Mária Ďuríčková
1919. szeptember 29-én született Zvolenská Slatina faluban, paraszti családban. Szülőhelyén járt népi- és polgári iskolába. Aztán a lučeneci Tanárintézetben tanult, ahol 1938-ban végzett. 1949-1951 között szlovákul és oroszul tanult távol a pozsonyi Károly Egyetem Neveléstudományi Karán, ahol hat félévet töltött. Tanárként dolgozott Horni Tisovníkban, Žitnában, Šajban (Strelníky), Omastinában és 1945-1951-ben Pozsonyban. Ezután egy évig a Družba magazin főszerkesztője, egy évig a Zornička főszerkesztője, 1954 óta pedig a Mladé letá kiadó szerkesztője volt. 1969-1970-ben a megújult Slnieček, a gyermekeknek szóló irodalmi havilap főszerkesztője volt. Slnieček ideológiai orientációja azonban nem felelt meg a kialakulóban lévő normalizáló hatalomnak, ezért Ďuríčkovának le kellett mondania a főszerkesztő tisztségéről. Már nem munkát keresett, hanem profi író lett. Pozsonyban hunyt el 2004. március 15-én.
Több művét forgatták, pl. Mi a kilencediktől (1963), és futok a világ határáig (Majek Tárajek novellája alapján, 1981), Kulcsok a városból (1982), Csodálatos harmat (1988), animációs televíziós esték Danka és Janka (1970) és Pozsonyi mesék (1992) -1994).
M. Ďuríčková verset és prózát fordított oroszból, csehből és németből, több együttest összeállított és szó szerint szerkesztett az egykori Szovjetunió nemzeteinek mesekincséből, pl. Bohatier Kremienok (1965), Laponček Sampo (1974), Hét színű virág (1975), Látatlan szépség (1977), Csoda nyír (1983) és mások.
M. Ďuríková könyveit az európai nyelveken kívül a japán nyelveken kívül 21 nyelvre is lefordították.