Katarína Janečková fiatal festőművész kiállítása látható Pozsony Sogájában. Festményeitől nem lehet letagadni sem tekintetet, sem poént.
2014. február 5-én 16:00 órakor Lucia Štrbáková, a szerző művészetelméleti szakember
Katarína Janečková festményeit semmi sem játssza, amik nem.
Katarína Janečková festést tanult Csudai Ivan műtermében a pozsonyi Képzőművészeti Akadémián. Ezen háttér alapján a fiatal szerző festői módon fejezi ki magát, anélkül, hogy átfedne a konceptuális művészettel.
Ez a meghatározás eleve játékosságra, kikötött komolytalanságra, sőt színes "kicsapongásra" predesztinálja. Festményei kifejező beszéddel mondják el, formálisan közel állnak Andrej Dúbravský műveihez, akivel a stúdióban találkoztak.
Mindezen körülmények eredményeként számos foltos vászon látható, kissé kullancsos témák élénk festésével, amely ugyanolyan vidám, mint a virágzó bermuda nadrág.
Július Barczi és Nina Gažovičová kurátori koncepciójában láthatja őket a pozsonyi Soga aukciós teremben Ennyi hal olyan kevés idő címmel.
Nők és férfiak, Pop és Paradicsom
A legújabb festményciklust tavaly hozták létre egy kanadai halászfaluban, Newfoundland szigetén. Katarína Janečková nem hagy igazolt témákat, vagy a tájfestés és a női aktok utólag benyújtott műfajainak kombinációját.
A szelíd szőkék, a sorsdöntő vörös hajúak vagy az elbűvölő barnák itt nyugodtan mutatják meg meztelenségüket. A környező "paradicsom" érintetlen természete, valamint a vízfelület a női szimbolikát képviseli: olyan elem, amely támogatja női aspektusukat.
Az egyik történetrétegben azonban egy betolakodó gyakran megjelenik egy mackó "bestial" formájában. Néha gazember támadó, máskor csak a bokrokba rejtett kukkoló.
Minden festmény cselekménye az örökké forró férfi-női téma variációja, amelyben a nőiség teljességében és felhajtás nélkül jelenik meg, míg a férfiasság viszont állati formába burkolódzik.
Janeček festményeinek szereplőire azonban nemcsak vadásznak, hanem aktív vadászokká is válnak. Ennek bizonyítéka a lányok egész sorozatának leplezetlen lelkesedése, túlzott méretű zsákmányokkal a karjukban.
Harcsa, 130 x 90, 2013.
Lehetőség az örömre
A szépség és a fenevad ismételt témájában Janeček átkozása a női szexualitásról felesleges inotatok nélkül szól hozzánk. A medvék és a papulák körül guruló hatalmas harcsa sokatmondó szimbólumokat alkot. Úgy tűnik, hogy a mese mitológiájának szó szerint csak a Tűzmadár előzné meg őket.
Nehéz megítélni, hogy meghökkentésre érdemes provokációról van szó, vagy inkább egy első tervről, amelyet nem léptek túl. A festményektől azonban nem tagadható meg a látvány és a vicc, csakúgy, mint a nyilatkozat brit egyenessége. Úgy tűnik, hogy a festő meghatározta az irányt és a célját, és kitartóan követ egy könnyű lépést.
Festményeit nem játsszák olyanokon, amelyeken nem. Matisse fauvizmusának értelmében működnek: mint egy kanapé fáradt szem nyugtatására. Lehetővé válnak a festés örömére, a kikapcsolódásra, nem pedig a mély elmélkedésre.
Kíváncsi és fiatalok keresik a boldogságot éjjel, 150 x 180, 2013.
Azonnali őszinteség
A fiatal művész másik, depressziósabb álláspontja az apának szentelt sorozat. Ez egy bensőséges kijelentés, arról, hogy szomorú emlékekből festette ki magát, ami hatásával személyes művészetterápiával is lehetséges. A nézőt megérinti annak az azonnali közvetlensége, ahogy a szerző kisebb formátumokban bejut a saját múltjába, a gyermekkor archívumába és elmondja saját történetét.
Érdekes látni, hogy Janečková átfogóan más témába merül a kiállításon, de hasonló közvetlen őszinteséget észlelni benne.
A kiállítás végső értékelése a néző belső beállításaitól és ízlésétől függ. Ha szellemi töltetet vár a művészettől és a mai aktuális témák kifejeződését, jelentős alultápláltsággal távozik a kiállításból.
Éppen ellenkezőleg, ha egy észlelési élmény vagy szó szerinti vizuális élvezet híve, akkor (talán) észhez tér. Különösen el fogja távolítani a mosolyát az ajkán és egy kissé erotikus élményt.