Az emlőrák kockázati tényezői két csoportra oszthatók: genetikai és nem genetikai. A legfontosabb nem genetikai kockázati tényező a női nemi hormon, az ösztrogén és származékai. A hosszan tartó expozíció és a magas ösztrogénszint jelentősen növeli az emlőrák kockázatát.
Az ösztrogén a szervezetben metabolitokká metabolizálódik, amelyeket úgynevezett ún "Jó" (2a-hidroxiösztron) és "rossz" (16a-hidroxiösztron). Fiziológiai körülmények között ez a két metabolit ideális arányban van a testben. A női nemi szervek, például a mell, de a méh és a petefészkek lágyrészsejtjei számára az ún. "Jó" ösztrogén metabolit. Ez biztosítja a mellmirigyek, a méh nyálkahártyájának megfelelő fejlődését, valamint a petefészek és a petesejt ciklusának lefolyását. Amikor a metabolitok aránya megzavarodik az ún "Rossz" metabolit, kóros elváltozások alakulhatnak ki a szervezetben. Bizonyított közvetlen összefüggés van az ún "Rossz ösztrogén-metabolit" és ösztrogénfüggő lágyrészdaganatok kialakulása.
Nagyon fontos szerepet játszik megelőzés, amely a mell önvizsgálatából és a szakemberek rendszeres megelőző vizsgálatából áll.
A legújabb tudományos kutatások szerint egyes fitokemikáliák bevitele bebizonyosodott, hogy nagyon hasznos az emberi test számára. Ezen anyagok egyike az indol-3-karbinol, amely brokkoliban, káposztában, kelkáposztában és más káposztafélékben található meg. Az indol-3-karbinol elősegíti az ösztrogén helyes anyagcsere útba történő célzását, és eltolja az ösztrogén metabolitok arányát a 2α-hidroxiösztron javára. Az indol-3-karbinol segít megelőzni a tumorsejtek növekedését és elősegíti a tumoros és humán papillomavírus-megváltozott sejtek programozott halálát az egészséges sejtek károsítása nélkül.