Frekvencia
A mióma kb. Az összes nő 20% -a 35 éves kortól. A mióma növekedése a petefészkek (= petefészkek) működéséhez kapcsolódik, így a mióma nem létezik a gyermekeknél, és a menopauza után sem képez újat.
25 éves kora előtt a mióma ritkán jelenik meg a méhen. A kezelésre szoruló mióma betegek általában 45 évnél idősebbek. A nőgyógyászati betegek teljes számához viszonyítva a miómás betegek száma kb. 5%.
Tünetek
Az érintett nők körülbelül 15-20% -a nem számol be különösebb nehézségről. Összességében az összes miómás beteg felében mérlegelni kell a vérzési rendellenességeket, például a túlzott és/vagy a súlyosabb menstruációs vérzést. Ennek eredményeként gyakran vashiányos vérszegénység van jelen. A fájdalom kb. a betegek egyharmada. Az intenzitás az enyhe nyomástól - vagy az idegen test érzésétől a görcsös fájdalmas menstruációs vérzésig - terjed.
Különböző elhelyezkedésük, növekedésük és méretük miatt a mióma a szomszédos szerveket, például a hólyagot és a végbelet is kiszoríthatja, és nehézségeket okozhat. A hólyag felé nőő mióma hólyagproblémákat okozhat. Ezek a nehézségek a vizelési ingerből és a gyakori vizelési igényből állnak. A húgycsőre gyakorolt nyomás a húgyhólyag korlátozott ürítésével, amely a maradék vizelettel jár, hólyaggyulladást okozhat. A székrekedést (= székrekedés) a mióma végbélre gyakorolt nyomása okozhatja. Az ureter nyomása vizeletet képezhet.
A derékfájást a mióma keresztcsontra gyakorolt közvetlen nyomása, valamint az isiász is okozhatja. Az egyéb rendellenességek közül, amelyeket általában a méh mióma okoz, vashiányos vérszegénységet említenek, amely valószínűleg szív- és érrendszeri rendellenességekkel jár. Vérszegénység alakulhat ki hosszan tartó és súlyos vérzés után. A bőrszín sápadt, szívdobogásérzés, szédülés és fejfájás fordulhat elő. Terhesség iránti vágy esetén a különálló és viszonylag kicsi mióma károsíthatja a termékenységet (= termékenységet), ha a petefészek nyílásának területén a lokusz kedvezőtlen.
A vetélések és a koraszülések gyakoribbak a miómában szenvedő betegeknél, mert fokozott a hajlam a méhizom összehúzódására. A mélyen ülő mióma gátat szabhat a szülésnek. Számos mióma azonban egyáltalán nem zavarja a terhességet. A mióma helye nagyon fontos.
A terhesség alatt a legtöbb mióma növekedése hormonálisan kondicionált, de ezután a mióma ismét részben eltűnik.
Diagnózis
Komplikációk nélküli betegeknél a miómákat általában rutinvizsgálatokkal diagnosztizálják. Ha a mióma problémákat okoz, konzultálni kell a betegekkel. A diagnózis felállításához meg kell határozni azokat a nehézségeket, amelyek a mióma gyanújára utalhatnak. Az alapos kórelőzményt egy nőgyógyászati vizsgálat követi, amelynek során a méhnyak nyílásánál elhelyezkedő mióma látható. Nagyobb mióma is érezhető. A mióma azonban gyakran "elkerüli" ezt az egyszerű diagnózist.
Hüvelyi ultrahangvizsgálat révén a mióma jól látható, ráadásul ez a vizsgálat lehetővé teszi a tanfolyam megfelelő ellenőrzését. Ritka esetekben további vizsgálatokra lehet szükség, a helytől és a nehézségtől függően.
Ide tartozik a laparoszkópia, amely egyértelműen tisztázza a hasi térben növekvő mióma mértékét. A vizeletinkontinencia gyanúja esetén a vesék ultrahangvizsgálata, valamint pyelogram szükséges lehet a vizelet felhalmozódásának magyarázatához a vesemedencében. A pyelogramban a húgyutakat intravénás kontrasztanyaggal röntgenezik. A nehézségeket figyelembe véve a citokópiának és a bél endoszkópiájának is lehet értelme.
A laboratóriumi vizsgálatok adatokkal szolgálhatnak az ösztrogénszintről, valamint a vashiányos vérszegénységről és a vesefunkcióról.
Menstruációs vérzéses rendellenességek és a nyálkahártyában elhelyezkedő mióma esetén kopás (= kaparás) is szükséges a rák megbízható kizárásához.
Terápia
A miómában szenvedő betegeknek általában csak nehézségek merülnek fel. A méh mióma kezelésére műtét és hormonterápia áll rendelkezésre antiösztrogénekkel. Fiatalabb nőknél megpróbálja megőrizni a méhet.
A helytől függően az egyes miómák eltávolíthatók a méh megőrzése mellett, akár laparoszkópiával, akár hasi bemetszéssel a szeméremszegély területén. Egy ilyen műveletet mióma magképződésnek nevezünk. A megismétlődés, vagyis a megismétlődés veszélye kb. %. Ha nem fontolgatják a méh műtétjét, vagy ha ez nem lehetséges, akkor el kell távolítani a méhet. Általános szabály, hogy a petefészkeket az egy év alatti nőknél - ha nem változtatják meg - "hormontermelőként" hagyják. A méh eltávolítása (= méheltávolítás) kétféle módon történhet:
Mivel a méh még mindig jól mozog, a műtét metszés nélkül is megtörténhet - a hüvelyi út. Nagyon nagy és többszörös mióma esetén hasi műtétre általában hasi műtét szükséges.
Egy másik kezelési lehetőség a hormonterápia. Ez alkalmas azoknak a betegeknek, akik várhatóan hamarosan kezdenek menopauzába, vagy műtét előtt "áthidaló" terápiának. A hormonoktól függő hormonok növekedésével kapcsolatos ismereteket itt alkalmazzák, így a műtét során kisebb kockázattal járó mióma zsugorodása érhető el. Ezenkívül a túlzott és elhúzódó menstruációs vérzést antiösztrogénekkel és progesztogénekkel lehet kezelni. Mivel a kezelést minden beteg számára egyedileg kell megtervezni, a miómában szenvedő betegek ellátásának szakorvos kezében kell lennie.
Előrejelzés
Nagyon ritkán (kb. 0,5% -ban) a mióma rosszindulatúvá válhat. Ezért minden miómás beteget negyedéves vagy féléves időközönként ellenőrizni kell. Nagyon gyors méretnövekedéssel műtéti eltávolítás javasolt.
