A méhek kétségkívül a leghíresebb rovarok közé tartoznak, ami nagy "gasztronómiai" és egészségügyi jelentőségükből fakad. Azt azonban nem mindenki tudja, hogy a mézelő méh nem egyedül van a természetben, és számos vad rokona van. Közülük csaknem 650 faj él csak Szlovákiában, és több mint 16 000 faj ismert az egész világon.

Beszállás

A méhek (ide tartoznak a darazsak, a hangyák, a szarvascsőrűek és hozzátartozóik) között a méheknek egyedülálló étkezési szokásai vannak: szinte csak ők élnek "vegetáriánus" étrendet - virágporral, nektárral és néha növényi olajokkal táplálkoznak. A méhek testét sűrűn borítja szőr, amelyen pollenszemeket fognak. A repülés során az első lábak segítségével megfésülik őket, és továbbítják az ún korbikulách - cupcakes a hátsó lábakon. A méhek érdekes módja a növények virágporának megszerzése az ultrahangos kezelés. A virágra fogott méh vibrálni kezd a repülő izmokon, felszabadítva a porokat a porzóból.

Néhány méhfaj egy vagy több virágfajra szakosodott, és fordítva. Néhány növénynek csak egy vagy néhány fő beporzója van. Például az áfonyát vagy a lóhere főleg a darázsokat beporozzák.

Fészkelés

A méhek különféle anyagokban fészkelnek, pl. a füves növények üreges száraiban, a csigaházban, a szikla- és a faüregekben lyukakat rágcsálnak a fában, vagy folyosókat használnak a fákat romboló bogarakhoz, de leggyakrabban fészkelő üreget ásnak a földbe vagy egy függőleges falba. Inkább fészket építenek szabadon, gallyakra és levelekre. A kamrák (méhsejtek) felépítéséhez használt anyag ismét nagyon változatos, saját gyártású viaszt, leveleket vagy virágszirmokat használnak, de pl. növényi szőrszálakat vagy tűlevelű gyantákat is, gyakran növényi anyaggal vagy agyaggal kombinálva.

Szociális szervezet

Meglepő módon a méhek döntő többsége magányosan él. Azok számára, akik társadalmilag élnek, megfigyelhetjük a társadalmi szerveződés különböző fokozatait. A legegyszerűbb esetben a méhek számos fürtbe építik fészküket. Az eusocialitás kasztrendszerrel és több száz-ezer terméketlen dolgozóval a mézelő méheken és a darázsokon kívül csak néhány más méhfajunkban fordul elő.

Parazitizmus

A mi szempontunkból a méhek között is vannak "tisztességtelen" stratégiák, ún fészkelő kleptoparaziták ("kakukkok") és társadalmi paraziták. Ezek a méhek nem felhalmozzák saját készleteiket, hanem egy másik méhfaj fészkeit használják. A társadalmi parazitizmusban a női parazita elűzi az eredeti alapító anyát, és átveszi a helyét. Fajaink közül a darázsok viselkednek ily módon, a darázshoz szorosan kapcsolódó és ahhoz hasonló fajok. A "kakukkok" tojásokat raknak a gazdafaj fészkeibe, a kikelt lárva pedig megeszi a gazda által elhelyezett készleteket. Kopasz és vörös-sárga testükkel a "kakukkok" inkább baltákra emlékeztetnek, mint normális méhekre. Ez a fajta stratégia nagyon elterjedt, méhünk körülbelül egynegyede viselkedik, mint valamilyen parazita.

A méhek fenyegetése és következményei

A vad méhek számának csökkenése és a poszméheket Európában régóta megfigyelték és jól dokumentálták. Például. Csehországban az eredeti 838 fajból megdöbbentő 146-an haltak ki, ami majdnem egyötöde. Az Egyesült Királyságban és Hollandiában a térképezési négyzetek több mint fele 1980 után a térképezési négyzetek több mint felében esett (52% és 67%). Ez az adat élesen ellentétes a négyzetek arányával, ahol a fajok száma nőtt (10%, illetve 4%), a fennmaradó négyzetek változatlanok maradtak. A méhek elvesztésének fő oka az intenzív gazdálkodás miatti élőhely-veszteség.

A méhek alapvető követelménye az rengeteg virágos növény és ajánlatuk az egész repülési időszak alatt. A repce- vagy napraforgó-monokultúrák rengeteg ételt biztosítanak, de csak az év korlátozott részében. A virágos rétek és legelők természetesen megfelelőbb élőhelyek, de ezeket szinte szisztematikusan megsemmisítették, különösen Nyugat-Európában. 1932 és 1984 között az Egyesült Királyság a mezőgazdaság intenzívebbé válása miatt eredeti gazdag rétjeinek és legelőinek akár 90% -át is elveszítette. Az eredeti legelőket és réteket felszántották, és helyüket magas termésű füvek monokultúrái vették át. Hazánkban az ilyen rétek és legelők a korábbi rendszer alatt nagyrészt elpusztultak, most a folyamat főként az agrártámogatások szerencsétlen megállapítása miatt folytatódik.

Az intenzív gazdálkodás másik következménye az a fészkelési lehetőségek elvesztése. A méhek fészkelési követelményei nagyon eltérőek. Népszerűek a merőleges löszfalak, a kavicsos és homokos töltések, a faüregek, de számos lehetőséget teremt az ember is, pl. elhagyott mezei utak, régi házak falait égetetlen téglából vagy faházakból. A fészkelő élőhelyek gyakran mulandóak és gyorsan eltűnnek, ill. csak egyszer használhatók (a paraziták elleni védelem érdekében folyamatosan mozgatni kell őket). Például. kitett homok és kavics padokat és függőleges falakat általában a folyó tevékenysége hozza létre. A mai országban, ahol szinte minden folyó szabályozott, ennek a fészkelő környezetnek a kínálata gyenge. A darázsok viszont fészket alkotnak akár a föld felett, akár a föld üregében. Az intenzíven kezelt gyepeken a föld feletti fészkeket a mechanika rendszeresen elpusztítja. A földalatti darázsfészkek viszont általában az emlősök földi barlangjaiban épülnek. Az egerek és a pocakok kisebb számban találhatók az intenzív kultúrtájban, ami a poszméhek fészkelési lehetőségeinek csökkenését eredményezi.

Fontos felismerni, hogy a méheknek fészkelő és tápláló környezetre egyaránt szükségük van. A függőleges löszfal alkalmas sok magányos méh fészkelésére, de nem pollen és nektár gyűjtésére. A rét viszont bőséges legelőt biztosít, de csak korlátozottan fészkelődik. A második feltétel az, hogy a két környezet közötti távolság ne legyen túl nagy. Minden faj táplálékot keres csak egy bizonyos távolságban a fészketől. A darázsfajok többsége 500 m sugarú körben keres táplálékot, de néhányuk meghaladja az 1500 m-t is. A méhek kevesebbet érnek el, átlagosan csak 100-300 métert, míg a több száz méter hosszú élű mezők hazánkban szinte szabálynak számítanak.

A fészkelés és az étkezési környezet elvesztésének elkerülhetetlen következménye az a populációk szétaprózódása és elszigeteltsége. A kis populációk természetesen érzékenyebbek a véletlen, külső (pl. Kivételesen száraz vagy nedves év) és belső hatásokra (beltenyésztés miatti genetikai változékonyság elvesztése).

A társadalmi rovarokban a tipikus kaszt a steril dolgozók nagy kasztja. Ebből következik, hogy alacsony ún tényleges népességméret. Ez jelzi a reprodukcióban részt vevő egyedek arányát. Darázsfészkek pl. egyszerre csak egy királynő alapította, és ez általában csak egy hímmel párosodik. Így a tényleges populációméret megközelítőleg megegyezik a sikeresen létrehozott fészkek számával. Mivel egy darázsfészekben akár 500 dolgozó is lehet, a tenyészállatok tényleges aránya csak a töredéke a darázs összes számának. A szociális rovarok ezért sokkal intenzívebben vannak kitéve a genetikai változékonyság csökkenésének.

A méh rovar sajátossága az haplo-diploid nem meghatározása. Az ilyen nemi meghatározás során a nőstényeket megtermékenyített (diploid) petékből és nem megtermékenyített (haploid) hímekből fejlesztik ki. Valójában a (diploid) hímek is megtermékenyített petesejtekből fejlődhetnek. Az egyén neme attól függ, hogy örökölte-e a nemet meghatározó gén két azonos vagy különböző változatát. Két különböző változat határozza meg a női nemet, két azonos variáns határozza meg a férfi nemet. Mivel ennek a génnek a variánsai száma nagy, megtermékenyített petesejtben két azonos variáns esélye nagyon kicsi. Ezzel szemben egy kis populációban a genetikai variabilitás nagy része, beleértve a nemet meghatározó génvariánsokat, elvész. Nagyobb az esély arra, hogy mind a hímek, mind a nők "eltalálják" a gén ugyanazon változatát. Ha egy adott gén ugyanazon változatával rendelkező egyének valóban párosodnak, akkor átlagosan az összes megtermékenyített petesejt fele diploid hímvé válik. A méhek és a hangyák megeszik őket, a darázsok azonban nem. A trudy lárvák tehát értékes táplálékot költenek, és növelik annak esélyét, hogy a fészek egyetlen termékeny nőstényt sem hagyjon maga után.

Kis és genetikailag elszegényedett populációban az ilyen fészkek aránya sokkal nagyobb, ami tovább csökkenti a populációt. Az alacsony tényleges populációmérettel és a megfelelő környezet méretével szemben támasztott jelentős követelményekkel (a darázs a legnagyobb méhünk) együttvéve a populáció egyre gyorsabban csökken, annak ellenére, hogy semmi alapvető változás nem változik az országban. Általában minden fajra van egy bizonyos határérték. Ha a szóban forgó faj populációja ezen érték alá esik, akkor nem lesz képes helyreállni és kihalni.

Természetesen a méhek kihalása számos növényre és állatra negatív hatással van. Azonnal veszélybe kerülnek a méhektől teljesen függő szervezetek, mint pl például. paraziták. Vannak, akik ezt a megállapítást pozitívnak nevezhetik, de az összes méhfajunk legfeljebb egynegyede más méhek parazitája. Ezenkívül a parazitáknak szükségük van egy bizonyos típusú gazdára, és nem tudnak áttérni a ragadozókra. A méhek a rovarok más csoportjainak élő parazitái is, amelyek gyakran ritkák és védettek, például a pillangók.

A méhek elvesztése természetesen hátrányosan befolyásolja rovarevő növények. A növények egy bizonyos része pl. kizárólag vagy főleg egy adott darázsfaj beporzza. A specializált darázsfajoknak általában hosszabb ebihalja van, ennek köszönhetően még viszonylag mély virágokat is elérhetnek. A darázs által beporzott tipikus virág például egy lóhere. A rövid poloskákkal rendelkező fajok néha megharapják a virágcsövet, hogy elérjék a nektárt, de a virág nem lesz beporzott.

Másrészt a legtöbb méh és darázs nem szakosodott, ugyanakkor a legtöbb növényfajnak több beporzója van. Ez azt jelenti az egész rendszer viszonylag ellenáll a kihalásnak. A virágos növények sokféleségének leggyorsabb csökkenése a több növényfaj pollent gyűjtő fajainak eltávolítását követi. Ide tartozik a mézelő méh, sok darázs és magányos méh, valamint számos lepkefaj. Ezek a fajok azonban a legkevésbé veszélyeztetettek közé tartoznak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy immunisak a kihalással szemben.

Jelenleg szó esik az ún ökoszisztéma-szolgáltatások, amelyek méhei példaértékűek. Az Egyesült Államokban a mézelő méhnövények értékét évi 5-14 milliárd dollárra becsülték (csak szórakozásból: az ökoszisztéma-szolgáltatások éves összértéke a becslések szerint a globális éves GDP kétszerese). A házi csalánkiütés száma azonban folyamatosan csökken. Darázsok és vadméhek helyettesíthetik beporzási szolgáltatásaikat, de csak nagyon korlátozott (és csökkenő) számban élnek intenzív kulturális tájon. A helyzetnek nem kell katasztrofálisnak lennie. A variabátorok száma növekszik, és bizonyos mértékig pótolhatja a méhek veszteségét.

A kínai Szecsuán tartomány lábánál található gyümölcsösök helyzete szemlélteti, hogy meddig mehetünk el. A méhek fáznak ott, és a darázsok negyed évszázaddal ezelőtt nagy mennyiségű rovarirtót irtottak ki. Ezért tavasszal 40 000 munkás érkezik, és virágról virágra beporzik kefékkel.

Hivatkozások

Biesmeijer JC, Roberts SPM, Reemer M, Ohlemuller R, Edwards M, Peeters T, Schaffers AP, Potts SG, Kleukers R, Thomas CD, Settele J, Kunin WE. 2006. A beporzók és a rovarokkal beporzott növények párhuzamos csökkenése Nagy-Britanniában és Hollandiában. Science 313, 351.

Goulson D, Hughes WOH, Derwent LC, Stout JC. 2001. A darázs, a Bombus terrestris kolóniájának növekedése javított és hagyományos mezőgazdasági és külvárosi élőhelyeken. Oecologia 130, 267–273.

Goulson GC Lye, Darwill B. 2008. A poszméhek hanyatlása és megőrzése. Az Entomology éves áttekintése 53 (1), 191-208.

Konvička M, Čížek L, Beneš J & Fric Z. 2009. Országállapot-jelentés: undorodva. Hogy áll a Cseh Köztársaság lakosságának legnagyobb csoportja? 88. univerzum, 386–389.

Kotecký V. 2013. Méhek, gyöngytyúkok, Taxodium és a bruttó hazai termék. Tony Juniper: Mit tett a természet valaha értünk? Hogyan nő valójában a pénz a fákon. Univerzum 92, 307-308.

Macek J, Straka J, Bogush P, Dvořák L, Bezděčka P & Tyrner P. 2010. A Cseh Köztársaság darázsjai I. Acadamia, Prága, pp. 520.

Straka J, Bogush P & Added A. 2007. Apoidea: Apiformes (méhek). Acta Entomologica Musei Nationalis Pragae. 11. kiegészítés, 241–299.

Zurbuchen A, Landert L, Klaiber J, Miller A, Hein S & Dorn S. 2010. Maximális takarmányozási tartományok a méhekben: csak néhány egyed képes megtenni a magányos takarmánytávolságokat. Biológiai megőrzés 143 (3), 669 - 676.

Segíteni akar magányos méheken és darázsokon? Építsen egy kis agyagból készült téglafalat az udvaron vagy a kertben, vagy fedjen le egy kis szerkezetet (például egy fészert) nádtetővel. Akkor csak annyit kell tennie, hogy nézze, ahogy a magányos méhek fészket építenek bennük. Azok, akik úgy döntenek, hogy természetes anyagokból építenek házat, felmelegedhetnek azzal, hogy sok hasznos méhnek otthont adnak.

több mint

Fotó: Agyagtéglából készült kis fal és a tégla részlete a fészkelőfolyosókkal, amelyeket itt magányos méhek vájtak.

Adja át magát a steril angol gyepnek, és ültessen (vagy hagyjon nőni) lóhere, csesze, mitesszerek vagy süket vakok a kertjében. Eredeti növényfajunk termesztésével más rovarfajoknak is segítséget nyújt: a lóhere pl. több tervrajzú növényi növény.