Chip beszélgetés
A beszélgetés azzal kezdődött, hogy a család vásárolt a büfében csomag chips. Még nem ettek salátát ezekkel a chipsekkel 🙂 És amikor kinyitották őket, azonnal elindult egy ilyen beszélgetés:
Apa: Ezek a zsetonok feleslegesen nagy zsákban vannak. A szükségesnél nagyobb táskát készítettek, és csak levegőt tettek oda.
Egy fiú: Miért?
Apa: Mert becsapni akarnak minket!
Egy fiú: És miért akarnak becsapni minket?
Apa: Annak érdekében, hogy úgy tűnjön, mintha több zseton lenne, és megvásárolná őket.
A beszélgetés ebben a szellemben folytatódott, de nincs értelme itt folytatni. A gonoszság már megtörtént, még ha a szerencsétlen is nem tudta, mit tett. De erről szólt mélyen meg van győződve, hogy valóban az az igazság, és ezért úgy beszélt a fiával. És egy kicsit beleöntött a növekvő gyermek iránti feltörekvő hit tűzébe mindenki becsapni akarnak. Bár az igazság valahol teljesen más volt.
Az igazság a zsetoncsomagokról
Ha gyári gyártástechnológust kérdez, Miért A zsetonokat mindig nagy csomagolásban árusítják, kiegészítve levegővel, így mindig ugyanaz a válasz lesz. Nála van gyakorlati ok. Korábban, amikor a csomagokat színültig megtöltötték, a chipek az ügyfél asztalára kerültek törött. Mivel nagyon törékenyek, és amikor a csomag megtelt, csak a kezébe markolva a chipek egy része elszakadt. És most képzelje el, hány kézzel egy csomag chips a gyárból a boltban lévő polcig megy, ahol X ember felveszi, körülnéz és talán leteszi is, ill. illik vissza. Ezt követi a csomag megvásárlása és a bevásárló táskába helyezés, ahol a csomagon van többször nyomtatnak számos más étel és egyéb termék, amíg el nem éri a végső asztalt. Ha nem lenne a csomagban légpárna, tehát törött chipset eszünk, ahogy ez a múltban szokás volt.
Tehát nincs csalás nem cselekszik. Ily módon az összes rendkívül törékeny ételt és terméket úgy csomagolják, hogy ellenálljanak a végső fogyasztóhoz vezető útnak a lehető legjobb állapotban. Vagy nagyobb csomagolásba csomagolva és levegővel felfújva, vagy a terméket kültéri légpárnák különféle formáiba csomagolva, mint pl. buborékfólia.
De miért gondolják az emberek, hogy meg akarják őket csalni?
Amikor azt kerestem, honnan jöhetett, eszembe jutott, hogy néhány évvel a zokni bukása után mi Általános iskolai tanár ugyanezt tanította. Hogy a nyugati vállalatok mindent sokkal nagyobb csomagokba csomagolnak az elkészítéséhez úgy nézett ki, hogy többet vásárolunk ex-szocialista ételeinkhez képest. És a chipkészleteken is elmagyarázta. Ezért gondoltam a közelmúltig, majdnem 30 évig én is. Amíg nem találkoztam egy ilyen gyár egyik jelentésével, én is a "rendszer áldozatai" közé tartoztam. Csak ezután kattant, mennyire tévedtem. És mennyire feleslegesen gyanakodnak az emberek nincs szükség egyáltalán kevés tudással gyanítani.
Probléma gyanakodva és bizalmatlanul meglehetősen gyakori az európai kultúrában, és szilárdan gyökerezik a szocialista korszakban. A totalitarizmus és annak állandója bűnösök felkutatása és üldözése akkor arra késztette az embereket abbahagyta a bizalmat. Csak annyit kellett tenned, hogy letértél a vonalról, még akkor is, ha csak azt mondtad, hogy valami nem tetszik neked, és máris lustráltak. És ha még egy kicsit ugrottál, akkor önkéntelenül nyaralt Szibériában, jobb esetben a helyi bárok mögött. Mindez azzal tetőzött, hogy a Szovjetunió hősnőjéből kislány lett, aki elmondták szüleiknek. Ilyen légkörben ember senkiben és semmiben sem bízott. És még ha meg is barátkozott valakivel, a bizalom hosszú évek óta kereste az utat hozzájuk. Legalább az volt a pozitívum, hogy onnan jöttek életre szóló barátságok. Bár zord körülmények között.
Hogyan ömlött a mai bizalmatlanságba
Ezért még a szocialista generáció, a mai nyugdíjasok is felneveltek egy másik generációt, amely nem hitt semmi másban. Az ismeretlen dolgokat pedig a szokás használta ész helyett bizalmatlanság. Eredetileg engem így neveltek, és a szocializmus fordulóján a gyerekek nagy részét is így tettem. Ma, 30 év után ezeknek a gyerekeknek van már más gyerekek. És hogyan nevelik őket? Ahogyan megtanulták tőlük környéke. És továbbadják hitüket gyermekeiknek. Szerencsére ma már megvan az internet és könnyű hozzáférés az információkhoz, és néhány tudatosabb szülő már rendelkezik ellenőrizze a tényeket, így már javul egy kicsit. A legtöbben azonban átadják nekik a hülyeségeiket, ahogyan őseik általában ősidők óta.
A probléma azonban nem ezekben a chipekben rejlik. Az a baj tudatlanságában mit csinálnak. Ha megnézzük a fenti interjút, a chipek csak egy kis része az interjúnak. Nem számít, mennyi levegő van, a családja megtenné úgyis megvette, még akkor is, ha más márkájú chipek közül lehetett választani. Mert ma minden ilyen ételt ugyanúgy csomagolnak.
Becsapni akarnak minket!
Lényeges része, hogy a gyermek szülője mantrát csepegtet, hogy ő becsapni akarnak. És el tudom képzelni, hogy ez nem csak a chipek esetében van így, hanem az is bármi mással, mit vásárol a boltban, vagy mi történik körülötte. A telefonszolgáltató mindenképpen díjat számít fel több ahogy kell, az erőműveknek biztosan ismét több fogyasztásuk van, és még a házi kutyánk is gúnyolódni akar rajtunk azzal, hogy titkos bejáratot talál a kolbász mögött a kamrába. Gyanú mert nincsenek korlátai, és ha betegségállapotba nő, akkor ún üldözési mánia. És ez csak azért van, mert egész életében életmentő volt nem azonosított hamis hitet, amelyet szülei, tanárai és környezete gyermekként öntött belé.
Ehelyett minden lehetőségnél éljen ezzel a meggyőződéssel megerősített, amíg a hit mérgező formájává nem vált. Ami több generációt produkál áldozatok felnőttek helyett, tudatos emberek. Akik a saját békéjük érdekében fokozatosan azonosítani a eltávolítják.
Hogyan végződött az egész
Azonban megtettem az apával nem mondta. Hagytam őket békén, bármennyire is erkölcstelen. Az életben betartom azt a szabályt, hogy csak azoknak segítek, akik ezt kérik tőlem kérik. Mert ha valaki úgy gondolja, hogy nincs szüksége segítségre, és akkor is segíteni akar neki, akkor ez a leggyorsabb módja ellenség. Ez az apa már fázisban volt mérgező hit, és ha valaki mást mondott neki, akkor hevesen megvédte és végül szeretné "megégetni azt a bűnösöt". A vasárnapi programom azonban más volt. Tehát ezt otthagytam. Talán egyszer elolvassa ebben a cikkben és tudatában lesz.
Ebben a furcsa példában azonban láthatja, hogy egy szokásos napi beszélgetés során tévhiteket közvetítenek a szülőktől a gyermekek felé. És ahogy ismerjük egymást összezavar egy ilyen meggyőződés elfogadásával, szemben azzal, ahogyan ellene szólunk megvédeni a tények igazolása. Az első esetben rosszabbá tesszük magad és valószínűleg több generáció utánunk, utóbbi esetben az életed javulunk. Melyik lehetőséget választja?