meghalni, meghalni, meghalni, rozk. die doc.
1. ne élj, halj meg: u. természetes halál, u. váratlanul, hirtelen, hosszú betegség után, u. rák esetén;
u. fulladás (te.);
u. éhség, éhség, bánat, bánat;
Hősiesen halt meg, mint egy katona. (Fog.) Őszintén meg akarok halni. (Bend.) Apám bilincsben halt meg a nemzetért. (Vaj.);
majdnem meghalt (a csoda nem halt meg) a félelemtől, a félelemtől, a nagy érzéstől, nagy félelmet érzett, nagyon megijedt;
Martin a kezemmel halt meg. Elvágtam a torkát (Švant.) Megöltem;
darmodaj meghalt, humoros emlékeztető született, hogy valamit fizetni kell, hogy nem ingyen adják
● hívás. (nem volt) sem életben, sem haldokló a) hosszú ideig súlyos beteg volt;
b) reménytelen helyzetben volt;
2. dil. (kinek) meghalni vágyakozással: Én tényleg nem halok meg érte. (Egy csapat.)
3. alap hígított. elhallgattatni, elpusztulni, meghalni: Mindenkinek a szívébe átjut a zokogás, megrázza, és a mellkasában fog meghalni. (Min.);