Főmenü
2014.08.16
A várdomb felé vezető úton az idősebb nagy hölgynek pihennie kellett, mert hordóval mászott, és ez túl sok volt neki.
Kiálltam egy beszédért, és világossá vált, hogy a hölgynek tizenkét (!) Műtétet végzett a csípőízületén és a bokáján, és még mindig fáj.
Imát ajánlott nekik, és a lány habozva beleegyezett.
Imádkoztam, hogy a fájdalom elmúljon a csípőízületeimtől.
Először nem történt semmi, és a hölgy azt mondja
-hát nem történt semmi.
Úgy gondolom, hogy néha többször és csak türelmesen kell folytatni
és újra imádkoztam, és feltettem a kérdésemet, mit mondott nekem a hölgy
-nos, semmi sem történt megint.
ezért ismét röviden imádkoztam, és újra megkérdeztem, mi történik most
és azt mondta nekem
- nos, egyáltalán nem történt semmi, mondtam, azon nem lehet változtatni.
De azt mondom, kitartanod kell, mert bármi mozog egy kicsit, akkor működni fog, mert ma három emberért imádkoztam, és mindenki meggyógyult.
Javasoltam kipróbálni a tagokkal, de a hölgy azt mondja nekem, hogy nem fájnak annyira, de ami igazán fáj neki, azok a borjak, szóval hadd próbáljam meg a borjakért szóló imát.
Rendben, megfogtam a borjaimat, és röviden, az Úr Jézus nevében, parancsoltam a fájdalomnak, hogy távozzon.
A hölgy bélyegezni kezdett. Ismételtem az imát, és néztem, ahogy a hölgy olyan furcsán néz rám és kérdez
- Hogyan csinálod?
Most megkaptuk, amire szükségünk volt, a következő imára a borjak teljesen elengedtek, és elmagyarázhattam a hölgynek és a férjének,
hogy ezt írja a Szentírás azokról, akik hisznek az Úr Jézusban:. kezet tesznek a betegekre, és meggyógyulnak.
mert Jézus Krisztushoz való üdvösségünk evangéliuma az Igazság.
Nem volt idő többre, ezért nem imádkozhattunk más dolgokért, de a hölgyet nyilvánvalóan befolyásolta az, ami most történt vele.