Évente akár 1,3 milliárd tonna ételt dobunk el világszerte. Csak annak negyede etetne minden éhező embert.

tonna

Az el nem fogyasztott ebédmaradvány vagy egy tészta csomag, amelynek minimális eltarthatósága elmaradt. A kukába vagy a WC-be kerül. Teljesen felesleges. Az ilyen megközelítés mind az embernek, mind a bolygónak árt.

Az ebédből származó maradványok vacsorára vagy másnapra is fogyaszthatók, a tartós élelmiszerek pedig a minimális eltarthatósági idő lejárta után három hónappal is biztonságosak - mutatta ki egy laboratóriumi vizsgálat.

Túl sok ételt dobunk el. A megtermelt mennyiség egyharmada a hulladékba kerül. 1,3 milliárd tonna élelmiszerről van szó, amelyet teljesen feleslegesen állítottak elő, mert soha senki nem eszi meg.

Az élelmiszer-hulladék különböző szakaszokban keletkezhet. Lehet úgyszólván a gazdaságban, ami sok esetben elkerülhetetlen, például ha a gazda termését rossz időjárás vagy természeti katasztrófa pusztítja el. Lehet a gyártás, az értékesítés során, de otthon is. Utóbbiban pedig egyetlen szabályozás sem segít. Csak akkor segít, ha mi, fogyasztók, másképp kezdünk hozzáállni az élelmiszerekhez.

Hány ember éhezik

Míg a fejlődő országokban a legtöbb élelmiszer-hulladék még mindig a gazdaságban vagy a termelés során keletkezik, addig fejlett országainkban ez fordítva történik. Hasznosabb a háztartásokban és az értékesítés során. Mert itt az emberek nyilván nem nagyon hiányolják az ételt.

Az élelmiszer-pazarlásnak csak egynegyede tudná táplálni a világ csaknem milliárd éhes emberét.

Emlékezzen erre, amikor vásárol. És ne vedd meg azt, amire nincs terved és nem tudsz fogyasztani.

Az Európai Bizottság statisztikái szerint évente 88 millió tonna élelmiszert dobunk ki Európában, becsült értéke 143 milliárd euró. Átlagosan Európában és Észak-Amerikában évente 95–115 kilogramm ételt dobunk, míg a Szaharától délre fekvő Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában ez csak 6–11 kilogramm fejenként.

És most vegyük azt, hogy az Európai Élelmiszerbank szerint az európai lakosság 21,7 százaléka a szegénység és a társadalmi kirekesztés szélén áll. Ez csaknem 110 millió ember, akik nyilvánvalóan nem termelnek élelmiszer-pazarlást Európában sem. Ehhez hozzá kell tenni azokat, akik elvileg nem dobják el az ételt, és úgy találjuk, hogy vannak olyanok is, akik évente 300 kiló egészséges és biztonságos élelmiszer kosarába dobhatnak.

Hogy néz ki és milyen íze van

Az értékesítés során sok hulladék is keletkezik. A láncok nem akarnak olyan élelmiszereket eladni, amelyek meghaladják a normákat. Ha az alma kissé eltérő színű vagy az egyik oldalán felrobbant, ha a kenyér megrepedt, vagy a banán más alakú, akkor ezeket a termékeket egyáltalán nem helyezik a pultokra. Miért? Állítólag azért, mert az emberek nem akarnak ilyen ételeket vásárolni.

Azok az almák, banánok és kenyerek ugyanolyan ízűek, mint más almák, banánok és kenyerek. Csak nem olyan szépek. De nem mindenki lehet szép?

Sok hulladékot, akár az eladó részéről, akár a háztartásokban hoz létre a Natural Resources Defense Council nonprofit szervezet, mert az emberek nem ismerik a különbséget a minimális eltarthatósági idő és a lejárati idő között.

A minimális tartósságot a tartósabb termékeknél kell feltüntetni. Ha a csomagoláson feltüntetett módon tárolják őket, és ha a csomagolás nem sérült meg, akkor ezt az időszakot követően hónapokig fognak tartani. A lejárati dátum azon termékek esetében van feltüntetve, amelyek hajlamosak romlani, de még így is előfordulhat, hogy a lejárati dátum után egy nappal a joghurt nem penészes. A megsemmisítés előtt ellenőrizni kell.

Vagy még jobb, ha egyáltalán nem vásárolja meg. Ha ilyen sokáig van a hűtőszekrényben, ez azt jelenti, hogy ellenérték nélkül vásároltuk, és nem volt rá szükségünk. Csak azt kell megvásárolnunk, amit a belátható jövőben tervezünk.

Hogyan bántja a bolygót

Egy dolog az, hogy az eldobott étel táplálhatna rászorulókat. Ezenkívül a becslések szerint 2050-re kilencmilliárd ember fog élni a bolygón (ha a járványok nem gondoskodnak a hígításról), és az élelmiszertermelésnek 60–70 százalékkal kellene növekednie. Vagy egyszerűen abbahagyhatjuk az étel kidobását.

A második dolog az, hogy az élelmiszer-pazarlás káros a környezetre. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint az emberek által termelt üvegházhatású gázok mennyiségének nyolc százalékát adja. A világ mezőgazdasági területének majdnem 30 százalékát, ami 1,4 milliárd hektár, soha nem fogyasztott élelmiszerek előállítására használják fel. Szemléltetésképpen: az ilyen földterület nagyobb területet foglal el, mint Kína.

Az élelmiszer-hulladék évente 4,4 gigatonát hoz létre üvegházhatású gázokból. Ha ország lenne, akkor Kína és az USA után a világ harmadik legnagyobb üvegházhatású gáz-termelője lenne.

2015-ben az ENSZ azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra felére csökkentse az egy főre eső élelmiszer-pazarlást. Jogszabályi szempontból sok fronton kezelhető, bár drága és fájdalmas lesz. De végül csak mi, a fogyasztók döntünk a háztartásokban keletkező hulladékról.

Ezért körültekintően kell vásárolni, és nem szabad eldobni az ételt. Ha jobb világot akarunk, tenni kell érte valamit. Változtassa meg vásárlási és étkezési szokásait. És ideális a gyermekek helyes vásárlási és étkezési szokások megtanításához. Ebben szeretnénk segíteni a Generation Prejudice nélkül kezdeményezésben is. Mivel hisszük, hogy ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor azt a következő generációval is meg kell változtatnunk.