A metilmalonsavuria vagy a metilmalonsavas vérszegénység a szerves sav anyagcseréjének leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Ez egy általános kifejezés a metilmalonsav in vivo felhalmozódására, különféle okok miatt. Először 1967-ben rögzítették. Az elmúlt években fokozatosan tisztázták a betegség etiológiáját, diagnózisát, kezelését és genetikai mechanizmusát. A tömegspektrometria népszerűsítésével a betegség epidemiológiai adatait folyamatosan frissítik. A jelentések szerint Japánban előfordulása 2/9780, 2/102200 - 2/16246, Olaszország 1/61775, és Kínában nem ismert.
Az Uria metilmalonát etiológiája összetett. Az örökletes metilmalonsavuria, beleértve a methimalonil koenzim A mutáz fehérje mutációt (mut) és a kobalamin koenzim fehérjét (B12 vitamin), autoszomális recesszív öröklődés. A metilmalonil-koenzim A mutáz kódoló génje a 6p21-nél található. A mai napig 10 mutációt azonosítottak, amelyek többsége olyan mutáció, amely aminosavcseréhez vezet. A teljes mut0 hiba mut típusú és a hiba egy része mut típusú volt. A kobalamin-anyagcsere zavarai öt típusba sorolhatók: kettő hiányosság az adenozilkobalamin (AdoCbl) szintézisében, vagyis a mitokondriális kobalamin-reduktáz (CblA) hiánya, amely a 4q31.21-nél található, és a mitokondriális kobalamin-adenozil-transzferáz (CblA) hiánya.
B) Az adenozil-kobalamin és a metil-kobalamin (CblC, CblD, CblF) hiánya a kobalamin rendellenes metabolizmusa miatt a citoplazmában és a lizoszómában. A mut0, mut-, CblA és CblB klinikai megnyilvánulásai hasonlóak voltak, csak metilmalonát-urium esetén. A CblC, CblD és CblF betegek biokémiai jellemzői a homociszteinémiás Uria metil-malonát voltak. A betegek B12-vitaminra adott válaszától függően két típusra osztható: a reaktív B12-vitaminra és a nem-reaktív típusra. A reaktív B12-vitamin típusú betegek többségének koenzim szintézise nem volt elegendő. A legtöbb reaktív Cb1A, CblC, CblD és CblF típusú beteg reaktív B12-vitamin volt. A B12-vitamin a reaktív Cb1B típusú betegek felében volt hatásos. A B12-vitamin nem megfelelő típusa többnyire mutázhiány volt.
A fent említett genetikai hibák mellett a kobalamin II-hiány, a krónikus gyomor-bélrendszeri és máj- és epebetegségek, a hosszú távú vegetáriánus étrend és a speciális gyógyszeres kezelés B12-vitamin-hiányhoz és metilmalonát-uríához vezethet. Az anyák hosszan tartó nem megfelelő B12-vitamin-bevitele a B12-vitamin hiányát okozza a magzatban, ami nemcsak rosszindulatú vérszegénységet okoz az anyáknál, hanem másodlagos metilmalonát-uriához, hematopoietikus diszfunkcióhoz és csecsemők idegrendszeri rendellenes fejlődéséhez is vezet.
A B12-vitamin és a homocisztein plazmaszintjét 173 újszülöttnél és anyjuknál vizsgálták. Kimutatták, hogy az újszülötteknél a szülés után 6 héttel a B12-vitamin plazmaszintje negatívan korrelál az anyai szinttel és pozitívan korrelál az anyai szinttel.
A betegség akut stádiumában a fő kezelésnek folyadékpótlást és az acidózis korrekcióját kell jelentenie. Szükség esetén hasi dialízist vagy hemodialízist kell végezni. Ugyanakkor biztosítani kell a fehérje mennyiségének csökkenését és a fehérje lebontását. Szükség esetén kis mennyiségű inzulint kell adni a természetes fehérje bevitelének korlátozása érdekében. A súlyos gyermekek rendkívül magas mortalitása vagy a metabolikus acidózis akut epizódja miatt erősen gyanítható, hogy a kezelés a diagnózis előtt elvégezhető, például a fehérjebevitel leállítása, az intravénás folyadékinfúzió és a nagy adag vitaminok intramuszkuláris injekciója. B12.
Az összes Uria metilmalonátos beteget nagy dózisú B12-vitamin-vizsgálattal kell kezelni, napi 1 mg intramuszkuláris injekcióval 3-5 napig. A B12-vitamin iránti érzékenységet a vizelet metil-malonát-koncentrációinak összehasonlításával kell értékelni a kezelés előtt és után. A nagy dózisú B12-vitaminnal végzett tesztterápia nem csak kezelést igényel, megmentheti a reaktív B12-vitaminnal rendelkező betegeket, hanem segíthet a betegség típusának diagnosztizálásában és hosszú távú kezelésben.
A B12-vitamin leghatékonyabb típusa a diétaterápia. Az ideális módszer a természetes fehérje mennyiségének csökkentése, kiegészítés speciális terápiás tejjel, amely eltávolítja az izoleucint, a valint, a metionint és a treonint. A napi természetes fehérjebevitelt csecsemőknél és kisgyermekeknél 1,0-1,2 g/kg dózisban kell ellenőrizni. A B12-vitamin hosszú távú fenntartó dózisa heti 1 mg havi intramuszkuláris injekció vagy napi 500-1000 UG per os metil-kobalamin szájon át. Az átlagos fehérjebevitel ideális tartományban tartja a vér és a metilmalonsav szintjét.
A szerves savak, például a metilmalonsav és a propionsav felhalmozódása következtében a megfelelő acilezett karnitin-észter képződik, ami megnövekedett karnitin-fogyasztást eredményez. A karnitin-kiegészítés elősegítheti az észter-acilkarnitin kiválasztódását és növelheti a szervezet természetes fehérjék iránti toleranciáját. Nemcsak hasznos az akut betegségek kezelésében, hanem hatékonyan javíthatja a prognózist is. A karnitin intravénásan vagy intramuszkulárisan adható be akut fázisban, 100-200 mg/kg naponta és 30-60 mg/kg naponta egy remissziós periódusban, amely hosszú ideig fenntartható. Homociszteinémiában szenvedő betegeknél a betainnak kiegészítő kezelést kell adni (1000-3000 mg/nap) a vér homociszteinszintjének csökkentése és a gyermekek idegrendszerének javítása érdekében.