Mennyire fogja csökkenteni a koronaválság a mai gyermekek jövedelmét?
Az oktatás korlátozása a válság idején jelentősen csökkentheti a mai gyerekek kereseti lehetőségeit és az egész gazdaság termelékenységét. A kár mértéke a kormány és az Oktatási Minisztérium intézkedéseitől függ.
A szerző a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának Ár-érték arány osztályán dolgozik
Az új vírusjárvány miatt az iskolabezárásokat helyesen tekintették a közegészség védelmének szükséges intézkedésének. Az oktatás nem tesztelt virtuális térbe történő áthelyezése azonban nem mentes költségektől és kockázatoktól. Lehetőség szerint azonosítani és számszerűsíteni kell őket, hogy helyesen reagálhassunk a koronavírus második hulláma vagy egy jövőbeni járvány esetén.
A bezárt iskolák negatív hatása azonnal észrevehető volt a munkaerőpiacon. A szülők ezrei, főleg az anyák kénytelenek voltak otthon maradni gyermekeikkel, amit 2020 áprilisa és áprilisa között 474 százalékkal nőtt a gondozók száma. Sok munkáltató ideiglenesen elvesztette munkaerejének egy részét. Egyesek számára ez megfelelhet az értékesítés csökkenésének, mások számára a termelést korlátozhatja. A szülők jövedelmük 45 százalékát ideiglenesen elvesztették Csehországban. Még azok is elvesztették termelékenységük jelentős részét, akiknek lehetőségük volt otthoni munkavégzésre a gyermekek gondozása mellett.
Kevesebb figyelmet fordítottak a bezárt iskolák saját magukra gyakorolt hatására és jövőbeli munkaerő-piaci kilátásaikra. Van ok aggodalomra? Befolyásolhatja-e a távoli jövőben néhány hónapos korlátozott oktatás, amely minden tanulót érint, fizetési skálájuk? A válasz attól függ, hogy az iskolarendszer milyen szerepet tölt be a munkaerőpiacon.
Az oktatás mint jel vagy készségteremtő?
Két nézet van ebben a kérdésben. Nem zárják ki egymást, és valószínűleg mindkettő bizonyos mértékben tükrözi a valóságot. Az egyik szerint a formális oktatás olyan kognitív készségeket hajt végre, amelyek fokozatosan fejlesztik a gyermekek humántőkéjét és növelik jövőbeni termelékenységüket a munkaerőpiacon.
A második nézet az, hogy a formális oktatás olyan rendszer, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy tanúsítványt szerezzenek veleszületett tulajdonságaikról és képességükről, hogy új dolgokat tanuljanak a potenciális munkaadók igényei szerint. Mivel ezeket a jellemzőket a munkáltató nem figyeli meg, ugyanakkor lehetővé teszi a magasabb szintű továbbjutást, a munkáltató a megszerzett oktatást a jelölt képességeinek jelzésének tekintheti. Ebben az esetben egyáltalán nem mindegy, hogy a tanulási folyamat során megszerzett ismeretek közvetlenül kapcsolódnak-e a pozícióhoz.
A koronaválság hatása a mai gyermekek jövedelmi potenciáljára e két mechanizmus relatív súlyától függ. Az iskolák általános bezárása nem befolyásolja a gyermekek veleszületett képességeit, a rendszeren belüli előrehaladásuk garantált volt, ezért az oktatási rendszer jelzőértéke valószínűleg nem fog jelentősen károsodni. Ha azonban az iskolában töltött idő fejleszti az emberi tőkét és a készségeket, akkor a tanítás korlátozása csökkentheti a jövőbeni munkaerő-piaci termelékenységet és ezáltal a bérértékeléseket, még akkor is, ha azok széles körben elterjedtek.
Amit az adatok mondanak
Az iskolai végzettség és a kereset kapcsolatát vizsgáló tanulmányok azt sugallják, hogy a fejlett országokban a formális oktatásban eltöltött évente magasabb bér formájában megjelenő magánjövedelem körülbelül nyolc százalék. Ez a becslés azonban nem tesz különbséget az oktatás jelző hatása és az emberi tőkére gyakorolt hatása között.
E két mechanizmust meg lehet különböztetni az oktatásnak a kognitív képességekre gyakorolt hatásának és a kognitív képességeknek a bérértékelésre gyakorolt hatásának vizsgálatával. Egy ilyen kétlépcsős megközelítés kizárólag a humántőke fejlesztése révén működő mechanizmusra összpontosít. A rendelkezésre álló tanulmányok azt sugallják, hogy a veleszületett képességek figyelembevétele után is az iskolapadokban eltöltött év átlagosan 1,5–4,7 százalékkal növeli a jövőbeni kereseti potenciált. Bár ezek a becslések a népességen belüli oktatási idő különbségein alapulnak, az emberi tőke felhalmozására gyakorolt hatás ugyanúgy releváns a tanítás általános korlátozása szempontjából (az eljárás és az alkalmazott tanulmányok részletesebb magyarázata a Value for Money blogban található).
Kulcsfontosságú tényező a jelenlegi helyzet gyermekekre gyakorolt hosszú távú hatásának értékeléséhez a távoktatás hatékonyságára vonatkozó feltételezés. Az Oktatáspolitikai Intézet becslése szerint a gyermekek jelentős részének korlátozott hozzáférése lehet a távoktatáshoz olyan okok miatt, mint például az internetkapcsolat vagy a szükséges technológiák (számítógépek, laptopok, taneszközök) hiánya, valamint az otthoni élethez nem megfelelő körülmények tanulás.
Sajnos még mindig nincsenek átfogó és reprezentatív adatok a válságban lévő iskolák működéséről. Az úgynevezett virtuális charteriskolák értékelése az USA-ban azonban arra utal, hogy normális körülmények között és átfogó képzés után is a távoktatásnak lényegesen rosszabb eredményei vannak, mint a hagyományos nappali oktatásnak. Minél nagyobbak a szülőkkel szemben támasztott követelmények az oktatási folyamatban, annál rosszabbak a gyermekeik eredményei.
Mennyivel csökkenti a válság a mai gyerekek kereseti lehetőségeit?
A rendelkezésre álló szakirodalom és a távoktatás 50% -os hatékonyságát feltételező optimista feltételezés alapján elmondható, hogy a jelenlegi oktatási korlátozások átlagosan 0,3–0,9 százalékkal csökkenthetik a mai gyermekek jövőbeni nettó bérét a munka egész életében. Egyes tanulmányok szerint a tanulási idő hatása az eredményekre nagyobb a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek esetében. Ugyanakkor nagyobb akadályokkal szembesülnek a távoktatáshoz való hozzáférés terén. A koronaválság tehát hozzájárulhat a szegény gyermekek még nagyobb lemaradásához és a társadalmi különbségek elmélyüléséhez.
A fenti becslések szerint az átlagos tanuló, aki a jövőben átlagbért keresne, az infláció figyelembevétele után 2,5–8000 eurót veszít a munka során. Mivel a távoli jövőbeni veszteségek kevésbé kézzelfoghatóak, jelenértékben fejezhetők ki. A jövőbeli keresetek 5% -os éves kedvezményével a jövőbeli jövedelmek vesztesége ugyanolyan "fájdalmas", mint a jelenleg 511–1 637 euró veszteség.
Az óvodák, általános és középiskolák összes gyermekének teljes vesztesége jelenleg 0,4–1,4 milliárd eurót tesz ki (a GDP 0,45–1,45% -a). Az elvesztett adók és illetékek állami vesztesége további 0,3–1,1 milliárd eurót tesz ki (a GDP 0,35–1,13% -a).
Hogyan kell reagálnia az állami politikának?
Jó hír, hogy ezeket a veszteségeket csökkenteni vagy megszüntetni lehet. Intézkedéseket kell azonban tenni a kihagyott tanterv felzárkózása érdekében. Megfontolhatnánk a következő tanév meghosszabbítását az ünnepek rovására és a kulcsfontosságú tantárgyak nagyobb hangsúlyozását mások költségén. Bizonyos reményt jelent Németország reménye, amely az 1960-as években két tanévet rövidített a tanévkezdés tavaszról őszre váltása kapcsán. A kulcsfontosságú tantervek tantervének tartalmában bekövetkezett változások nélkül tette. Tehát a gyerekek átvették az összes tananyagot, csak gyorsabban. Az egyik értékelés szerint ez a változás hosszú távú következményekkel járt a felnőtt tanulók foglalkoztatására és jövedelmére nézve.
A jelenlegi oktatási korlátozások miatti veszteségek enyhítése mellett jobban fel kell készülni a koronavírus esetleges második hullámára. Az iskolák bezárása jelentős gazdasági kárt okoz, amelyet gondosan és érzékenyen kell ellensúlyozni a közegészségügyi előnyökkel. Ezeket elsősorban epidemiológusoknak kell értékelniük. Számos tanulmány szerint a gyermekek viszonylag kis szerepet játszanak a COVID-19 terjedésében. Bár ez a kérdés továbbra is kutatás és vita tárgyát képezi, a végleges válaszra való várakozás költséges és nem biztos, hogy a gyermekek érdekeit szolgálja.
A The New York Times nemrégiben végzett felmérése 133 epidemiológus részéről kimutatta, hogy a Szlovákiához képest lényegesen rosszabb epidemiológiai helyzet ellenére az amerikai szakértők 70 százaléka azt tervezi, hogy legkésőbb ősszel iskolába vagy gyermekklubba küldi gyermekét. Ez jóval korábban, mint amelyek lehetővé teszik más olyan tevékenységekben való részvételt, amelyek nagyobb embercsoportokat hoznak össze bent. A fentiekből következik, hogy a szlovákiai iskolák bevonása azon tevékenységek körébe, amelyek a vírus visszahúzódásakor utoljára nyílnak meg, és újbóli terjedése esetén elsőként záródnak be, célszerű lenne átgondolni.
Abban az esetben, ha az iskolákat még mindig bezárni kell, elengedhetetlen, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a távoktatás minél jobban és a lehető legszélesebb gyermekcsoport számára működjön. A távoktatásban részt vevő iskolák, gyermekek és szülők tapasztalatait a lehető leghamarabb átfogóan fel kell térképezni, ki kell értékelni és korrekciós intézkedéseket kell javasolni. Az Oktatáspolitikai Intézet elemzése hasznos első lépést jelent e tekintetben. Felhívja a figyelmet a tanárok, a gyermekek és a szülők távoktatásra való felkészítésének hiányosságaira és a szabványok hiányára. Ugyanakkor figyelmeztet a sajátos nevelési igényű gyermekek és olyan gyermekek elégtelen támogatására, akiknek társadalmi helyzete nem teszi lehetővé a távoktatásban való teljes körű részvételt.
Az oktatás ideáljának, mint a jólét és a lehetőségek nagy kiegyenlítőjének megvalósítására irányuló erőfeszítések a jelenlegi helyzetben még nehezebbek, mint valaha. A helyes megoldás megtalálásának első lépésében hajlandónak kell lennie annak beismerésére, hogy egyetlen megoldás sincs költség és kockázat nélkül.