tól től Katarina »2007. november 9., péntek, 19:49
Azért kezdem ezt a témát, mert amikor megnéztem a Slovny futbal http://www.dogs.wz.sk/viewtopic.php?t=760&start=75 témát, észrevettem, hogy van hafa, amely nagyon hasonlít az enyémhez, még akkor is, ha a hafikom nem papírjaid vannak
Ennek a fajtának a "nemzeti" jelzővel való hozzárendelése egy országhoz viszonylag nehéz, mivel egyértelmű a származása és az állam, ahol a jelenlegi formájának megfelelően tenyésztették és tenyésztették. Még az is kellően bebizonyosodott, hogyan került a származási országból a tenyésztő országba. Bemutatunk nektek egy kutyát, amelynek eredete a második világháború sorsának iróniájának és a három nemzet azon tagjának köszönhető, akik közvetlenül részt vettek abban a háborúban. A franciák és az amerikaiak a győztesek oldalán, a németek pedig vesztesként. De a németek végül győztesen jöttek ki e fajta nemzetiségi tulajdonításával kapcsolatban.
1945-ben az amerikai hadsereg katonái találtak egy elhagyott kutyát Franciaországban, amelyet kabalaként vittek magukkal Németországba. Velük lépett át a Rajnán, és Németországban találta magát, valahol Siegen közelében. A Siegen közelében lévő Ferndorfban a kutya valószínűleg nem vette észre az oszlop távozását, ezért ott maradt. A durva szőrű, kissé bozontos kutya fehér volt, sárga-barna foltokat viselt. A szakértők később Bretagne Griffon-nak (fauve de bretagne) hívták. Franciaországban azonban nincs ilyen néven hivatalosan elismert fajta. A vörös-fehér epagneul breton ott él, ami azonban jelen esetben kizárt, mert sima az arca és állát talált. Még mindig van egy durva szőrű sárga-fehér brikett grifón vendéen, és a durva szőrű dezertőr leírása jobban illik hozzá.
A Vendée és Brittany partokat a Loire torkolata választja el egymástól. A Marais Bretón a Vendée oldalon található. Többé-kevésbé fajtatiszta vadászkutya fordul elő mindkét oldalon. Függetlenül attól, hogy a leletek valóban Bretagne-ban születtek, vagy a Vendée-ből vagy Nor-mandiából származnak, lehetetlen volt amerikai katonákat megkérdezni, ezért pontos eredete nem ismert. Valószínűleg ez egy ismeretlen eredetű griffhez hasonló kutya.
A mintegy féléves fiatal kutya hetekig gazdátlanul barangolt Siegen környéki falvakban, és magának kellett gondoskodnia. Ételhiánytól szenvedve gyorsan lefogyott. Amikor két paraszt megtalálta, a helyszínen akarták eltölteni. Ilza Schleifenbaum, egy siegeni ügyvéd felesége azonban elhaladt a sors kedvező beavatkozása mellett, aki hallani sem akart rombolásáról és őrizetbe vette. A kutyát Peternek hívták, és az új tulajdonosokkal együtt erősebbé vált, képes védővé nőtte ki magát. Fogalma sem volt arról, hogy Ur Peter néven egy új fajta alapítójának szerepében lép be a német kinológia történetébe.
Csak egy kutya nem lehet az alapja egy új fajtának. Ehhez két egyénre és logikailag az ellenkező nemre van szükség. Egy közeli tanyán, ahonnan Ur-Peter nőtt fel, Mrs. Schneider egy Fiffi nevű nőstény rókaterrier birtokában volt. Gazdája személyesen ismerte Mrs. Schleifenbaumot, így mindketten tudtak a másik kutyáról. Nem tudva, hogy ez ösztönözte, de a hír elterjedt, és Peter és Fiffi utódokat szült. Sárga, fehér és barna kutyusokat találtak az alomban. Azonban nem mindegyik került be a VDH törzskönyvbe. Csak a szukák, Zottel és Hexe részesültek ebben a megtiszteltetésben. Valószínűleg csak ők voltak alkalmasak további tenyésztésre.
A kromfohrländer fajtában ritkaság az alapító anyjának, Fiffinek a kora abban az időben, amikor e faj céljából első utódját világra hozta. Akkor 18 éves volt! Ugyanilyen érdekes az életkora, amikor megszülte utolsó almát. Abban az időben valamivel több mint 24 éves volt. Természetesen ezeket az adatokat semmilyen formában nem rögzítik hivatalosan, mert Fiffinek nem volt törzskönyve. Csak Schneider asszony személyes nyilvántartásából származnak. Tehát bízhatunk bennük, de nem muszáj. Bár Fiffi öregségét Dr. állatorvos is megerősítette. Tollmächer, aki állítólag kiskutyaként ismerte, de közvetlenül részt vett a kromfohrländer fejlődésében, így állítása céltudatos lehet (és nem is).
Mindenesetre a tenyésztők a hosszú élettartam okát a kromfohrländer-nek tulajdonítják, a Fiffi életkorának az utód utódok idején. Nem ritka, hogy ezek a kutyák 20 évesek. A 17-18 éves kor a normál átlagot is eléri! Természetesen a szakértők abszolút nem társítják ezt a jelenséget a Fiffi-hez, mivel a legtöbb közepes méretű fajta e korig él.
CÉLKÉNT TETT
Ilza Schleifenbaumovának és barátnőjének a kutyák párzása idején nem voltak jelentős tenyésztési céljai. És már nem akartak új fajtát tenyészteni. Egyszerűen szórakozásból tenyésztették kutyáikat. A kutyák minőségi felépítésére azonban a már említett dr. Tollmächer, aki szó szerint arra kényszerítette a két hölgyet, hogy egyesítsék Pétert és Fiffit. Végül akár hét párosítás is történt, de csak kilenc egyén vett fel a méneskönyvbe. Dr. Tollmächer mindent felügyelt, beleértve a kutyák alkalmasságát a további tenyésztésre, így a rekordok alacsony száma nem lepődhet meg.
Semmi sem tart örökké, és még Fiffi sem válhat örök mobillá az utódok születésekor. Amikor meghalt, Peter partner nélkül maradt. De nem sokáig. Nem tudjuk, kinek állt a beltenyésztés ötlete, de újabb keresztezés zajlott Péter és Hex lánya között. Ebből az összefüggésből származott Muck kutya. Egy másik apával borított lánya Zottel volt, aki két kiváló egyént - Dagát és Duxot - szült.
Egy másik kutya, Bento, nem volt különösebben kivételes megjelenésű, de mégis felvették édesanyjához, Zottelhez. Ebből az alomból Benno, Bimbo, Bautz és a szuka Bazi került be a méneskönyvbe.
A beltenyésztés kockázata közismert, de a kromfohrländer esetében nem nyilvánultak meg jelentősen. Talán csak a kabátot érintette. A barnulási és fakulási nyomok elhalványultak. A kutyák általában szépek voltak, de a bundájuk színe kopott színárnyalatokra emlékeztetett, mint például a sárga és a barna. Schleifenbaum kétségbeesett volt. Nem volt tenyésztési tapasztalata, és amikor még Tollmächer sem tudott tanácsot adni neki, elkezdett beletörődni abba, hogy már nem fogja kijavítani kutyái elkényeztetett szépségét.
Ekkor azonban Schneiderová ismét belépett a "játékba", és Fiffi halála után nem vett részt további tenyésztési munkákban. Bemutatta barátját Otto Bornernek, aki azt tanácsolta Schleifenbaumnak, hogy térjen vissza az elejére, hogy megoldja ezt a problémát, csak más kutyákkal. Így Fiffi helyett egy nőstény rókaterrier Elf és Peter lett az unokája, Benno.
AKI SZÜLETETT
Aktív korában ez az úr Németország egyik leghíresebb kinológusának tartotta magát. A második világháború befejezése után bekapcsolódott a német kinológia kialakításába, és a VDH első ügyvezetője lett. Kezdetben teljesen más kutyákat tenyésztett, de miután kapcsolatba lépett a kromfohrländerrel, úgy döntött, hogy saját almot tenyészt. Tenyésztési céljai azonban különlegesek voltak. A fajta rezisztenciájának vizsgálatát tervezte, ezért nem oltotta be a született kölyökkutyákat a kutyák leggyakoribb betegségei, például a kutyák és a hepatitis ellen. A Kromfohrländer nagyon jól teljesítette ezt a tesztet. Ez azonban nagyon régen volt, ezért nem ajánlott, hogy a fajta mai tenyésztői naiv módon gondolják azt, hogy egyedeiket nem kell oltani.
Ezen a teszten kívül Otto Borner sokkal többet tett a fajtáért. Azon dolgozott, hogy az FCI elismerje. Hatása nélkül a kromfohrländer a mai napig nem lehet elismert fajta, de figyelembe véve a nevezettek lobbiját, ez körülbelül tíz évvel az első alom után történt, ami hatalmas siker.
Borner egyszer sok barátot ellenséggé tett egy személyes találkozóval, amellyel népszerűsítette a Kromfohrländer-t a VDH-nál. Ha nem lenne szuverén és magas pozíciója a német kutyás életben, akkor véget érhetett volna karrierje.
Valószínűleg nincs még egy ilyen kutya Németországban, amely szétzúzná az ottani kinológia integritását. A Kromfohrländert a kezdetektől fogva elismerték, de elkárhozták is. Egyes tenyésztők nem szándékoztak őt bárkinek elismerni a világon. Még a nevét sem fogadták el, és az ide tartozó kutyákat csak Siegen-i gazemberekként írták le. Ilza Schleifenbaumnak is el kellett viselnie az övét. Rendszeresen verbálisan bántalmazták a kiállításokon, és 1956-ban egy oldenburgi kiállítás során valaki meg akarta mérgezni egy aranyéremmel kitüntetett kutyával.
Az állapot teljes javulása még ma sem következett be, azaz 50 évvel a fajta születése és 40 évvel az FCI általi elismerése óta. Egyes kinológusok átkozják a kromfohrländert, jobban szeretik, ha nem létezik, mások a nemzetközi porondon mutatják be.
Egy idő után Schleifenbaum úgy döntött, hogy hivatalos kutyaként népszerűsíti kutyáját. Ennek a szándéknak csak egy maroknyi ismerősében talált támogatást, még a családja sem állt mellette, de nem adta fel. Rájött, hogy céljának eléréséhez először találnia kell megfelelő nevet kutyájának.
A Siegen és Wittgestein közötti hegyi tájat hivatalosan Krumme Furche-nek hívják, de az emberek egyszerűsítették Krom-Fohrig. A Schleinbaumoknak volt egy házikója a környéken, amelyet Ilza asszony szeretett meglátogatni. Kromfohrländer-nek nevezte el ezt a szerelmi régiót, ami Krom-Fohr-i lényt jelent.
tól től Iwka »2007. november 9., péntek, 19:51
tól től Vikiki22 »2007.11.10. Szo 20:01
tól től Katarina »Vas 11.11.2007 18:28
Ha itt találok valamit, hozzáfűzöm:
INT név: Kromfohrländer
SK név: Kromfohrländer
Csoport: Kísérő kutyák
Szakasz: Kromforlender
FCI: 192
Származás: Németország
Eredete: 20. század
Kutya súlya: 10 és 14 kg között
Kutya magassága: 38 és 46 cm között
Női súly: 10 és 14 kg között
Női magasság: 38–46 cm
Kabát: nincs meghatározva
Fül: Rövid
Egyéb: Két változat (durva szőrű, sima szőrű)
Ha további információval rendelkezik erről a fajtáról, írjon ide
tól től Katarina »Vas 11.11.2007 18:41
F.C.I.-Standard sz. 192/12.10.1998/GB
Kromfohrländer
Származási ország:
AZ EREDETI EREDETI SZABVÁNY KIADÁSÁNAK DÁTUMA: 1998.10.12.
Használat:
Szociális kutya.
FCI OSZTÁLYOZÁS:
9. csoport társadalmi fajták.
10. szakasz Kromfohrländer.
Nincs teljesítményteszt.
RÖVID TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÓ:
A Kromfohrländer az egyik legfiatalabb német fajta, amelyet 1955-ben nemzetközileg is elismertek. A neve az észak-Rajna-Vesztfáliában Siegen közelében található "krom Fohr" (görbe barázda) régió nevéből származik, ahol ennek a fajtának az első tenyésztője, Ilse Schleifenbaum . Ez a fajta rokonszenves temperamentumot örökölt őseitől, a durva szőrű terriertől és a nagyszerű Vendée grifftől.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Közepes méretű kutya. Kétféle változatban fordul elő, a kabát típusa szerint megkülönböztetve - durva és sima hajú.
FONTOS ARÁNYOK:
A test hossza valamivel nagyobb, mint a marmagasság.
TERMÉSZET/Hőmérséklet:
Alkalmazkodó, nyugodt és vidám társ és házi kutya, kissé idegenek számára fenntartva, enyhe vadászati ösztönökkel.
FEJ:
Koponyarégió:
Koponya: Enyhén lekerekített, elülső púp nélkül. Homlok ránc különálló.
Stop: Jól megjelölt.
ARCTÁRS:
Orr: Közepes méretű, széles, nyitott orrlyukakkal, lehetőleg fekete, barna megengedett.
Pofa: A pofa hossza 1: 1 a koponya hosszával. A pofa és a koponya síkja párhuzamos, az orrhíd egyenes, ésszerűen széles. A profilból és felülről a pofa kissé elvékonyodik az orr hegye felé.
Ajkak: szorosan illeszkedő, nem túl nehéz. Az ajkak széle zárt, sötét színű.
Pofák/fogak: Pofák erősek, szabályos és teljes ollós harapással (42 fog a kutya fogmintája szerint), azaz. a felső metszőfogak szorosan átfedik az alsó részt. A fogakat az állkapocsra merőlegesen helyezzük el, a fogócsípés megengedett.
Arc: Erősen izmos, közel az alsó állkapcshoz és az arccsontokhoz.
Szem: közepes méretű, ovális, enyhén lejtős. Sötétbarna, középbarna megengedett.
Fülek: magasra és a fej oldalán helyezkednek el. Félig hajtva, a fül hajlata nem fekszik magasabbra, mint a koponya koronájának síkjában. Háromszög alakúak, lekerekített hegyekkel és a fejhez közel helyezkednek el. Nagyon mozgékony, a hangulatnak megfelelően hordozva. Kissé lehajló fülek megengedettek.
KRK:
Profil: ferdén emelkedik, hátul kissé ívelt.
Hossza: közepesen hosszú.
Alakja: Erős, hátul jól izmolt.
KABÁT HAJJA: Szorosan illeszkedik, nincs laza bőre.
TEST:
Felső vonal: Egyenes, kissé hosszabb, mint a marmagasság.
Marja: Jelzett
Hát: Erős, egyenes; közepes hátsó vonal.
Ágyék: Kissé keskenyebb, mint a mellkas, jól fejlett.
Máj: kissé lejtős és jól izmolt.
Mellkas: kissé széles és mély, a szegycsont vonala a könyök szintjén helyezkedik el. A bordák kissé lekerekítettek, az elülső mellkas kissé kiálló.
Has: csípőig húzva.
FAROK:
Levágatlan, közepesen hosszú, gyökerénél erős. Kard alakú, enyhén csavarodott farok megengedett. Farok fajtánként. Nyugalmi állapotban, hegyével kissé felfelé függesztve, szablyaként mozog a háta felett.
Végtagok
Mellső lábak:
Elölről nézve egyenesek és függőlegesek.
Vállak: Jól izmoltak, a lapocka meglehetősen hosszú és lejtős.
Felsőkar: A lapocka szöge körülbelül 110 °, jól izmolt.
Könyök: Természetesen közel a testhez, sem kifelé, sem befelé. Körülbelül 120 ° -os szög.
Alkar: kissé hosszabb, mint a felkar; merőleges a talajra és erős.
Metatarsalis ízület: Jól fejlett, de nem túl erős és terjedelmes.
Támasz: Elölről nézve viszonylag rövid, egyenes alkar. A profilból nézve a nagylábujj kissé lejtős.
Elülső lábak: Enyhén íveltek, lábujjak szorosan egymás mellett. Karmai erősek, a párna jól fejlett, sötét színű. Könnyű karmok megengedettek.
Hátsó szél:
Hátulról nézve egyenes és merőleges a talajra.
Comb: Jól izmolt, a csípőízület szöge körülbelül 100 °
Lábak: Szálkás, combja körülbelül 105 °
Csánk: Hasonló a mutatóujjhoz, de merőleges a talajra. Pásztorok nélkül.
Hátsó láb: Ugyanazok a jellemzők, mint a lábfejek.
MOZGALOM:
Az elülső lábak sima, aktív, egyenletes mozgása, tágas futása és a hátsó lábak jó mozgása. Szeret ugrani, nem mellesleg.
BŐR:
Jól kinyújtva az egész testet és közel a testhez. Karakterek szerinti pigmentáció.
KABÁT HAJ
Kabát:
Durva szőrű fajta - sűrű, durva szerkezetű, szakállal. A marmagasság és a hátsó rész legfeljebb 7 cm. Oldalán rövidebb, kb. 3 cm. A háton és a végtagokon a szőr durvább, mint a csípőn. Hosszabb haj az arcon és a pofán. A füleken lévő szőr megfelel a testen lévő haj típusának.Az aljszőrzet rövid és puha.
Sima hajú változat - vastag, sima szőrzet, szakáll nélkül. A marmagasság és a hátsó rész legfeljebb 7 cm. Oldalán rövidebb, kb. 3 cm. Szőrzet a test közelében. A szőrzet hosszabb a füleken, az alsó nyakon és a mellkason. A farka jól szőrös. Jelentős szőr kívánatos az elülső és a comb hátsó részén. Rövid szőrzet az arcán és az orrán, az aljszőrzet rövid és puha.
SZÍN:
A testen: Az alapszín fehér, világosbarna, barnás vagy nagyon sötétbarna jelzéssel, különböző méretű foltok vagy nyergek formájában. Ha az aljszőrzet barna, akkor a hajvégek feketeek lehetnek.
A fejen: Világosbarna, barnás vagy nagyon sötétbarna jelek az arcon, a szem felett és a füleken. A lehető legszimmetrikusabban elosztva egy fehér jellel, amely megszakítás nélkül a homlokig vagy az nyakszirtig ér (szimmetrikus maszk a jelzéssel).
MAGASSÁG ÉS SÚLY:
Marmagasság:
38 és 46 cm között.
Súly:
11-16 kg-os kutyák.
9 és 14 kg közötti nők.
HIBÁK:
A fenti pontoktól való bármilyen eltérést hibának kell tekinteni, és a hiba súlyosságának pontosan arányosnak kell lennie annak mértékével.
Súlyos hibák:
Csillogó szemek.
Túl világosbarna karakterek.
Fekete árnyékos foltok barna aljszőrzet nélkül.
Hiányzó karakterek a testen.
Jelentősen kiegyensúlyozatlan (aszimmetrikus) karakterek a fején.
DISKVALIFIKÁLÓ HIBÁK:
Kiegyensúlyozatlan temperamentum (agresszió vagy túlzott félénkség).
Alul- vagy túllőtt száj.
Hiányzik több mint 2 szék vagy több mint 3 molar (premoláris).
Kék szemek.
Jegyzet:
A felső vagy az alsó állkapocs egyik hiányzó metszőfoga, valamint egy kissé hosszabb vagy rövidebb szőrzet nem minősül kizáró hibának, ha a kutyát más tulajdonságok miatt kiválónak vagy nagyon jónak jellemzik.
Azokat a kutyákat, amelyek egyértelműen fizikai vagy viselkedési rendellenességeket mutatnak, kizárni kell.
A hím állatoknak két látszólag normális herének kell lennie, amelyek teljesen leereszkednek a herezacskóba.
Re: Kromfohrländer
tól től Mackie »2008.08.16., Szombat, 19:03