A különbség köztük séta, kocogás és futás két nagyon specifikus, de kapcsolódó dologtól is függ: az energiaintenzitástól és az izomterheléstől.
Alapvetően vagy sem séta, kocogás vagy futás Van, hogy saját izomerőnknek köszönhetően testünket egyik helyről a másikra szállítjuk. Bár a gyaloglást viszonylag könnyű megkülönböztetni a másik kettőtől, sok kétértelműség merül fel abban, hogy mi is fut valójában és mi kocog.
Mindenesetre a legáltalánosabb értelemben joggingom szlovákul nagyon lassú futást jelent, amely nem haladja meg a 20-30 percig, amikor kocogás közben lehet beszélgetni párral, leggyakrabban kikapcsolódás céljából, vagy fogyáskor. A kifejezés pontos fordítása kocogás ebben az értelemben a kortárs angolból "szabad futás alkalmanként váltakozó járással".
Az energiaintenzitás mérésének legegyszerűbb módja valamilyen aktivitás és kísérő légzés. Átlagosan kb öt kalória/liter oxigén amelyet belélegzünk, és minél többet dolgoznak az izmaink, annál nagyobb az oxigénfogyasztásunk, és annál többet kell mélyen és gyorsabban lélegeznünk. Ez rámutat az erőnlét szintjének különbségeire is, ahol például az olimpiai sportoló rendelkezik kocogás nagyjából megegyezik a normál emberek futási sebességével, mivel jobb az aerob edzettsége és magasabb az állóképessége. Tehát amit egy sportolónak futásnak vagy kocogásnak minősítenek, az az izmok megterhelésétől és a tüdejének oxigénfogyasztásától függ.
Ezért is helyes az általánosan használt állítás, miszerint a futás az a sebesség, amellyel még beszélgethet. Ez azt jelenti, hogy kocogás esetén a tüdő oxigénterhelése nem akkora, mint a futásnál, ahol a levegőnk egyszerűen nem elegendő a beszélgetéshez.
Például a gyaloglás alacsony energiájú tevékenység, miközben gyorsulunk és gyorsulunk, az energiafelhasználás folyamatosan növekszik és növekszik. Addig kezdünk nehezebben lélegezni, amíg el nem érjük azt a pontot, amikor az energiaégés meghalad egy bizonyos határt, és megkezdődik a test optimalizálása, amely magasabb működési sebességre vált. Példa. A 8 km/h sebességgel sétáló gyalogos oxigénigénye magasabb, mint egy azonos sebességgel futó futónak. Tehát abban a pillanatban, amikor elérjük ezt a küszöböt, áttérünk a gyaloglásról a kocogás. Azonban az adott sebességgel történő kocogáshoz szükséges energiamennyiség sokkal kisebb, így a kocogás kezdetével az energiafogyasztás drámaian csökken.
Ez az ugrás a gyaloglástól a kocogásig, majd a futásig automatikusan megtörténik a testünkben annak érdekében, hogy optimalizáljuk a mozgás módját, valamint a test energiához való hozzáférését és felhasználását. Ez különösen fontos azok számára, akik a gyaloglást vagy a kocogást a súlyuk megőrzésének eszközeként használják. A gyors séta (különösen olyan, amelynek súlya vagy csuklója van a bokán) valószínűleg több kalóriát éget el, mint a kocogás. Így a lassú futás nem szükségszerűen több kalóriát éget el, mint a teljes, felső tartományban történő kocogás.
Következtetés
A gyalogláshoz, a kocogáshoz vagy a futáshoz energiára van szükség a testünk adott távolságon történő szállításához, de a futásnak van a legnagyobb energiaigénye, és a leggyorsabb élettani válaszokat is produkálja. A nagy különbség az, hogy a futás a kocogással vagy a sétával ellentétben hoz létre égés utáni hatás, ami időnként energiaégetést is eredményez fél órával a futás vége után.
Alkalmassági és egészségügyi szempontból már megértjük, hogy:
- Ha annyi kalóriát akarunk égetni gyaloglás közben, mint futás közben, akkor körülbelül kétszer kell megtennünk a megtett távolsághoz képest.
- A kocogás gazdaságosabban égeti az energiát, mint a gyaloglás, így kocogáskor kevesebb kalóriát égethetünk el, mint gyors gyalogláskor.
- A futás állandó kihívás a test számára, és minél gyorsabban futunk, annál több energiát használunk fel az adott sebesség fenntartására.
Végül testünk folyamatosan változtatja és optimalizálja működését. És folyamatosan hozzá kell igazítanunk a futási rendszert hozzám, hogy a testünk ne szokja meg az adott edzést, és hogy folyamatosan kénytelen legyen alkalmazkodni az új körülményekhez, mert csak akkor égünk messze a legtöbb energiától és csak akkor valóban haladunk előre.