérdésre, hogy mi a rendszerünkkel való elégedettség szintje, és hol jelentkeznek bizonyos gyengeségek. Folytatnunk kell ezt a kommunikációt, mert ha passzívak lennénk a kommunikációban, előfordulhat, hogy az egész oktatási rendszerünk összeomlik. "