Október 2-án, pénteken apánk a mennybe ment. Nem szándékosan írom apámat, mert mindig apának hívtam. Minden benne volt: egy felejthetetlen élményekkel teli gyermekkor, amelyen keresztül megtanított minket szembenézni az élettel, megismerni az utak szövevényét vagy megbirkózni.
Gyerekként talán banalitásnak tartottam. Kis titkaink voltak. Felfaltam őket. Ma kétgyermekes anyaként, felnőtt nőként megértem, hogy mit akart nekünk tanítani és miért. Ma megértem, hogy mit adott nekem, és hogy a vele töltött pillanatok milyen óriási gazdagságot jelentenek (nemcsak) nekem. Ő volt a legjobb srác a világon. A nőket tisztelő katona volt. Apja volt, aki szerette a családját. Olyan ember volt, aki diplomáciája révén primitíveket is kezelt. Ebben volt egy harcos. Bár sokan azt hitték, hogy alibi-néma. Tudta, mikor kell csendben maradni. És ha beszélt, ezek olyan kijelentések voltak, amelyekre halálig emlékeznénk. Beszélhetett mindenkivel. Nem utasította el a koldust vagy a "pápát". Soha nem hazudott, mindig az igazat tanította. Annak ellenére, hogy megvoltak a kis titkaink.
Számomra ő volt valaki, akivel minden nap szívesen találkoznék minden férfiban. Érett, őszinte, igaz fiú, aki mindig is megállta a helyét. Ma olyan férfiakra van szükségünk, akiket nem vezetnek félre, akik nem fütyülnek a banális nehézségekre és akadályokra. Ma olyan apákra van szükségünk, akik megvédik családjukat, akik (nemcsak) példát mutatnak a saját gyermekeik érettségében és felelősségében. Nagyon sok gyerek mindig meglátogatta apánkat. Mert érzékelték atyai jóságát, ami talán még nem volt otthon olyan mértékben. És ez volt a legnagyobb ajándéka.
Ez a legnagyobb örökség, amelyet folytatnunk kell. Bárcsak annyi férfi lenne, mint ő. És ezért volt, mert a saját apja tanította erre. Férfi lét. Nem torta. Férfi lévén annyi, mint apám mondja: "Ő volt a legjobb srác a világon."
Srácok, emlékezzetek apáitok üzenetére. Lehet, hogy nem az apád volt, de mindenki találkozni fog az életben az igazi "apával". Aki támogat, aki itt van érted, amikor szükséged van rá, aki megmutatja, merre menj és hogyan élj. Emlékezzünk apáink erre az örökségére!
A cikk szerzője, Erika Löbbová a Szlovák Újjászületési Mozgalom tagja.
Erika fiával és a mozgalmunk kollégáival. Balra: Erik Sahul, középen: Marián Chudý, jobbra: Martin Frivaldský. Fotó forrása: SHO
Legyen a Právo Národa újság olvasója.