A 2013-as pénzügyi év szembesítése saját előrejelzésével elég büszkén hangozna, ha a művészi benyomást nem rontaná el a hiány öt százaléka.

kicsit

Az ötös azon a feltételezésen alapult, hogy Brüsszel engedi a gyeplőt, amit meg is tett. Végül néhány hónappal később az Eurostat arról számol be, hogy a szlovák hiány 2013-ban meghaladta a GDP három százalékát - vagyis a költségvetést nem sikerült teljesíteni. Ez azonban csak néhány tized lesz a vessző után. Sajnálom, Kazimir & Fico. Bár mindannyian tudjuk, hogy a december, amelyet nem számolnak, katasztrofális kiadási hónap.

Az egyik oka annak, hogy a hiány nem ment olyan messzire, mint a kétezer kilencedet és tizedet túlélő kibik várták, minden bizonnyal az, hogy a pazarló mentalitást több politikai számítás is hátráltatta. Jelentősebb és legjelentősebb az elmúlt évre nézve az, hogy azok az intézkedések, amelyekkel a Kažimír & spol. úgy tesznek, mintha javítanák az államháztartást, legjobb esetben placebót jelentenek, rosszabb esetben pedig meghosszabbítják és súlyosbítják a betegséget.

Annak egyértelmű jele, hogy a tüneteket "kezelik", és az okok érintetlenek maradnak, inkább trend, mint stagnálás, de akár a hiánynak az egyszeri intézkedésektől függetlenül hosszú távon létrejövő részének enyhe növekedése is. Az adók emelése után, amely a válságban teljesen egyedülálló (ha a jövedelmek növekednek, akkor az adók, nem pedig az illetékek révén), az év meghozta az adóengedélyt, meghosszabbította a kollektív szerződések és egyéb különlegességek érvényességét, amelyek külön-külön sem együttesen bonyolítják vagy akadályozzák az üzletet.

A zavaros filozófiát legjobban a kormányzati kommunikáció zászlóshajója bizonyítja - az adóbevallások üldözése. Kivéve, ha csalók ellen kell eljárást indítani és a csalást büntetni. Az államnak azonban van rendőrsége, ügyészsége, bíróságai. És lehet, hogy még egy adókra szakosodott kobra is van. Csak nem olyan átfogó jogszabály, amely vakon zümmög mindent, ami közepes és kicsi, ami munkát ad és értéket teremt.

Az üzleti környezet 2013-ban még elviselhetetlen abszurditása tökéletesen tükröződik abban a gyakori jelenségben, amikor a járulékfizetés egy késedelme után az önálló vállalkozó vagy sz. r. ról ről. a társadalombiztosítási ügynökség, amelynek állami kórházai több tízmillióval tartoznak, fenyegeti az ügyészeket.

Annak érdekében, hogy senki ne gondolja, hogy az abszurditás csak az üzleti világot érintette, hadd tetszik neki az év fiskális kimutatása: "Az uniós pénz nélkül sajnálnánk csöpögni" (Robert Fico). Szépen nézünk ki, amint ez igaz, elnök elvtárs. Tényleg - miért nem csöpögtünk le 2004 májusa előtt?