A fájdalom, az éhség és a szomjúság az emberi élet egyik alapvető jelensége, amely évszázadok óta kíséri. A fájdalom a leggyakoribb tünet, amely az embert orvosához viszi.
Az ingerek széles skálája van a fájdalom érzékelésére, közös jellemzőjük a test veszélyeztetésének lehetősége. A fájdalom, mint komplex tapasztalat, egy fiziológiai és egyúttal a káros ingerre adott affektív (érzelmi) válaszból áll. Felfogható a károsodás elleni figyelmeztető mechanizmusként, de ennek a károsodásnak, sérülésnek kísérő jelensége is. Bár a fájdalomérzékelés neuroanatómiai alapjai az egyén méhen belüli fejlődése során alakulnak ki, a káros ingerre adott reakció specifikus formája - amelyet társadalmi, kulturális, pszichológiai, kognitív és örökletes tényezők befolyásolnak - a múlt tapasztalataitól vagy elvárásaitól is függ. Ez nagy eltérést okoz az emberek közötti fájdalomtűrésben.
A fájdalom szubjektív élmény, nagyon kellemetlen, és senki sem oszthatja meg mással. Megtanuljuk használni ezt a kifejezést életünk tapasztalatai alapján. A megnyilvánulásokat és tapasztalatokat nagyban befolyásolja az egyén nevelése és tapasztalata, vallási és szociokulturális vonatkozásai, valamint a napszak. A bőrben (legfeljebb 90 százalékban), az ízületekben, az inakban, a periosteumban, a csontvelőben, a belső szervekben és a központi idegrendszer magasabb területein található nociceptorok (fájdalomreceptorok) irritációja okozza. Ez az irritáció impulzussá alakul, amelyet ezután tovább továbbít a központi idegrendszerbe. A fájdalmas irritációt nemcsak külső tevékenység okozhatja, hanem kémiai irritáció is.
Több szempontból is feloszthatjuk a fájdalmat:
Krónikus fájdalom
Akutul kezdődhet (azaz akut betegség, sérülés vagy károsodás következtében), és krónikusnak tekinthető, ha a kialakuló betegség befejezése után is fennáll. Általában lassabban fejlődik, és tovább tart (több mint hat hónap). A krónikus fájdalom lefolyása ciklikus, javulás helyett gyakran súlyosbodik. A fájdalom megszüntetése gyakran kiszámíthatatlan. Krónikus fájdalom esetén a test védekezése hiányzik. Ez a fajta fájdalom számos területen befolyásolja az ember létezését, és gyakran a beteg fizikai, szellemi és/vagy társadalmi kimerüléséhez vezet. Más komorbid állapotok (depressziós pszichoszindróma) kialakulását eredményezheti. Az ilyen típusú fájdalom kezelése komoly problémákkal jár. A fájdalom kezelésének legfőbb akadálya annak elégtelen értékelése és mérése. A fájdalom megfelelő felmérését alapos és pontos kivizsgálással kell kezdeni, amelynek tartalmaznia kell a beteget, valamint azonnali vizsgálatát.
A fájdalom felmérése megfelelő értékelési eszköz használatát igényli. Az eszköznek tartalmaznia kell a fájdalom jellemzőit: helyét, intenzitását, jellegét és időfaktorát. A fájdalom felmérésének legpontosabb és legmegbízhatóbb módja a beteg saját jelzése a fájdalom jelenlétéről és intenzitásáról. Az orvosi személyzetnek a fájdalom minden területének felkutatására és rögzítésére kell összpontosítania az értékelés során. Természetesen az egyes helyszíneket egyenként kell értékelni, mivel eltérő kezelést igényelhetnek. Különböző fájdalomskálák használata sikeresnek bizonyult a fájdalom intenzitásának mérésében. Általában verbálisra és nonverbálisra oszthatjuk őket. Nem verbálisan alkalmazzák gyermekgyógyászatban vagy olyan betegeknél, akik nem tudják magukat kifejezni (pl. Nyelvi akadály) .A fájdalom intenzitásának meghatározása az egyik legszubjektívebb szempont.
A mérleg használatának az alábbi előnyei közül több van:
A fájdalom intenzitása napi 24 órás intervallum alatt változhat, pl. a napi tevékenységek teljesítésének követése. Az orvos számára előnyös, ha nyilvántartása van a páciensről a fájdalom kialakulásáról a fájdalomcsillapító kezelés céljainak elérése érdekében. Ezért a beteg számára ajánlatos a fájdalom aktuális állapotát feljegyezni egy fájdalomnaplóba. Az időfaktor meghatározásakor a fájdalom megjelenésére, annak időtartamára és gyakoriságára koncentrálunk. Itt találkozhatunk epizodikus fájdalommal (incidens fájdalom), amely mozgás vagy valamilyen tevékenység során jelentkezik. Ez a fajta fájdalom gyakran megjósolható és megelőzhető a fájdalomcsillapítók megfelelő és időben történő beadásával.
Az áttöréses fájdalom kiszámíthatatlan fájdalom, amely ráhelyezhető az egyébként jól kontrollált stabil fájdalomra. Az adag végén a fájdalom olyan fájdalom, amely közvetlenül a következő fájdalomcsillapító adag beadása előtt jelentkezik. Vannak olyan általános eszközök a fájdalom vizsgálatára, amelyek egyszerre több dimenzióból értékelik a fájdalmat, és ezért több információt nyújtanak. Ezek az eszközök azonban időigényesebbek, és használatuk megköveteli a kezdeti páciens-oktatást (idős beteg esetében tanácsos egy másik hozzátartozót oktatni). Ide tartoznak például a Fájdalomértékelési Útmutató, a Rövid Fájdalomjegyzék, az önellenőrzési nyilvántartás stb.
A nem megfelelő fájdalomkezelés leggyakoribb okai a következők:
Gondozás és kezelés
A minőségi ápolás sok elemből áll. Minden krónikus betegség, amelyet fájdalom kísér, életkortól függetlenül, társadalmi dimenzióval bír. Ez különösen a multimorbiditású időseknél kerül előtérbe, ami társadalmi szankciók láncolatát indíthatja el, amelyek végső soron befolyásolják az életmódot és az életminőséget. Kezdetben elegendő információt kell gyűjteni magáról a páciensről, valamint a fájdalomról és a kísérő jelenségekről, valamint az azokra adott reakciókról. Összpontosítunk a helyszín, az intenzitás, a minőség, az idő lefutása, a kiváltó és enyhítő tényezők, a kapcsolódó szindrómák, a napi tevékenységek kezelésének befolyásolása, a korábbi tapasztalatok, a fájdalom átélésével kapcsolatos reakciók és érzések.
A rákos betegek leggyakrabban krónikus fájdalmat tapasztalnak, bár az akut roham nem zárható ki (pl. Palliatív vagy egyéb műtét kapcsán). A kezelést a beteg általános állapotához kell igazítani. Folyamatosnak és tömörnek kell lennie. Minden változást alaposan meg kell magyarázni a páciensnek, hogy ne veszüljön el a kezelőcsoportba vetett bizalma. A halálosan beteg betegek ellátásának stratégiája azon az elven alapul, hogy a gyógyíthatatlan betegségből eredő tüneteket kezelve és enyhítve javítsák a beteg többi életének minőségét. A szomatikus problémák kiküszöbölése mellett nagyon fontos figyelembe venni az érzelmi, lelki és társadalmi igényeket.